És itt a huszadik fejezet. Bocsi, hogy ennyire későn hoztam, de nem volt időm megírni a részt. Nah szóval, remélem tetszeni fog, és jó olvasást. A kövi fejezet 3 komi után jön :) xxx
Niall szavai élesen csengtek a fülemben. Nem dönthetek. Ezt nem tudom megcsinálni. Nagyokat pislogtam és pont megakartam volna szólalni, hogy ezt nem tudom, amikor valaki megfogta a vállam. Megfordultam. Harry állt ott. Nem bírtam tovább. Hirtelen felálltam és megcsókoltam. Kicsit meglepődött, de viszonozta a csókot. Kezeit csípőmön pihentette, míg én a nyakát karoltam át. Niall elkezdte köszörülni a torkát, annak jeléül, hogy álljunk le. Harry-vel elváltunk egymástól és én elmosolyodtam.
-Nagyon hiányoztál.-mondtam, és közben arcát fürkésztem.
-Te is nekem. El sem tudod képzelni, hogy mennyire.-mondta és megpuszilta a homlokom.
-Nos, ha máskor valami szerelmi bánata van, csak jöjjön Mr. Niall Horan szerelmi tanácsadóhoz.-mondtam komoly fejjel büszkén Niall.
Elkezdtem röhögni, és óvatosan vállba vágtam.
-Édes, mit szólnál hozzá, ha elmennénk. Olyan régóta szeretnék már beszélgetni veled. -nézett rám Harry, mire bólintottam.
Intettem Amina-nak és Niall-nek, majd elmentünk.
Beszálltunk Harry kocsijába és elindultunk.
-Hova megyünk?
-Hozzánk.-vigyorgott rám.
Amint megállt a ház előtt, kipattant a kocsiból. Én is kiszálltam és mire odaértem az ajtóhoz, azt már ki is nyitotta.
-Csak ön után hölgyem.-vigyorodott el pimaszul.
-Köszönöm uram.-mondtam komoly arckifejezéssel, de nem bírtam ki, így a végére elröhögtem magam.
Becsuktam a bejárati ajtót, és mire visszafordultam Harry-hez, máris letámadta ajkaimat. Nekinyomott engem az ajtóhoz, és vadul faltuk egymás ajkait. Megnyalta alsó ajkamat, bejutásért könyörögve, de én nem adtam meg neki. Nem akartam sietni. Még jobban az ajtóhoz nyomott, már ha ez lehetséges, és ajkaimat kezdte harapdálni, és szívogatni. Ajkaim elnyíltak és nyelveink vad csatát vívtak egymással. Régóta kívántam már őt. Vágytam a csókjaira. Hogy ismét megízlelhessem őt. Csókunk közben egyik kezemmel a nyakát karoltam át, míg másikkal a hajába túrtam. Ő addig combomat simogatta. Elhúzódtam egy kicsit tőle.
-Kis mohó. Erről szerettél volna beszélgetni?-mosolyogtam rá.
-Dehogy...-mondta, de mosolya elárulta, és ajkai újra rátaláltak enyémekre.
-Annyira hiányoztál bébi.-motyogta fülembe, majd nyakamat kezdte csókolgatni, mire én felsóhajtottam.
Ismét elhúzódtam egy kicsit tőle, és komolyan, és mélyen a szemébe néztem.
-Olyan bunkó voltam. Nem kellett volna Zayn-nel.....tudod...-motyogtam és lesütöttem a szememet-és annyira bunkó voltam.....
-Kicsim, el van felejtve. Nagyon fájt, de megérdemeltem azok után, ahogy viselkedtem veled, vagyis ahogy nem....
Szorosan átöleltem őt, és a nyakához odanyomtam az arcom, majd egy csókot leheltem rá.
-Szeretlek.-suttogtam a fülébe.
-Én is téged. És ezen senki és semmi nem tud változtatni. Értve?-nézett a szemembe mosolyogva.
Bólintottam egyet és megpusziltam.
-Megyek iszom egy pohár vizet. Te is kérsz?-kérdeztem, már mikor elindultam a konyha felé.
-Nem köszi. Majd a szobámba gyere fel.
Megittam a vizet és mielőtt felmentem volna Harry-hez ránéztem gyorsan az órára. Gyorsan elszaladt az idő. Fél tíz volt. Nem foglalkoztam vele nagyon, hogy hol lehetnek a többiek vagy valami, csak felmentem Harry-hez. most ő volt az egyetlen aki érdekelt. Mire felértem, ő ott feküdt az ágyon kifeküdve. Odabújtam mellé, ő átkarolt engem.
-Soha többé nem engedlek el.-suttogta a fülembe, és ezután csak az egyenletes szuszogását hallottam, ami lassan engem is elrepített az álmok birodalmába.
2012. november 11., vasárnap
2012. október 18., csütörtök
19. Pláza?
Sziasztok! Tudom, hogy nagyon régen hoztam részt de most itt van. A következő csak 2 KOMMENT után jön. Addig is jó olvasást. Xxx
Mikor ezt kimondtam, a fiúk csak engem néztek.
-Basszus...hogy lehetek ilyen idióta?!-ráztam meg a fejem, majd megfordultam és elrohantam, remélve, hogy a lányok majd követnek. Hallottam ahogy a fiúk követnek, de amikor hátranéztem, láttam, hogy hála a "csajtömegnek" nem tudtak követni. Berohantam az emeleten egy ruha üzletbe, és egy öltözőfülkében rejtőztem el. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Azt hittem, hogy a lányok azok, de rejtett számról hívtak. Felvettem, mert mostanában anya telefonja szarakszik, így mindig rejtett számot jelöl ki nála, és hátha ő keres most is.
-Igen?-szóltam bele a telefonba félhangosan.
-Hol vagy?-hallottam meg az ismerős hangot.
-Amina?-kérdeztem meglepetten, és ki is sétáltam az öltözőfülkéből, mert alig volt térerő.
-Talált.-visította a telefonba.
-Hát te? Hogy-hogy felhívtál?-kérdeztem kicsit zavarodottan.
-Hát nem is örülsz nekem? Ezt megjegyeztem Ray.
-Tudod, hogy nem szeretem ha így hívsz.
-Persze, azért mondtam.-röhögött a telefonba.
-Szóval?-kérdeztem.
-Szóval, csak azért kereslek, mert most perpillanat itt vagyok Londonban, egy meghallgatáson, és gondoltam összefuthatnánk, ha ráérsz egy baráti csevejre.-hadarta el gyorsan.
-Jah persze. Mikor érsz rá?-kérdeztem rögvest.
-Most hol vagy?
-A plázában egy boltban bujkálok.
-Bujkálsz? Mi a fenéért? Nah mindegy ott vagyok 10 perc múlva, gyere le az előtérbe.-mondta, majd kinyomta a telefont.
Nem akartam kimenni a boltból le az előtérbe, ahol nagy valószínűséggel még mindig ott voltak a fiúk, de jön Amina, szóval muszáj lesz. Megindultam lefelé, és éreztem ahogy rezeg a telefon a zsebembe. Küldtek a lányok egy sms-t, hogy hazamentek. Nah szép, ennyit a shoppingról. Mire leértem az előtérbe, láttam, hogy a tömeg még mindig nem oszlott. Körbenéztem és ebben a pillanatban meg is láttam Amina-t.
-Gyere gyorsan.-ragadtam meg a karját és próbáltam magam után húzni, de ebben megakadályozott valaki.
Egy mellkasba ütköztem. Pontosan. Egy mellkasba. Felnéztem, hogy ki az, és Niall állt előttem.
-Carly. Kérlek hallgass meg. Fogalmad sincs arról, hogy mi van nálunk otthon. A fiúk megint jóban vannak, de romokban hevernek. Tenned kell valamit. Tudom, hogy nem mondhatom meg mit csinálj, de ha nem választasz kettőjük közül, akkor összetörnek. Engem nem tudsz átverni. Mind a ketten tudjuk, hogy valamelyiket jobban szereted. De melyikőjüket?-nézett rám nagy kék szemeivel, aminek hatására lesütöttem a tekintetemet.
Igaza volt. Én is tudtam, hogy valamelyikőjüket jobban szeretem, de vajon melyikőjüket?
-Nah?-nézett rám a szőkeség.
-Ez nem olyan egyszerű...-mondtam elcsukló hangon.
-Beszéljük meg. Segíteni akarok neked. Meghívlak téged és a barátnődet egy kávéra.-mondta, mire bólintottam egyet.
Beültünk az egyik kávézó eldugott sarkába, és komoly tekintettel nézett rám. Hát igen, ez nem megszokott.
-Döntened kell....
Mikor ezt kimondtam, a fiúk csak engem néztek.
-Basszus...hogy lehetek ilyen idióta?!-ráztam meg a fejem, majd megfordultam és elrohantam, remélve, hogy a lányok majd követnek. Hallottam ahogy a fiúk követnek, de amikor hátranéztem, láttam, hogy hála a "csajtömegnek" nem tudtak követni. Berohantam az emeleten egy ruha üzletbe, és egy öltözőfülkében rejtőztem el. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Azt hittem, hogy a lányok azok, de rejtett számról hívtak. Felvettem, mert mostanában anya telefonja szarakszik, így mindig rejtett számot jelöl ki nála, és hátha ő keres most is.
-Igen?-szóltam bele a telefonba félhangosan.
-Hol vagy?-hallottam meg az ismerős hangot.
-Amina?-kérdeztem meglepetten, és ki is sétáltam az öltözőfülkéből, mert alig volt térerő.
-Talált.-visította a telefonba.
-Hát te? Hogy-hogy felhívtál?-kérdeztem kicsit zavarodottan.
-Hát nem is örülsz nekem? Ezt megjegyeztem Ray.
-Tudod, hogy nem szeretem ha így hívsz.
-Persze, azért mondtam.-röhögött a telefonba.
-Szóval?-kérdeztem.
-Szóval, csak azért kereslek, mert most perpillanat itt vagyok Londonban, egy meghallgatáson, és gondoltam összefuthatnánk, ha ráérsz egy baráti csevejre.-hadarta el gyorsan.
-Jah persze. Mikor érsz rá?-kérdeztem rögvest.
-Most hol vagy?
-A plázában egy boltban bujkálok.
-Bujkálsz? Mi a fenéért? Nah mindegy ott vagyok 10 perc múlva, gyere le az előtérbe.-mondta, majd kinyomta a telefont.
Nem akartam kimenni a boltból le az előtérbe, ahol nagy valószínűséggel még mindig ott voltak a fiúk, de jön Amina, szóval muszáj lesz. Megindultam lefelé, és éreztem ahogy rezeg a telefon a zsebembe. Küldtek a lányok egy sms-t, hogy hazamentek. Nah szép, ennyit a shoppingról. Mire leértem az előtérbe, láttam, hogy a tömeg még mindig nem oszlott. Körbenéztem és ebben a pillanatban meg is láttam Amina-t.
-Gyere gyorsan.-ragadtam meg a karját és próbáltam magam után húzni, de ebben megakadályozott valaki.
Egy mellkasba ütköztem. Pontosan. Egy mellkasba. Felnéztem, hogy ki az, és Niall állt előttem.
-Carly. Kérlek hallgass meg. Fogalmad sincs arról, hogy mi van nálunk otthon. A fiúk megint jóban vannak, de romokban hevernek. Tenned kell valamit. Tudom, hogy nem mondhatom meg mit csinálj, de ha nem választasz kettőjük közül, akkor összetörnek. Engem nem tudsz átverni. Mind a ketten tudjuk, hogy valamelyiket jobban szereted. De melyikőjüket?-nézett rám nagy kék szemeivel, aminek hatására lesütöttem a tekintetemet.
Igaza volt. Én is tudtam, hogy valamelyikőjüket jobban szeretem, de vajon melyikőjüket?
-Nah?-nézett rám a szőkeség.
-Ez nem olyan egyszerű...-mondtam elcsukló hangon.
-Beszéljük meg. Segíteni akarok neked. Meghívlak téged és a barátnődet egy kávéra.-mondta, mire bólintottam egyet.
Beültünk az egyik kávézó eldugott sarkába, és komoly tekintettel nézett rám. Hát igen, ez nem megszokott.
-Döntened kell....
2012. szeptember 2., vasárnap
18. Én....
*Harry*
Mikor Carly elment csak ültem az ágyamon. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Valahol igaza lehet, hisz látjuk mi lett az egészből. Egszer csak Zayn jött be a szobába, kopogás nélkül. Pont őt nem kívántam most látni, de nem verem ki a balhét.
-Elment.-csak ennyit mondott, majd leült mellém.
-Azt akarta, hogy mondjam el, hogy mindkettőnket szeret, ezért nem akarja elrontani a barátságunkat. -motyogta még mellettem.
Nem nagyon érdekelt. Jelen pillanatban csakis magamat okoltam. Lassan kiment Zayn a szobából, és én mozdulatlanul ugyanott ültem órákig.
*Carly*
Szörnyű érzés mikor tudod, hogy miattad szenved valaki. A tudat, hogy fájdalmat okozol olyanoknak akikhez szeretsz, az szörnyű érzés. Nem értem, hogy tehettem ezt velük, a legegyszerűbb az, ha eltűnök az életükből.
*2 hónappal később*
Már két hónapja kizártam a fiúkat az életemből, de egy óriási lyuk tátong a mellkasomba. Mintha kitépték volna a szívem. De a két hónap alatt végig rájuk gondoltam. Minden lépésüket figyelemmel követtem twitteren, a tévében és az újságokban.
*Zayn*
Már kerek két hónapja nem hallottunk "Róla". Látom Harry-n, hogy még mindig gyötri magát,de a barátságunk már a régi. Én is sokat gondolok Carly-ra, de most hogy ennyi sajtótájékoztatóra, fotózásra és fellépésre járunk, egyre kevesebb időm van a múlttal törődni. Két hónappal ezelőtt mikor Lou-éknak elmeséltük a Carly-s sztorit, láttam, hogy őket is bántja, de nem szóltak semmit. Mindig mikor az utcán sétálunk azt lesem, hogy mikor látom meg, mert beszélnem kell vele. Máshogy nem tudok. Nem veszi fel a telefont, mikor meg elmentem hozzájuk ahelyett, hogy kinyitotta volna az ajtót, bezárta azt. Azt meg nem tudom, hogy melyik iskolába jár, szóval ennyi a történet.
*Carly*
Épp a barátnőimmel Lottie-val és Susan-nal sétáltunk a bevásárló központba, mert mondták, hogy a hétvégén lesz egy eszméletlen jó parti és be KELL pasiznom. Nem nagyon akartam, de annyira boldogok voltak, hogy nem akartam velük is veszekedni. Egész úton a lányok vidám csevegését hallgattam, és néha én is velük nevettem, de inkább csak hallgattam őket. Az utóbbi időben csendesebb lettem. Sokkal csendesebb. A pláza földszintjén óriási nagy volt a tömeg.
-Te jó ég! Sose jutunk el a mozgólépcsőig.-sopánkodott Lottie.
Épp ennyit hallottam, de a lányokat már sehol nem láttam.
-Carly! Carly! Hol a francban vagy?!- hallottam a lányok röhögését a közelből.
-Itt vagyok ti hülyék.-röhögtem kiabálva, de még mindig nem láttam őket.
-Carly?-kérdezte egy ismerős hang és valaki megérintette a vállamat.
Csak most jöttem rá. Hogy lehettem ilyen hülye. A One Direction miatt vannak ennyien. Zayn volt mögöttem. Belenéztem szemeibe és lefagytam. Egy szót sem bírtam kinyögni, és megmozdulni sem.
-Haver gyere már vissza.-jött oda Harry Zayn mellé, de amint meglátott ő sem tudott megszólalni.
Tekintetem a két fiú között cikázott. Egyszerre minden fájdalom élesebb lett a mellkasomban. Annyira hiányoztak. Itt állnak előttem, de mégsem csókolhattam meg egyiket sem.
-Én...én...annyira, de annyira sajnálom.-motyogtam a földet bámulva, és egy könny csepp folyt végig az arcomon.
Oda jöttek hozzám és megöleltek.
-Nyugi semmi baj.-suttogta a fülembe Zayn.
-Annyira hiányoztál.-suttogta a másik fülembe Harry, és erre még jobban elkapott a sírhatnék.
-Carly! Gyere m....-jöttek a lányok, de amint meglátták, hogy sírva ölelgetem a két fiút, elhallgattak.
-Én vissza akarlak titeket kapni.-motyogtam a fiúknak és hirtelen az az érzés kerített hatalmába, amit úgy hívunk irigység.
Mikor Carly elment csak ültem az ágyamon. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Valahol igaza lehet, hisz látjuk mi lett az egészből. Egszer csak Zayn jött be a szobába, kopogás nélkül. Pont őt nem kívántam most látni, de nem verem ki a balhét.
-Elment.-csak ennyit mondott, majd leült mellém.
-Azt akarta, hogy mondjam el, hogy mindkettőnket szeret, ezért nem akarja elrontani a barátságunkat. -motyogta még mellettem.
Nem nagyon érdekelt. Jelen pillanatban csakis magamat okoltam. Lassan kiment Zayn a szobából, és én mozdulatlanul ugyanott ültem órákig.
*Carly*
Szörnyű érzés mikor tudod, hogy miattad szenved valaki. A tudat, hogy fájdalmat okozol olyanoknak akikhez szeretsz, az szörnyű érzés. Nem értem, hogy tehettem ezt velük, a legegyszerűbb az, ha eltűnök az életükből.
*2 hónappal később*
Már két hónapja kizártam a fiúkat az életemből, de egy óriási lyuk tátong a mellkasomba. Mintha kitépték volna a szívem. De a két hónap alatt végig rájuk gondoltam. Minden lépésüket figyelemmel követtem twitteren, a tévében és az újságokban.
*Zayn*
Már kerek két hónapja nem hallottunk "Róla". Látom Harry-n, hogy még mindig gyötri magát,de a barátságunk már a régi. Én is sokat gondolok Carly-ra, de most hogy ennyi sajtótájékoztatóra, fotózásra és fellépésre járunk, egyre kevesebb időm van a múlttal törődni. Két hónappal ezelőtt mikor Lou-éknak elmeséltük a Carly-s sztorit, láttam, hogy őket is bántja, de nem szóltak semmit. Mindig mikor az utcán sétálunk azt lesem, hogy mikor látom meg, mert beszélnem kell vele. Máshogy nem tudok. Nem veszi fel a telefont, mikor meg elmentem hozzájuk ahelyett, hogy kinyitotta volna az ajtót, bezárta azt. Azt meg nem tudom, hogy melyik iskolába jár, szóval ennyi a történet.
*Carly*
Épp a barátnőimmel Lottie-val és Susan-nal sétáltunk a bevásárló központba, mert mondták, hogy a hétvégén lesz egy eszméletlen jó parti és be KELL pasiznom. Nem nagyon akartam, de annyira boldogok voltak, hogy nem akartam velük is veszekedni. Egész úton a lányok vidám csevegését hallgattam, és néha én is velük nevettem, de inkább csak hallgattam őket. Az utóbbi időben csendesebb lettem. Sokkal csendesebb. A pláza földszintjén óriási nagy volt a tömeg.
-Te jó ég! Sose jutunk el a mozgólépcsőig.-sopánkodott Lottie.
Épp ennyit hallottam, de a lányokat már sehol nem láttam.
-Carly! Carly! Hol a francban vagy?!- hallottam a lányok röhögését a közelből.
-Itt vagyok ti hülyék.-röhögtem kiabálva, de még mindig nem láttam őket.
-Carly?-kérdezte egy ismerős hang és valaki megérintette a vállamat.
Csak most jöttem rá. Hogy lehettem ilyen hülye. A One Direction miatt vannak ennyien. Zayn volt mögöttem. Belenéztem szemeibe és lefagytam. Egy szót sem bírtam kinyögni, és megmozdulni sem.
-Haver gyere már vissza.-jött oda Harry Zayn mellé, de amint meglátott ő sem tudott megszólalni.
Tekintetem a két fiú között cikázott. Egyszerre minden fájdalom élesebb lett a mellkasomban. Annyira hiányoztak. Itt állnak előttem, de mégsem csókolhattam meg egyiket sem.
-Én...én...annyira, de annyira sajnálom.-motyogtam a földet bámulva, és egy könny csepp folyt végig az arcomon.
Oda jöttek hozzám és megöleltek.
-Nyugi semmi baj.-suttogta a fülembe Zayn.
-Annyira hiányoztál.-suttogta a másik fülembe Harry, és erre még jobban elkapott a sírhatnék.
-Carly! Gyere m....-jöttek a lányok, de amint meglátták, hogy sírva ölelgetem a két fiút, elhallgattak.
-Én vissza akarlak titeket kapni.-motyogtam a fiúknak és hirtelen az az érzés kerített hatalmába, amit úgy hívunk irigység.
2012. augusztus 20., hétfő
17. Sajnálom
Nem sokkal később Zayn haza indult, hogy Harry-t távol tartsa az internettől és a tv-től, nem mintha könnyű lenne. Szinte halálra untam magam. Semmi dolgom, és már-már elaludtam, amikor kaptam egy sms-t.
"Ugorj át. Megőrjít Harry!!! HELP!"
Akármilyen meglepő, Zayn volt. Összekaptam a cuccomat és indultam. Út közben a telefonomat nyomogattam és amint megérkeztem, gyorsan a zsebembe csúsztattam. Nem kopogtam. Nem bunkóságból, csak így is tudják, hogy jövök.
-De én látni akarom! Megőrülök nélküle! Megint kell nekem....-nyűglődött valaki hangosan a nappaliban.
-Esküszöm beragasztom a szádat, hátrakötözöm a kezeidet és kidoblak a napra.-morgolódott Zayn, ahogy hallottam.
Beljebb lépkedtem a nappali felé és kopogtam az ajtófélfán, majd megköszörültem kicsit a torkomat.
-Hali.-motyogtam. Amint ezt a rövid szót kimondtam Harry rögtön rám kapta a tekintetét.
-Annyira, de annyira...-kezdte megint és odajött hozzám, de a szájára tettem a kezem.
-Csitt. Most ezt ne erőltesd, jó?! -kérdeztem egy kisebb grimasz kíséretében, mire a földet kezdte bámulni.
-Bocs.-motyogta még el, majd le ült a díványra.
Leültem annak a másik felére, és amint leültem ő ott termett mellettem és megint kezdte.
-Tényleg sajnálom. Hidd el.-motyogta a vállamba.
Nem figyeltem oda rá. Az asztalról felkaptam egy laptopot és elkezdtem böngészni a neten, kicsit sem törődve azzal, hogy engem figyel Harry.
Twittereztem éppen amikor egy csomó linket vettem észre amihez az 1D kapcsolódik. Mi a fene? Rákattintottam az egyikre és ledöbbentem. Az a kép volt ott. Rögtön ki is léptem, de úgy látszik későn. Nagy szemekkel nézett engem Harry. Még a száját is eltátotta.
-Ez, ez....
-Ez semmi.-mondtam és lecsaptam a laptopot, vissza tettem a kis asztalra és álltam is volna fel, ha nem ránt vissza a csuklómnál fogva.
-Ez meg mi?-nézett rám komoly tekintettel.
-Semmi.-motyogtam és menekültem volna, de nem engedte el a csuklóm.
-Ne hazudj Carly. Láttam, nem vagyok hülye.
-Nem tök mindegy? Magánügy.-válaszoltam flegmán és rángattam a kezem, hogy engedjen el.
-Mi van közted és Zayn között?
-Mondtam, hogy magánügy.
-De tudni akarom.-dacolt tovább.
Közben visszatért a szobába Zayn is. Amúgy észre sem vettem, hogy kiment.
-Hagyj már békén Harry.-kiabáltam rá, de még mindig nem engedte el a csuklóm.
-Itt meg mi van?-nézett ránk Zayn, de láttam rajta, hogy sejti.
-Nem enged el.-néztem rá segélykérőn.
-Láttam. Hogy voltál képes lesmárolni a barátnőmet?-nézett Zayn-re sértetten Harry.
-NEM vagyok a barátnőd. Csak VOLTAM.-hangsúlyoztam ki sértetten a szavakat.
-De nem csaltalak meg.-vágott vissza Harry.
-Mással randiztál. Mi az, hogy nem csaltál meg?!
-De csak smároltam a csajjal. Semmi több.
-Smároltál?! Ezt nem is mondtad.-nézett döbbenten Zayn.-És még van képed beleszólni Carly dolgába?!
-Igen van.
-Engedj már el a francba is...-ordítottam el magam, mert még mindig nem engedte el a kezem.
Rám nézett és elengedte azt.
-Én húztam.-motyogtam és indultam volna el.
-Ne menj.-szólt utánam Zayn.-Ezt meg kell beszélnünk.
Egy nagy sóhajtás kíséretében vissza ültem, majd mellém ült Zayn is.
-Szóval mióta is smárolgattok így együtt?-kérdezte egy grimasz kíséretében Harry.
-Viselkedj már.-szóltam rá.
-Jól van na.
-Amikor össze szedtelek a kocsmából, és itt aludtam, nem tudtam aludni és kimentem az udvarra és....
-Szóval nem is vagy alvajáró?-nézett nagy szemekkel.
-Persze, hogy nem. Azt hittem nem fogod be venni ezt a hülyeséget.-forgattam meg a szemem.-Amúgy nem akartam, hogy meg tudd ezt az egészet, mert, hogy előtte veled jártam és...
-Hogy tehetted ezt?-kérdezte szipogva.
-Ez a magán élete. Te is ezt tetted vele.-utalt a lényegre Zayn.
-Azt csináltok amit akartok.-motyogta és felvonult a szobájába.
-Nem akarom, hogy miattam veszekedjetek.-motyogtam és hozzábújtam Zayn-hez.
-Ne törődj vele.-mondta és egy puszit nyomott a fejemre.
-Beszélnem kell vele.-mondtam és felrohantam az emeletre.
Megálltam Harry szobája előtt és mély levegőt vettem, majd kopogtam.
-Bármelyikőtök az, hagyjon a francba.-ordította ki.
Nem érdekelt. Benyitottam a szobájába és rögtön megpillantottam. Az ágyon volt, hason fekve. Oda mentem mellé, leültem az ágy szélére és megsimogattam a hátát. Nem reagált.
-Harry....-kezdtem, de itt elakadt a hangom, és kicsit hozzábújtam és átkaroltam a hátát, majd megint felültem.-Én annyira, de annyira sajnálom. De mi nem is illünk össze, és ez nem is ment volna.-mondtam kicsit halkabban, mint normálisan szoktam.
-Ez nem igaz.-motyogta a párnájába.
-Te lesmároltál egy csajt én meg a legjobb haverodat. Már hogy ne lenne igaz?-kérdeztem, mire ő rám nézett.
-Nem tudom mi ütött belém. Nem akartalak megcsalni. Én szeretlek.-nézett rám és láttam hogy sír. Azt hittem megszakad a szívem.
-De akkor is megtörtént.-mondtam és odanyújtottam neki egy zsebkendőt, mire kifújta az orrát és a pólójába törölte könnyes szemeit.
Megöleltem.
-Nem akarok nélküled élni.-motyogta a nyakamba.
-Harry...ne kezd. Kérlek.-mondtam és elhúzódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek.
Szomorú volt. És én még azt hittem, hogy ha feljövök hozzá, akkor dühöngeni fog.
-Szerintem most haza megyek.-mondtam és felálltam, majd az ajtó felé indultam.
-Carly....-szólt utánam.
-Igen?-néztem vissza rá.
-Egy búcsú csókot még kaphatok? Egy utolsó csókot?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-N...na jó.-mondtam és visszaültem mellé az ágyra.
Amint leültem, odahajolt hozzám, és gyengéden megcsókolt, majd egyre szenvedélyesebb lett. Nem bírtam. Nálam is eltörött a mécses, és csak azt vettem észre, hogy miközben őt csókolom elerednek a könnyeim. Harry közelebb vont magához és a derekamnál átölelt. Én a nyakánál átkulcsoltam a kezemet, hogy még közelebb lehessek hozzá.
Percekig csókolhattuk egymást, majd lassan elváltak ajkaink és teljesen könnyes arcomat letörölte a kezével.
-Kérlek.-suttogta a fülembe, majd megpuszilta a nyakamat.
-Nem lehet.-mondtam, majd felálltam és lementem a nappaliba, hogy magamhoz vegyem a telefonom amit ott hagytam.
Mikor leértem Zayn még mindig ott ült a kanapén, de amikor észrevette kisírt szemeimet, oda sietett hozzám.
-Bántott?-nézett aggódva és megölelt.
-Nem.-motyogtam a nyakába, és szorosan magamhoz öleltem.
-Akkor?-elhúzódott picit, és engem figyelt.
-Figyelj. Döntöttem. Nem találkozhatunk többé. Egyszerűen nem tehetem azt, hogy elrontom a barátságotokat. Legjobb barátok vagytok és egy ilyen csaj, mint én, ezt nem ronthatja el. Sajnálom, hogy ez megtörtént. Ez az egész.-mondtam el-el csukló hangon.
-Ne mondj ilyet. Ez hülyeség.-mondta és az arcomat simogatta.
-Sajnálom.-mondtam és odahajoltam hozzá.
-Egy búcsúcsókot azért még adhatok?-nézett rám mire elmosolyodtam és újabb könnyek törtek elő a szemeimből.
-Persze.-mondtam és odahajoltam hozzá, hogy megcsókoljam.
Nem lehet össze hasonlítani a két csókot. Egyszerűen annyira különböző volt. Ez a csók is percekig tarthatott, míg el nem húzódtam.
-Mennem kell.-mondtam gyorsan.
-Ne menj. Meg tudunk mindent oldani.
Én csak a fejemet ráztam.
-Szeretem mind kettőtöket. Nem szakíthatlak szét titeket. Kérlek ezt Neki is mondd meg.-mosolyodtam el, majd elmentem.
Rögtön haza futottam és amint megérkeztem, berontottam a házba, bevágtam magam mögött az ajtót, és a szobámba futottam. Leültem az ágyra, felhúztam a lábaimat és csak sírtam és sírtam.
"Ugorj át. Megőrjít Harry!!! HELP!"
Akármilyen meglepő, Zayn volt. Összekaptam a cuccomat és indultam. Út közben a telefonomat nyomogattam és amint megérkeztem, gyorsan a zsebembe csúsztattam. Nem kopogtam. Nem bunkóságból, csak így is tudják, hogy jövök.
-De én látni akarom! Megőrülök nélküle! Megint kell nekem....-nyűglődött valaki hangosan a nappaliban.
-Esküszöm beragasztom a szádat, hátrakötözöm a kezeidet és kidoblak a napra.-morgolódott Zayn, ahogy hallottam.
Beljebb lépkedtem a nappali felé és kopogtam az ajtófélfán, majd megköszörültem kicsit a torkomat.
-Hali.-motyogtam. Amint ezt a rövid szót kimondtam Harry rögtön rám kapta a tekintetét.
-Annyira, de annyira...-kezdte megint és odajött hozzám, de a szájára tettem a kezem.
-Csitt. Most ezt ne erőltesd, jó?! -kérdeztem egy kisebb grimasz kíséretében, mire a földet kezdte bámulni.
-Bocs.-motyogta még el, majd le ült a díványra.
Leültem annak a másik felére, és amint leültem ő ott termett mellettem és megint kezdte.
-Tényleg sajnálom. Hidd el.-motyogta a vállamba.
Nem figyeltem oda rá. Az asztalról felkaptam egy laptopot és elkezdtem böngészni a neten, kicsit sem törődve azzal, hogy engem figyel Harry.
Twittereztem éppen amikor egy csomó linket vettem észre amihez az 1D kapcsolódik. Mi a fene? Rákattintottam az egyikre és ledöbbentem. Az a kép volt ott. Rögtön ki is léptem, de úgy látszik későn. Nagy szemekkel nézett engem Harry. Még a száját is eltátotta.
-Ez, ez....
-Ez semmi.-mondtam és lecsaptam a laptopot, vissza tettem a kis asztalra és álltam is volna fel, ha nem ránt vissza a csuklómnál fogva.
-Ez meg mi?-nézett rám komoly tekintettel.
-Semmi.-motyogtam és menekültem volna, de nem engedte el a csuklóm.
-Ne hazudj Carly. Láttam, nem vagyok hülye.
-Nem tök mindegy? Magánügy.-válaszoltam flegmán és rángattam a kezem, hogy engedjen el.
-Mi van közted és Zayn között?
-Mondtam, hogy magánügy.
-De tudni akarom.-dacolt tovább.
-Hagyj már békén Harry.-kiabáltam rá, de még mindig nem engedte el a csuklóm.
-Itt meg mi van?-nézett ránk Zayn, de láttam rajta, hogy sejti.
-Nem enged el.-néztem rá segélykérőn.
-Láttam. Hogy voltál képes lesmárolni a barátnőmet?-nézett Zayn-re sértetten Harry.
-NEM vagyok a barátnőd. Csak VOLTAM.-hangsúlyoztam ki sértetten a szavakat.
-De nem csaltalak meg.-vágott vissza Harry.
-Mással randiztál. Mi az, hogy nem csaltál meg?!
-De csak smároltam a csajjal. Semmi több.
-Smároltál?! Ezt nem is mondtad.-nézett döbbenten Zayn.-És még van képed beleszólni Carly dolgába?!
-Igen van.
-Engedj már el a francba is...-ordítottam el magam, mert még mindig nem engedte el a kezem.
Rám nézett és elengedte azt.
-Én húztam.-motyogtam és indultam volna el.
-Ne menj.-szólt utánam Zayn.-Ezt meg kell beszélnünk.
Egy nagy sóhajtás kíséretében vissza ültem, majd mellém ült Zayn is.
-Szóval mióta is smárolgattok így együtt?-kérdezte egy grimasz kíséretében Harry.
-Viselkedj már.-szóltam rá.
-Jól van na.
-Amikor össze szedtelek a kocsmából, és itt aludtam, nem tudtam aludni és kimentem az udvarra és....
-Szóval nem is vagy alvajáró?-nézett nagy szemekkel.
-Persze, hogy nem. Azt hittem nem fogod be venni ezt a hülyeséget.-forgattam meg a szemem.-Amúgy nem akartam, hogy meg tudd ezt az egészet, mert, hogy előtte veled jártam és...
-Hogy tehetted ezt?-kérdezte szipogva.
-Ez a magán élete. Te is ezt tetted vele.-utalt a lényegre Zayn.
-Azt csináltok amit akartok.-motyogta és felvonult a szobájába.
-Nem akarom, hogy miattam veszekedjetek.-motyogtam és hozzábújtam Zayn-hez.
-Ne törődj vele.-mondta és egy puszit nyomott a fejemre.
-Beszélnem kell vele.-mondtam és felrohantam az emeletre.
Megálltam Harry szobája előtt és mély levegőt vettem, majd kopogtam.
-Bármelyikőtök az, hagyjon a francba.-ordította ki.
Nem érdekelt. Benyitottam a szobájába és rögtön megpillantottam. Az ágyon volt, hason fekve. Oda mentem mellé, leültem az ágy szélére és megsimogattam a hátát. Nem reagált.
-Harry....-kezdtem, de itt elakadt a hangom, és kicsit hozzábújtam és átkaroltam a hátát, majd megint felültem.-Én annyira, de annyira sajnálom. De mi nem is illünk össze, és ez nem is ment volna.-mondtam kicsit halkabban, mint normálisan szoktam.
-Ez nem igaz.-motyogta a párnájába.
-Te lesmároltál egy csajt én meg a legjobb haverodat. Már hogy ne lenne igaz?-kérdeztem, mire ő rám nézett.
-Nem tudom mi ütött belém. Nem akartalak megcsalni. Én szeretlek.-nézett rám és láttam hogy sír. Azt hittem megszakad a szívem.
-De akkor is megtörtént.-mondtam és odanyújtottam neki egy zsebkendőt, mire kifújta az orrát és a pólójába törölte könnyes szemeit.
Megöleltem.
-Nem akarok nélküled élni.-motyogta a nyakamba.
-Harry...ne kezd. Kérlek.-mondtam és elhúzódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek.
Szomorú volt. És én még azt hittem, hogy ha feljövök hozzá, akkor dühöngeni fog.
-Szerintem most haza megyek.-mondtam és felálltam, majd az ajtó felé indultam.
-Carly....-szólt utánam.
-Igen?-néztem vissza rá.
-Egy búcsú csókot még kaphatok? Egy utolsó csókot?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-N...na jó.-mondtam és visszaültem mellé az ágyra.
Amint leültem, odahajolt hozzám, és gyengéden megcsókolt, majd egyre szenvedélyesebb lett. Nem bírtam. Nálam is eltörött a mécses, és csak azt vettem észre, hogy miközben őt csókolom elerednek a könnyeim. Harry közelebb vont magához és a derekamnál átölelt. Én a nyakánál átkulcsoltam a kezemet, hogy még közelebb lehessek hozzá.
Percekig csókolhattuk egymást, majd lassan elváltak ajkaink és teljesen könnyes arcomat letörölte a kezével.
-Kérlek.-suttogta a fülembe, majd megpuszilta a nyakamat.
-Nem lehet.-mondtam, majd felálltam és lementem a nappaliba, hogy magamhoz vegyem a telefonom amit ott hagytam.
Mikor leértem Zayn még mindig ott ült a kanapén, de amikor észrevette kisírt szemeimet, oda sietett hozzám.
-Bántott?-nézett aggódva és megölelt.
-Nem.-motyogtam a nyakába, és szorosan magamhoz öleltem.
-Akkor?-elhúzódott picit, és engem figyelt.
-Figyelj. Döntöttem. Nem találkozhatunk többé. Egyszerűen nem tehetem azt, hogy elrontom a barátságotokat. Legjobb barátok vagytok és egy ilyen csaj, mint én, ezt nem ronthatja el. Sajnálom, hogy ez megtörtént. Ez az egész.-mondtam el-el csukló hangon.
-Ne mondj ilyet. Ez hülyeség.-mondta és az arcomat simogatta.
-Sajnálom.-mondtam és odahajoltam hozzá.
-Egy búcsúcsókot azért még adhatok?-nézett rám mire elmosolyodtam és újabb könnyek törtek elő a szemeimből.
-Persze.-mondtam és odahajoltam hozzá, hogy megcsókoljam.
Nem lehet össze hasonlítani a két csókot. Egyszerűen annyira különböző volt. Ez a csók is percekig tarthatott, míg el nem húzódtam.
-Mennem kell.-mondtam gyorsan.
-Ne menj. Meg tudunk mindent oldani.
Én csak a fejemet ráztam.
-Szeretem mind kettőtöket. Nem szakíthatlak szét titeket. Kérlek ezt Neki is mondd meg.-mosolyodtam el, majd elmentem.
2012. július 22., vasárnap
16. Kéne nassi :$
Amint ajkaink elváltak egymástól rám mosolygott.
-Szóval ki az a Daniel?
-Ajjj....csak egy srác, aki hazakísért miután elcsapott a kocsi.
-Még valami?-nézett rám fürkésző tekintettel.
-Hogy érted? Nyugi nem smároltam le...
-Nem épp erre gondoltam, de ez is megteszi.-mosolyodott el, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Tudod.....-kezdtem a mondanivalóm kicsit bénán....
-Igen?-mosolygott rám.
-Ezt nem szabadna megtudni Harry-nek.-néztem rá.
-Hát nem éppen. De most ne ezzel foglalkozzunk.-vigyorodott el.
-Akkor mivel?-mosolyodtam el.
-Ezzel....-mondta és ismét megcsókolt.
Olyan mámorítóak és édesek voltak a csókjai, hogy azoknak nem lehet ellenállni. Szinte elolvadtam.
Vadan csókolóztunk, amikor megcsörrent a telefonom. Kelletlenül elváltak ajkaim Zayn-től és felvettem a telefonom.
-Halló?
-Szia Kicsim! Csak azt akartam kérdezni, hogy minden rendben van?-hallottam meg anya hangját a vonal túlsó végén.
-Igen. Persze....mert?-kérdeztem kicsit zavartan.
-Csak kérdeztem. Már nem is hívhatom fel a kedvenc lányomat?-hallottam egy halk nevetést.
-Dehogy nem.-mosolyogtam.
-De már mennem is kell....szeretlek kicsim. Pá.
-Szia.-mondtam, majd kinyomtam.
-Baj van?-nézett rám mosolyogva Zayn.
-Nincs. Lenne kedved eljönni velem vásárolni? Kéne itthonra egy kis nassi.-mosolyodtam el, mire ő bólintott egyet.
Gyorsan,felvettem egy kardigánt, mert kint nagyon fújt a szél, kaptam magamhoz egy kis pénzt, a telefonomat zsebre vágtam, bezártam a bejárati ajtót és már indultunk is.
Zayn feltette a fejére a napszemüveget, meg a kapucnit (tudom, hogy egy kicsit elnyúzott már ez a napszemcsis-kapucnis téma, de azért kell xD) és mentünk bevásárolni.
Csendben sétáltam mellette, kezemet a kardigánom zsebébe rejtve.
-Úgy sétálsz mellettem mint egy idegen.-motyogta mellettem Zayn és engem nézett.
Én csak nagyokat pislogtam rá.
-Mert?
-Egy méterrel mellettem sétálsz, és a kezed a zsebedben van. Nem mellékesen pedig rám sem nézel.
-Mert most tapadjak rád?-kérdeztem kicsit flegmán. /Gyors a hangulat változásom/
-Nem azt mondtam. Csak az előbb még tök jól elvoltál velem, most meg, hogy kijöttünk emberek közé, nem is tudom milyen vagy...
Közelebb mentem hozzá.
-Így jobb?-mosolyodtam el egy picit.
-Így a jobb.-mosolyodott el.
Így sétáltunk el a kisboltba és amikor megérkeztünk óriási mosollyal az arcomon rángattam magam után az édességekhez.
-Mi lenne ha chipset ennénk?-mosolyodtam el.
-Nekem bármi jó.
Felkaptam egy zacskó chipset és egy zacskó gumimacit is és mentem a pénztárhoz. Közben pedig a másik kezemmel egy pillanatra sem engedtem el Zayn kezét.
Fizettem, majd távoztunk. Út közben a chipset majszoltuk és beszélgettünk. Egyszer csak elmosolyodott és rám nézett.
-A múltkor eszméletlen szenvedélyesen csókoltál meg.-vigyorodott el.
-Hmmm...nem tudom miről beszélsz.-mosolyogtam sunyin.
-Valami hasonló volt.-motyogta, majd odahajolt hozzám, és valami eszméletlen szenvedélyesen lesmárolt az utca közepén.
Alig bírtam magam tartani a lábaimmal. Elejtettem a chipset és megkapaszkodtam a nyakába, miközben ő a csípőmnél pihentette kezeit. Épp vadan smároltunk, amikor hirtelen vakuvillanásokra lettünk figyelmesek. Zayn hirtelen ijedten elhúzódott tőlem.
-Basszus!-kiáltott fel Zayn-Futás!
-Mi?-néztem értetlen fejjel majd futni kezdtünk.
Visszanéztem és egy paparazzo épp azt fotózta, hogyan távozunk.
Amint visszaértünk hozzánk rögtön berohantunk a hátba és bezártuk az ajtót.
-A francba.-mérgelődött Zayn.
-Ha ez az újságba kerül, és meglátja Harry, akkor nekünk végünk. Az is elég ha a internetre felkerül.
2012. június 28., csütörtök
15. Rámérsz?!
Egy ideig így közösen bámultuk a tévét, majd hirtelen felugrott a helyéről Niall.
-Tudjátok, nekem találkozóm van. Szóval mennem kell.
-Kivel találkozol?-visított fel Lou.
-Ööö...egy lánnyal. Múlt héten már mondtam.
-Nekem nem.-kezdett el duzzogni Lou.
-De, de mindegy. Akkor is megyek, szóval sziasztok.
Néhányan biccentettünk, vagy elmotyogtunk egy sziát és bámultuk tovább a tévét.
-Nekem meg Liam-nek meg találkozónk van a lányokkal. Tudjátok....
-Miért nem mutattátok be nekünk még mindig?-kérdezte Zayn és Harry kórusban.
-Mert még minden csak kialakulóban van.-válaszolta Liam.
-És ti elijesztenétek.-vihogta Louis.
-Pont mi. Mondja ezt a tréfa répa.-vigyorodtam el.
-Ne kötözködj kis csaj.-vigyorgott gonoszan Lou.
-Befogtam.
Szóval elmentek Louis-ék is. A telefonomat kezdtem babrálni. Egyedül maradtam. Harry-vel és Zayn-el. A legrosszabb.
-Én is megyek ha már mindenki elment. -motyogtam letettem a telefonomat az asztalra és felálltam, hogy elinduljak az emeletre a cuccaimért.
-Miért nem maradsz?-nézett rám nagy szemekkel Harry.
-Ömmm...mert már mennem kéne.
Felmentem felkapni a kis táskám, ami tegnap nálam volt, majd vissza mentem a nappaliba a fiúkhoz. Mikor beléptem a nappaliba, akkor mind a kettő fiú a telefonomat bámulta és motyogott. Oda mentem hát hozzájuk.
-Mit csináltok a telefonommal?-vontam őket kérdőre.
-Ez mi?-kérdezték egyszerre és a képembe nyomták a telefont. Kivettem a kezükből és megnéztem. Körülbelül fél perce kaptam egy SMS-t. Daniel írt: "Szia Carly! Remélem jól vagy. Voltál orvosnál? Majd hívj..." Milyen szép összefüggő szöveg....csak ez járt a fejemben, majd leesett nekem valami.
-Mi van vele?-kérdeztem a fiúktól.
-Ki az a Daniel?-néztek rám nagy szemekkel.
-Nem tök mindegy?
-Nem.
-Magánügy....-adtam meg a rövid választ, de nem hagyták ennyiben.
-Mondd el.-mondták egyszerre.
-Nem kell nektek elmondanom. Nem vagytok a pasijaim. Szóval ha megengeditek, most haza mennék. Sziasztok!-válaszoltam és idegesen elhagytam a házat.
Amint hazafelé sétáltam felhívtam Daniel-t.
Kicsengett.....huhhhh ez már haladás. Majd megszólalt az ismerős hang.
-Igen?
-Szia....Carly vagyok.
-Jah. Helló. Hogy vagy?
-Jól kösz.
-Voltál dokinál?
-Nem, de nem is megyek.
-Pedig kellene.
-Kérlek....csak te ne kezd.
-Mit?
-Hagyjuk.
-Oké. De lenne kedved eljönni velem kávézni?
-Bocsi, de most nem érek rá.
-Kár. Akkor majd még kereslek. Csá.
-Helló.-elköszöntem, majd letettem a telefont.
-Tudjátok, nekem találkozóm van. Szóval mennem kell.
-Kivel találkozol?-visított fel Lou.
-Ööö...egy lánnyal. Múlt héten már mondtam.
-Nekem nem.-kezdett el duzzogni Lou.
-De, de mindegy. Akkor is megyek, szóval sziasztok.
Néhányan biccentettünk, vagy elmotyogtunk egy sziát és bámultuk tovább a tévét.
-Nekem meg Liam-nek meg találkozónk van a lányokkal. Tudjátok....
-Miért nem mutattátok be nekünk még mindig?-kérdezte Zayn és Harry kórusban.
-Mert még minden csak kialakulóban van.-válaszolta Liam.
-És ti elijesztenétek.-vihogta Louis.
-Pont mi. Mondja ezt a tréfa répa.-vigyorodtam el.
-Ne kötözködj kis csaj.-vigyorgott gonoszan Lou.
-Befogtam.
Szóval elmentek Louis-ék is. A telefonomat kezdtem babrálni. Egyedül maradtam. Harry-vel és Zayn-el. A legrosszabb.
-Én is megyek ha már mindenki elment. -motyogtam letettem a telefonomat az asztalra és felálltam, hogy elinduljak az emeletre a cuccaimért.
-Miért nem maradsz?-nézett rám nagy szemekkel Harry.
-Ömmm...mert már mennem kéne.
Felmentem felkapni a kis táskám, ami tegnap nálam volt, majd vissza mentem a nappaliba a fiúkhoz. Mikor beléptem a nappaliba, akkor mind a kettő fiú a telefonomat bámulta és motyogott. Oda mentem hát hozzájuk.
-Mit csináltok a telefonommal?-vontam őket kérdőre.
-Ez mi?-kérdezték egyszerre és a képembe nyomták a telefont. Kivettem a kezükből és megnéztem. Körülbelül fél perce kaptam egy SMS-t. Daniel írt: "Szia Carly! Remélem jól vagy. Voltál orvosnál? Majd hívj..." Milyen szép összefüggő szöveg....csak ez járt a fejemben, majd leesett nekem valami.
-Mi van vele?-kérdeztem a fiúktól.
-Ki az a Daniel?-néztek rám nagy szemekkel.
-Nem tök mindegy?
-Nem.
-Magánügy....-adtam meg a rövid választ, de nem hagyták ennyiben.
-Mondd el.-mondták egyszerre.
-Nem kell nektek elmondanom. Nem vagytok a pasijaim. Szóval ha megengeditek, most haza mennék. Sziasztok!-válaszoltam és idegesen elhagytam a házat.
Amint hazafelé sétáltam felhívtam Daniel-t.
Kicsengett.....huhhhh ez már haladás. Majd megszólalt az ismerős hang.
-Igen?
-Szia....Carly vagyok.
-Jah. Helló. Hogy vagy?
-Jól kösz.
-Voltál dokinál?
-Nem, de nem is megyek.
-Pedig kellene.
-Kérlek....csak te ne kezd.
-Mit?
-Hagyjuk.
-Oké. De lenne kedved eljönni velem kávézni?
-Bocsi, de most nem érek rá.
-Kár. Akkor majd még kereslek. Csá.
-Helló.-elköszöntem, majd letettem a telefont.
Észre sem vettem, hogy már a házunk előtt vagyunk. Felszaladtam az emeletre a szobámba, elvetődtem az ágyon, majd ismét a telefonomat kezdtem bűvölni. Gyorsan felhívtam Zayn-t.
-Szia!-hallottam a vidám hangot a vonal túlsó felén.
-Lenne kedved átjönni. Mondjuk most?
-Persze.-hallottam a lelkes választ.
-De ne mondd senkinek, hogy hozzám jössz.
-Rendben. Tíz perc és vagyok. Szia.-mondta, majd letette. Wow. Gyors volt.
Gondoltam, addig átöltözök. Felkaptam egy farmer sortot és egy fekete csipkézett fölsőt.
Amint végeztem az öltözködéssel (megjegyezném, hogy nem öltöztem sokáig) meg is jött Zayn. Lementem a bejárati ajtóhoz és kinyitottam azt. Csak ő állt ott. Magamhoz rántottam és szenvedélyesen megcsókoltam, majd becsaptam a bejárati ajtót.
-Szia!-hallottam a vidám hangot a vonal túlsó felén.
-Lenne kedved átjönni. Mondjuk most?
-Persze.-hallottam a lelkes választ.
-De ne mondd senkinek, hogy hozzám jössz.
-Rendben. Tíz perc és vagyok. Szia.-mondta, majd letette. Wow. Gyors volt.
Gondoltam, addig átöltözök. Felkaptam egy farmer sortot és egy fekete csipkézett fölsőt.
Amint végeztem az öltözködéssel (megjegyezném, hogy nem öltöztem sokáig) meg is jött Zayn. Lementem a bejárati ajtóhoz és kinyitottam azt. Csak ő állt ott. Magamhoz rántottam és szenvedélyesen megcsókoltam, majd becsaptam a bejárati ajtót.
2012. június 17., vasárnap
14. Just stars
-Te mit csinálsz kint ilyen későn?-mosolygott rám.
-Ez mi volt?-néztem rá nagy szemekkel.
-Micsoda?-mosolygott tovább.
-Amit az előbb csináltál.
-Semmi.
-Zayn. Figyelj. Te vagy a legjobb barátom és ezt a barátságot nem ronthatja el valami múló szeszély.
-Milyen szeszély. Miről beszélsz Carly?
-Ezekre a kirohanásaidra.
-Ezek nem kirohanások. Hanem az érzéseim.
-Akkor tartsd kordában az érzéseidet kérlek, mert nekem fontos vagy.
-Akkor mutasd ki.-vágta rá, és megcsókolt.
Így még senki nem csókolt meg. Eszméletlen jól csókolt. Vadan és szenvedélyesen, de ugyanakkor lágyan is. Akaratlanul is viszonoztam a csókot. Mikor elváltak ajkaink csillogó szemekkel nézett rám.
-Te is élvezted. Ne tagadd.
Először csak nagyokat pislogtam rá, majd megpofoztam, felálltam és visszarohantam a házba. Megcsaltam Harry-t. Igaz, hogy ő is ezt tette velem, de nem kellett volna a szintjére süllyednem. A nappaliba leültem a díványra, felhúztam a lábam és azt átkulcsoltam a karommal. Csak bámultam a falat, mintha valami érdekes szöveg lenne rajta. Pár perc elteltével Zayn is besétált az udvarról és leült hozzám.
-Figyelj. Én....
-Kuss már!-mondtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Tán még az előző csóknál is vadabb volt.
-Ki vagy és mit tettél a félénk kis Carly-val?-vigyorgott rám a csókunk végén.
-Túl unalmas volt, szóval leváltottam.-vigyorodtam el.
-Hmmm....még nem is mondtam, hogy milyen szexy vagy pólóban és fehérneműben.-mondta és egy féloldalas mosollyal ajándékozott meg.
-Kösz. Asszem.-nyögtem ki.
-De nem fázol? Itt kicsit hűvös van.
-Nem fázok annyira.-motyogtam.
-Gyere fel a szobámba. Ott jobb az idő.-mondta egy kaján vigyor kíséretében.
-Te kis te.-nevettem fel halkan.
Halkan felosontunk a szobájába. Leültünk az ágyára.
-Itt is hideg van.-mosolyodtam el.
-Gyere ide.-vigyorodott el, magához rántott és megölelt.
-Most mit kezdjek Harry-vel?-motyogtam.
-Nem tudom. De ezt nem kéne neki elmondani.
-Szerintem sem. De most akkor olyan vagyok mint ő. Én is megcsaltam. Hogy lehetek ilyen szemét?!
-Ne hülyéskedj. Nem vagy az.-mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.
Nagyot sóhajtottam, majd még jobban hozzá bújtam. Nagyon szar érzés megcsalni valakit.
-És ha megtudja, hogy mi történt? Láttad, hogy amikor semmi nem történt, akkor is hogy kiakadt.
-Majd kitalálunk valamit. Nyugi. De most aludjunk. Jó?
-Ahham.
Mindketten bemásztunk az ágyába és elaludtunk.
Reggel arra keltünk, hogy Louis és Harry ront be a szobába. A nagy robajra riadtan néztünk fel mindketten a fiúkra.
-Mi a franc?-nézett rájuk kérdőn Zayn.
-Látod Harry. Mondtam, hogy megtaláljuk Carly-t. Nyugi van.-motyogta Louis.
-Mit keresel ennek a szobájában?-nézett rám nagy szemekkel Harry.
-Ennek neve is van. Méghozzá Zayn és nem tudtom mit keresek itt....öööö...lehet megint alva jártam. Szoktam.-hadartam a hülyeségeimet. Próbáltam valami okot találni rá, ami nem az, hogy egész hajnalban smároltunk, aztán együtt aludtunk el, mert fáztam.
-Alvajárás...mi?-nézett rám Harry olyan "te engem ne nézz hülyének" tekintettel.
-Aha.-motyogtam.
-Bizonyítsd be.
-Mégis hogy? Mellesleg nem kell neked megfelelnem. Amúgy is. Inkább menj el tusolni megint, mert innen érzem, hogy még mindig pia szagod van.
Átmásztam Zayn-en és kimentem a szobából. Lementem a szobából a konyhába ahol Niall volt, és ettem vele egy tál müzlit.
-Mi a balhé csajszi?-nézett rám.
-Mindegy. Csak Harry. Nem ér annyit, hogy idegesítsem magam rajta.
-Értem.-jó hogy nem feszegette a témát.
Később már mind a hatan a nappaliban ültünk és csendben bámultuk a tévét. Én Harry és Zayn között ültem. Kicsit kellemetlen volt.
2012. június 11., hétfő
13. Nem olyan egyszerű
Amint azt kérte, hogy bocsássak meg neki, csak bámultam gyönyörű szemeibe. Mégis hogyan tehetném?
-Ez nem olyan egyszerű.
-Mit tegyek, hogy megbocsáss?-nézett rám szomorúan.
-Semmit nem tudsz tenni.
-Valamit csak tudok.
-Harry! Hazudtál nekem, mással találkoztál és lazán leváltottál volna engem. Szerinted ezt egy perc alatt elfelejtem?
-Reméltem.
-Akkor nagyon elbíztad magad.
-Ne tedd ezt velem Carly. Meg kell bocsájtanod.
-És mégis kim vagy te nekem, hogy megmondd mit tegyek és mit ne?
-A pasid.
-Az csak voltál édes.-mondtam, majd megfordultam és Zayn-t kikerülve kimentem az ajtón, amit aztán stílusosan becsaptam magam mögött.
Arrébb sétáltam egy utcával és lefeküdtem a fűbe napozni (mert csodák-csodájára jó idő volt).
Körülbelül öt percig napozhattam, amikor valaki mellém feküdt. Megnéztem ki az és....
-Mi az Zayn?
-Beszélj vele. Kérlek.
-Nem fogok.
-Ne csináld már ezt Carly.
-De engem már nem érdekel Harry. Értsd meg kérlek.-mondtam és visszafeküdtem a fűbe.
-Akkor ki érdekel?-hajolt közelebb.
Én csak a szemeit néztem. Hirtelen nem tudtam megszólalni. Mire ő csak elmosolyodott.
-Ezt ne csináld.-suttogtam miközben még mindig elbűvölő szemeibe bámultam egy bárgyú mosoly kíséretében.
-Mit?-vigyorodott el, de nem mozdult.
-Ezt.-motyogtam.
Arcunkat csak pár centi választotta el.
-Zayn.....
-Hmmm?
-Ezt ne.-suttogtam neki, de nem bírtam elhúzódni.
Szinte már összeértek ajkaink, de nem hagytam. Megöleltem szorosan. Ő a legjobb barátom. Nem csókolhatom meg. Akkor minden más lenne. Ő a lelki támaszom. Éreztem rajta, hogy kissé csalódott, de vissza ölelt.
-Menjünk.-motyogtam a nyakába, és felálltam.
Követett és átkarolt a vállam felett. Visszamentünk a többiekhez és a nappaliban Hazza feküdt a földön. Amint hallotta, hogy jövünk, felugrott és odarohant hozzám. Szorosan megölelt.
-Annyira sajnálom. Akkora seggfej voltam. Nem gondoltam az érzéseidre. Az egész az én hibám. Bocsáss meg. Annyira szeretlek és nem kellett volna ezt tennem..-ezeket motyogta miközben majd' megfojtott úgy szorongatott. Óvatosan visszaöleltem, majd elhúzódtam.
-Zayn haza viszel?-néztem kérdőn.
-Persze.-válaszolta és kimentünk a kocsihoz.
Hamar haza értünk. Nem volt hosszú az út. Pont búcsúztam volna el Zayn-től amint megcsörrent a telefonja.
-Igen? Mi van? Máris!-mondta a telefonba, majd letette.
-Harry eltűnt.
Ijedten néztem vissza rá.
-Mire vársz még? Menjünk vissza....
Amint visszaértünk a házhoz futva jött felénk Louis a telefonjával. Mi kiszálltunk a kocsiból és a képünkbe nyomta a telefont.
-Ez mi? Ezt látta. Ezért ment el. Ez a ti hibátok.
-Haver nyugodj már le. És mi ez?-kérdezte felháborodottan Zayn.
Gyorsan kikaptam Louis kezéből a telefont és döbbenten bámultam. Két kép volt egymás mellett. Az amikor majdnem megcsókoltuk egymást Zayn-el és amikor megöleltem. A cikkből csak pár sort olvastam el. "A banda tagjai egymás ellen fordulnak?! Úgy látszik Harry barátnőjét lenyúlta Zayn. Vajon mi lesz ebből?" Ennyi elég is volt. Vissza nyomtam Louis kezébe a telefont és elfutottam. Csak futottam. Nem érdekelt, hogy a fiúk ordibálnak utánam. Futás közben Harry-t hívtam. Már vagy ötödjére hívtam amikor felvette.
-Igen?-szólt bele.
-Omg....Harry. Hol vagy?-kérdeztem és megálltam az utca közepén.
-Én az Orange's Pub-ban. Meeert?
-Maradj ott.
Csak két sarokra volt tőlem az a pub így hamar oda értem. Mielőtt bemehettem volna kaptam egy SMS-t anyától "Szia Kicsim. Két napos megbeszélésen leszek Párizsban. Vigyázz magadra." Jelen pillanatban nem érdekelt az üzenet. Zsebre vágtam a telefonom és besiettem a pub-ba. Bent őrült hangos volt a zene és a hely tele volt emberekkel. Így hogy a francba találjam meg Harryt? Nagy nehezen eljutottam a pulthoz, ahol ott ült egy széken holt részegen.
-Harry!
-Carly! Bocsáss meg nekem.
-Gyere. Haza megyünk.
-De én nem akarok. Még egy Whiskey-t kérek.
-Nem kér többet. Inkább fizetnék. Mennyi lesz?-kérdeztem a pultostól.
-150 font.
-Basszus mennyit ivott..-fizettem, majd felsegítettem Harryt és megindultam vele a kijárat felé.
-Nem akarok haza menni.
-Pedig muszáj.
-Veled sem akarok lenni.-motyogta.
-Miért?-néztem rá döbbenten.
-Mert megcsaltál Zaynnel. Láttam.
-Nem láttál semmit. Csak megöleltem, mert szomorú voltam. Ő olyan nekem mint a testvérem. Te vagy az aki megcsalt. Nem fordítva.
Itt újra elszomorodott.
-Bocsáss meg. Annyira sajnálom. Én...én....
-Hagyd Harry. Ezzel nem oldod meg. Menjünk inkább haza.
Átölelt.
-Én szeretlek.-suttogta fülembe.
Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom. Annyira igazságtalannak éreztem magam, amiért nem bocsátok meg neki. Nyomtam egy puszit a homlokára.
-Inkább menjünk.
Szép lassan haladtunk a házukig. Amikor megérkeztünk felvittem a szobájába. És mondtam neki, hogy öltözzön át és zuhanyozzon meg amíg én felhívom a többieket.
Mindegyik fiút felhívtam, hogy minden rendben és itthon van. Mikor felmentem Harry szobájában már az ágyában feküdt. Engem nézett szomorú szemeivel.
-Kérlek bocsáss meg.
-Nem ilyen egyszerű.
-Legalább adj még egy lehetőséget.
-Jó, még meggondolom.
-Itt alszol?-kérdezte reménykedve.
-Egy részeg Harry Styles nevezetű gyerekkel?-kérdeztem, mire bólintott.-Rendben.
Elmentem letusolni, majd elvettem az egyik pólóját és mentem volna ki a szobából, hogy az egyik vendégszobában aludjak.
-Maradj itt kérlek.-olyan kérlelőn nézett rám, hogy nem tudtam neki nemet mondani.
-Jól van.-mondtam egy nagy sóhaj kíséretében, majd lefeküdtem mellé az ágy másik felére, hogy véletlenül se érjek hozzá. Közelebb jött és átkarolt.
-Harry ne....-kezdtem volna, de meghallottam mély szuszogását. Már elaludt.Lehunytam hát a szemem és lassan én is már az álmok világát jártam.
-Ez nem olyan egyszerű.
-Mit tegyek, hogy megbocsáss?-nézett rám szomorúan.
-Semmit nem tudsz tenni.
-Valamit csak tudok.
-Harry! Hazudtál nekem, mással találkoztál és lazán leváltottál volna engem. Szerinted ezt egy perc alatt elfelejtem?
-Reméltem.
-Akkor nagyon elbíztad magad.
-Ne tedd ezt velem Carly. Meg kell bocsájtanod.
-És mégis kim vagy te nekem, hogy megmondd mit tegyek és mit ne?
-A pasid.
-Az csak voltál édes.-mondtam, majd megfordultam és Zayn-t kikerülve kimentem az ajtón, amit aztán stílusosan becsaptam magam mögött.
Arrébb sétáltam egy utcával és lefeküdtem a fűbe napozni (mert csodák-csodájára jó idő volt).
Körülbelül öt percig napozhattam, amikor valaki mellém feküdt. Megnéztem ki az és....
-Mi az Zayn?
-Beszélj vele. Kérlek.
-Nem fogok.
-Ne csináld már ezt Carly.
-De engem már nem érdekel Harry. Értsd meg kérlek.-mondtam és visszafeküdtem a fűbe.
-Akkor ki érdekel?-hajolt közelebb.
Én csak a szemeit néztem. Hirtelen nem tudtam megszólalni. Mire ő csak elmosolyodott.
-Ezt ne csináld.-suttogtam miközben még mindig elbűvölő szemeibe bámultam egy bárgyú mosoly kíséretében.
-Mit?-vigyorodott el, de nem mozdult.
-Ezt.-motyogtam.
Arcunkat csak pár centi választotta el.
-Zayn.....
-Hmmm?
-Ezt ne.-suttogtam neki, de nem bírtam elhúzódni.
Szinte már összeértek ajkaink, de nem hagytam. Megöleltem szorosan. Ő a legjobb barátom. Nem csókolhatom meg. Akkor minden más lenne. Ő a lelki támaszom. Éreztem rajta, hogy kissé csalódott, de vissza ölelt.
-Menjünk.-motyogtam a nyakába, és felálltam.
Követett és átkarolt a vállam felett. Visszamentünk a többiekhez és a nappaliban Hazza feküdt a földön. Amint hallotta, hogy jövünk, felugrott és odarohant hozzám. Szorosan megölelt.
-Annyira sajnálom. Akkora seggfej voltam. Nem gondoltam az érzéseidre. Az egész az én hibám. Bocsáss meg. Annyira szeretlek és nem kellett volna ezt tennem..-ezeket motyogta miközben majd' megfojtott úgy szorongatott. Óvatosan visszaöleltem, majd elhúzódtam.
-Zayn haza viszel?-néztem kérdőn.
-Persze.-válaszolta és kimentünk a kocsihoz.
Hamar haza értünk. Nem volt hosszú az út. Pont búcsúztam volna el Zayn-től amint megcsörrent a telefonja.
-Igen? Mi van? Máris!-mondta a telefonba, majd letette.
-Harry eltűnt.
Ijedten néztem vissza rá.
-Mire vársz még? Menjünk vissza....
Amint visszaértünk a házhoz futva jött felénk Louis a telefonjával. Mi kiszálltunk a kocsiból és a képünkbe nyomta a telefont.
-Ez mi? Ezt látta. Ezért ment el. Ez a ti hibátok.
-Haver nyugodj már le. És mi ez?-kérdezte felháborodottan Zayn.
Gyorsan kikaptam Louis kezéből a telefont és döbbenten bámultam. Két kép volt egymás mellett. Az amikor majdnem megcsókoltuk egymást Zayn-el és amikor megöleltem. A cikkből csak pár sort olvastam el. "A banda tagjai egymás ellen fordulnak?! Úgy látszik Harry barátnőjét lenyúlta Zayn. Vajon mi lesz ebből?" Ennyi elég is volt. Vissza nyomtam Louis kezébe a telefont és elfutottam. Csak futottam. Nem érdekelt, hogy a fiúk ordibálnak utánam. Futás közben Harry-t hívtam. Már vagy ötödjére hívtam amikor felvette.
-Igen?-szólt bele.
-Omg....Harry. Hol vagy?-kérdeztem és megálltam az utca közepén.
-Én az Orange's Pub-ban. Meeert?
-Maradj ott.
Csak két sarokra volt tőlem az a pub így hamar oda értem. Mielőtt bemehettem volna kaptam egy SMS-t anyától "Szia Kicsim. Két napos megbeszélésen leszek Párizsban. Vigyázz magadra." Jelen pillanatban nem érdekelt az üzenet. Zsebre vágtam a telefonom és besiettem a pub-ba. Bent őrült hangos volt a zene és a hely tele volt emberekkel. Így hogy a francba találjam meg Harryt? Nagy nehezen eljutottam a pulthoz, ahol ott ült egy széken holt részegen.
-Harry!
-Carly! Bocsáss meg nekem.
-Gyere. Haza megyünk.
-De én nem akarok. Még egy Whiskey-t kérek.
-Nem kér többet. Inkább fizetnék. Mennyi lesz?-kérdeztem a pultostól.
-150 font.
-Basszus mennyit ivott..-fizettem, majd felsegítettem Harryt és megindultam vele a kijárat felé.
-Nem akarok haza menni.
-Pedig muszáj.
-Veled sem akarok lenni.-motyogta.
-Miért?-néztem rá döbbenten.
-Mert megcsaltál Zaynnel. Láttam.
-Nem láttál semmit. Csak megöleltem, mert szomorú voltam. Ő olyan nekem mint a testvérem. Te vagy az aki megcsalt. Nem fordítva.
Itt újra elszomorodott.
-Bocsáss meg. Annyira sajnálom. Én...én....
-Hagyd Harry. Ezzel nem oldod meg. Menjünk inkább haza.
Átölelt.
-Én szeretlek.-suttogta fülembe.
Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom. Annyira igazságtalannak éreztem magam, amiért nem bocsátok meg neki. Nyomtam egy puszit a homlokára.
-Inkább menjünk.
Szép lassan haladtunk a házukig. Amikor megérkeztünk felvittem a szobájába. És mondtam neki, hogy öltözzön át és zuhanyozzon meg amíg én felhívom a többieket.
Mindegyik fiút felhívtam, hogy minden rendben és itthon van. Mikor felmentem Harry szobájában már az ágyában feküdt. Engem nézett szomorú szemeivel.
-Kérlek bocsáss meg.
-Nem ilyen egyszerű.
-Legalább adj még egy lehetőséget.
-Jó, még meggondolom.
-Itt alszol?-kérdezte reménykedve.
-Egy részeg Harry Styles nevezetű gyerekkel?-kérdeztem, mire bólintott.-Rendben.
Elmentem letusolni, majd elvettem az egyik pólóját és mentem volna ki a szobából, hogy az egyik vendégszobában aludjak.
-Maradj itt kérlek.-olyan kérlelőn nézett rám, hogy nem tudtam neki nemet mondani.
-Jól van.-mondtam egy nagy sóhaj kíséretében, majd lefeküdtem mellé az ágy másik felére, hogy véletlenül se érjek hozzá. Közelebb jött és átkarolt.
-Harry ne....-kezdtem volna, de meghallottam mély szuszogását. Már elaludt.Lehunytam hát a szemem és lassan én is már az álmok világát jártam.
2012. június 10., vasárnap
12. Daniel
Pár percig lehettem eszméletlen. Amikor kinyitottam a szemem az úttest szélén feküdtem, és a kocsi már sehol nem volt. Viszont egy fiú ott ült mellettem, és aggódva figyelt.
-Jól vagy?-nézett rám gyönyörű szemeivel.
A fejemre tapintottam és sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy eléggé véres.
-Fel jelenthetném cserbenhagyásos gázolásért.-motyogtam idegesen.
Erre rám mosolygott.
-Amúgy jól vagyok.-mondtam egy gyenge mosoly kíséretében.-Amúgy elmondanád mi is történt?-pislogtam rá nagyokat.
-Hát...pont erre sétáltam amikor láttam, hogy kisétáltál az útra és elütött egy kocsi. Az elhajtott én meg jöttem megnézni, hogy jól vagy-e. Szívesen haza kísérlek ha gondolod.
-Azt megköszönném.-mondtam és próbáltam felállni, de vissza estem.
-Majd én segítek.-mondta és lehajolt hozzám, hogy felsegítsen.
-Köszi.-motyogtam és lassan megindultam.
-Amúgy Daniel a nevem. Neked?
-Carly.-mosolyodtam el.
Az volt a szerencsém, hogy már nem voltam messze a házunktól. Amilyen lassan tudtam haladni, húsz perc elteltével meg is érkeztünk. Nem sokat beszéltünk út közben.
-Köszi, hogy haza kísértél.-mosolyogtam rá.
-Semmiség. Meg adom a számom, ha megint lenne valami bajod.-mosolygott rám.
-Én is meg adom.-mondtam. Lediktálta a számát és megcsörgettem. Elmentettük a telefonszámokat, majd elbúcsúztunk egymástól, és még egyszer megköszöntem, hogy segített.
Beléptem a lakásba és anya aggódó tekintetével találtam magam szembe.
-Úr Isten kicsim. Jól vagy? Minden rendben?-kérdezte és oda szaladt hozzám.-Úgy aggódtam érted. Mi történt?
-Elütött egy kocsi, de nem vészesen. Aztán egy kedves fiú haza kísért.-motyogtam.
-Neked vérzik a könyököd és a homlokod. Beviszlek a kórházba.-mondta kapkodva.
-Ne anya. Csak hagyj lefeküdni. Kutya bajom.
-Legalább hagy fertőtlenítsem le.-kérlelt.
-Rendben.-mondtam és leültem a nappaliban.
Lefertőtlenítette a sebeimet és leragasztotta sebtapasszal. Megköszöntem és felmentem lefeküdni.
Sokáig nem tudtam el aludni, de végül sikerült.
***
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Kábultam vettem fel.
-Igen?
-Szia Carly. Én annyira sajnálom. Akkora egy barom voltam és most.....-hallottam Harry hangját.
-Menj a picsába.-mondtam fáradtan és kinyomtam a telefont.
Ismét csörgött a telefonom.
-Mi van?-szóltam bele ingerülten.
-Öööö...szia Carly. Daniel vagyok.-hallottam egy zavart hangot.
-Jajj bocs. Csak az előbb hívtak és felhúztak. Tényleg bocs.
-Csak meg akartam kérdezni, hogy jól vagy-e.
-Igen. Köszi.-mondtam válaszul.
-Akkor jó. Hagylak is pihenni. Szia.
-Szia.-válaszoltam és kinyomtam a telefonom.
Bármily meglepő a telefonom megint csörgött.
-Igen? Mondd....-kezdtem bele.
-Szia. Zayn vagyok. Beszélned kéne Harry-vel. Totál kiborult.
-Engem aztán nem érdekel.
-Kérlek Carly.
-Jól van. Tíz perc múlva gyere értem. Én aztán ki nem megyek megint gyalog az utcára.
-Ott leszek.-mondta és kinyomta a telefont.
Gyorsan felöltöztem, fogat és arcot mostam, majd megfésülködtem. Csak egy rövidnadrágot és egy barackszínű mintás pólót vettem fel, hozzá a kedven converse cipőmmel. Pontosan tíz perc elteltével csöngettek. Felkaptam a telefonom és lerohantam. Becsaptam magam mögött az ajtót és az elöttem álló Zayn nyakába ugrottam és csak szorítottam.
-Nyugi kislány. Mi a problem?
-Semmi.-motyogtam a nyakába bújva.
Kicsit eltolt magától és rám nézett. Meglepettséget fedeztem fel az arcán.
-Mi történt az arcoddal?
-Tegnap elütött egy kocsi amikor jöttem haza, de minden rendben mert segített nekem Daniel.-hadartam el röviden és tömören.
Csak nagy szemekkel nézett rám.
-Jól vagy?
-Aha.
-Miért nem hívtál?
-Mert fölösleges lett volna.
-És ki az a Daniel?
-Az a srác aki segített amikor elütöttek.-mosolyogtam.
-Biztos jól vagy?
-Zayn! Már mondtam. Igen.-mosolyogtam rá.- De azért kösz, hogy aggódsz.
-Jól van na. De olyan kis törékeny vagy.-mondta és megrázta a karom.
-Nagyon vicces vagy.-válaszoltam és gyorsan még bezártam az ajtót.-Nah indulhatunk?
-Csak ön után hölgyem.-vigyorgott és meghajolt.
Elvonultam a kocsihoz és beültem a jobb egybe. Csendben telt az út, amíg meg nem érkeztünk.
-Nem akarok vele beszélni.-kezdtem hisztizni.
-Ments meg minket.-könyörgött-Megőrülünk tőle. Sajnáltatja magát, iszik és szerintem ha így halad akkor kinyírja magát.
Kiszálltunk a kocsiból és amikor a bejárati ajtót kinyitottam, megláttam a nyúzott Harryt. Még a haja sem olyan volt mint szokott. Olyan volt mintha a haja is szomorú lenne. Hirtelen sajnálatot éreztem. De miért is? Hiszen ő volt az aki megbántott. Rám nézett reményvesztett szemeivel, és csak pár szót mondott.
-Bocsáss meg kérlek!
-Jól vagy?-nézett rám gyönyörű szemeivel.
A fejemre tapintottam és sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy eléggé véres.
-Fel jelenthetném cserbenhagyásos gázolásért.-motyogtam idegesen.
Erre rám mosolygott.
-Amúgy jól vagyok.-mondtam egy gyenge mosoly kíséretében.-Amúgy elmondanád mi is történt?-pislogtam rá nagyokat.
-Hát...pont erre sétáltam amikor láttam, hogy kisétáltál az útra és elütött egy kocsi. Az elhajtott én meg jöttem megnézni, hogy jól vagy-e. Szívesen haza kísérlek ha gondolod.
-Azt megköszönném.-mondtam és próbáltam felállni, de vissza estem.
-Majd én segítek.-mondta és lehajolt hozzám, hogy felsegítsen.
-Köszi.-motyogtam és lassan megindultam.
-Amúgy Daniel a nevem. Neked?
-Carly.-mosolyodtam el.
Az volt a szerencsém, hogy már nem voltam messze a házunktól. Amilyen lassan tudtam haladni, húsz perc elteltével meg is érkeztünk. Nem sokat beszéltünk út közben.
-Köszi, hogy haza kísértél.-mosolyogtam rá.
-Semmiség. Meg adom a számom, ha megint lenne valami bajod.-mosolygott rám.
-Én is meg adom.-mondtam. Lediktálta a számát és megcsörgettem. Elmentettük a telefonszámokat, majd elbúcsúztunk egymástól, és még egyszer megköszöntem, hogy segített.
Beléptem a lakásba és anya aggódó tekintetével találtam magam szembe.
-Úr Isten kicsim. Jól vagy? Minden rendben?-kérdezte és oda szaladt hozzám.-Úgy aggódtam érted. Mi történt?
-Elütött egy kocsi, de nem vészesen. Aztán egy kedves fiú haza kísért.-motyogtam.
-Neked vérzik a könyököd és a homlokod. Beviszlek a kórházba.-mondta kapkodva.
-Ne anya. Csak hagyj lefeküdni. Kutya bajom.
-Legalább hagy fertőtlenítsem le.-kérlelt.
-Rendben.-mondtam és leültem a nappaliban.
Lefertőtlenítette a sebeimet és leragasztotta sebtapasszal. Megköszöntem és felmentem lefeküdni.
Sokáig nem tudtam el aludni, de végül sikerült.
***
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Kábultam vettem fel.
-Igen?
-Szia Carly. Én annyira sajnálom. Akkora egy barom voltam és most.....-hallottam Harry hangját.
-Menj a picsába.-mondtam fáradtan és kinyomtam a telefont.
Ismét csörgött a telefonom.
-Mi van?-szóltam bele ingerülten.
-Öööö...szia Carly. Daniel vagyok.-hallottam egy zavart hangot.
-Jajj bocs. Csak az előbb hívtak és felhúztak. Tényleg bocs.
-Csak meg akartam kérdezni, hogy jól vagy-e.
-Igen. Köszi.-mondtam válaszul.
-Akkor jó. Hagylak is pihenni. Szia.
-Szia.-válaszoltam és kinyomtam a telefonom.
Bármily meglepő a telefonom megint csörgött.
-Igen? Mondd....-kezdtem bele.
-Szia. Zayn vagyok. Beszélned kéne Harry-vel. Totál kiborult.
-Engem aztán nem érdekel.
-Kérlek Carly.
-Jól van. Tíz perc múlva gyere értem. Én aztán ki nem megyek megint gyalog az utcára.
-Ott leszek.-mondta és kinyomta a telefont.
Gyorsan felöltöztem, fogat és arcot mostam, majd megfésülködtem. Csak egy rövidnadrágot és egy barackszínű mintás pólót vettem fel, hozzá a kedven converse cipőmmel. Pontosan tíz perc elteltével csöngettek. Felkaptam a telefonom és lerohantam. Becsaptam magam mögött az ajtót és az elöttem álló Zayn nyakába ugrottam és csak szorítottam.
-Nyugi kislány. Mi a problem?
-Semmi.-motyogtam a nyakába bújva.
Kicsit eltolt magától és rám nézett. Meglepettséget fedeztem fel az arcán.
-Mi történt az arcoddal?
-Tegnap elütött egy kocsi amikor jöttem haza, de minden rendben mert segített nekem Daniel.-hadartam el röviden és tömören.
Csak nagy szemekkel nézett rám.
-Jól vagy?
-Aha.
-Miért nem hívtál?
-Mert fölösleges lett volna.
-És ki az a Daniel?
-Az a srác aki segített amikor elütöttek.-mosolyogtam.
-Biztos jól vagy?
-Zayn! Már mondtam. Igen.-mosolyogtam rá.- De azért kösz, hogy aggódsz.
-Jól van na. De olyan kis törékeny vagy.-mondta és megrázta a karom.
-Nagyon vicces vagy.-válaszoltam és gyorsan még bezártam az ajtót.-Nah indulhatunk?
-Csak ön után hölgyem.-vigyorgott és meghajolt.
Elvonultam a kocsihoz és beültem a jobb egybe. Csendben telt az út, amíg meg nem érkeztünk.
-Nem akarok vele beszélni.-kezdtem hisztizni.
-Ments meg minket.-könyörgött-Megőrülünk tőle. Sajnáltatja magát, iszik és szerintem ha így halad akkor kinyírja magát.
Kiszálltunk a kocsiból és amikor a bejárati ajtót kinyitottam, megláttam a nyúzott Harryt. Még a haja sem olyan volt mint szokott. Olyan volt mintha a haja is szomorú lenne. Hirtelen sajnálatot éreztem. De miért is? Hiszen ő volt az aki megbántott. Rám nézett reményvesztett szemeivel, és csak pár szót mondott.
-Bocsáss meg kérlek!
2012. május 28., hétfő
11. Interjú....vagy mégsem?
Miután végeztünk a London Eye-nél sétáltunk még egy kicsit a városban. Egyfolytában beszéltünk. Néha meg kellett állni, mert letámadták Harryt a rajongót, de utána hamar végzett.
-Teljesen nem ilyennek képzeltelek régen.-állapítottam meg hirtelen, témát váltva.
-Hát milyennek képzeltél?-érdeklődött egy enyhe mosoly kíséretében.
-Másnak. Magabiztos, öntelt nőcsábásznak.-mondtam nevetve.-De örülök, hogy ilyen vagy.
-Én magabiztos vagyok.-húzta ki magát mellettem.
-Tényleg?-kezdtem csipkelődni.
-Igen.
-Bizonyítsd.-nevettem el magam.
-Mégis hogy?-kérdezte vigyorogva.
-Te tudod. Hiszen magabiztos vagy.
-Carly. Holnap lenne kedved randizni személy személyemmel?
-Természetesen.-mosolyodtam el.-De először azt mondd meg, hogy a nap hátralévő részében mit csinálunk.
-Nekem sajnos egy fél órán belül interjún kell lennem, szóval ha nem bánod haza viszlek.
-Jah...oké.-mondtam egy kicsit elszontyolodva.
Még egy picit beszélgettünk, majd haza vitt a ház előtt adtam neki egy puszit és bementem.
Azt hittem egész nap vele lehetek, de úgy látszik nem. Ugyanis nincs rám ideje. Jó, tudom, hogy neki is lehet dolga, de akkor is. Felmentem twitter-re és láttam, hogy Zayn fent van. Ráírtam.
~Szia. Ti nem interjún vagytok?!
~Nem. Mert?
~Csak mert Harry lekoptatott és azt mondta mentek interjúra.
~Hát mi biztos nem.
~Akkor csak lekoptatott. Nagyon jó.
~Nem lenne kedved átjönni hozzánk?
~De. Negyed óra és ott vagyok.
Kikapcsoltam a gépet felkaptam a cuccomat és elindultam gyalog.
***
Mikor megérkeztem, csöngettem és türelmetlenül álltam az ajtó előtt. Senki nem nyitott ajtót. Gondoltam, megnézem hátha nyitva van, és nyitva volt. Bementem, de az alsó szinten senkit sem találtam.
-Hahóóó! Van itt valaki?-kiabáltam, és egyszer csak az emeletről visítva rohant le Louis.
-Segítség!!! Ez nem ér. Élő pajzsom van.-ordította és a kezében egy óriási vízipisztollyal a hátam mögé bújt.
Ekkor a másik három fiú rohant le az emeletről a kezükben ugyan olyan vízipisztollyal, és engem kezdtek el lőni.
-Ááááá...neee...-visongtam és most én bújtam Louis háta mögé.
-Te vagy a pajzs, nem én.-mondta vinnyogva Louis.
Ekkor a fiúk abba hagyták a vizezést.
-Jah szia Carly.-vigyorgott Zayn.
-Te mit keresel itt?-kérdezte Niall.
-És hol van az én Harrym?-háborodott fel Louis.
-Szóval....nektek is hali, megint. Én jöttem hozzátok kedves Niall és Harry meg nem tudom hol van, mert nekem azt mondta interjútok lesz, és lekoptatott.-adtam magyarázatot.
-Jáááájjjj neeee.....-hisztizett Louis, mire megveregettem a vállát.
-Akkor most itt maradsz?-kérdezte Niall.
-Ha ennyire zavarok, akár már most is elmehetek.
-Hogy lehetsz ilyen bunkó Niall?! Persze, hogy marad.-mondta Zayn.-Gyere adok száraz ruhát.
Csak ekkor esett le, hogy csupa víz vagyok attól, hogy az előbb lelocsoltak. Kicsit zavartan követtem Zayn. Csak egy pólót kértem, mert a sortomnak semmi baja nem volt. Amíg átöltöztem, ő kiment a szobából, majd mikor végeztem csatlakoztam hozzájuk a nappaliba.
Mind a négyen a tévé előtt ültek és valami akciófilmet néztek. Leültem közéjük és én is a tévét kezdtem bámulni.
-Ti mindig csak filmeztek?
-Nem. Aludni is szoktunk.-nevetett Louis.
-Ha ne filmezzünk, akkor mit csináljunk?-nézett rám Zayn.
-Hááát.....nem tudom. Valami mást.
-Szoktunk még felelsz vagy merszezni.-vigyorgott Louis.
-Akkor játszunk azt, mert unatkozok.
-Jó. Én kezdek.-ordította Niall és elő kapott egy üres kólás flakont.
Pörgettet és rám mutatott.
-Felelek.-mondtam a választ a fel nem tett kérdésre.
-Nincs valami jó barátnőd aki szingli?-vigyorgott.
-Nem vagyok kerítő, de van.
-És hogy hívják?
-Samantha.
-És esetleg.....
-Igen, persze. De majd.-mondtam majd pörgettem. Az üveg Zayn-re mutatott.
-Felelsz vagy mersz?
-Felelek.
-Oké. Hogy állsz a csajokkal?-kérdeztem érdeklődve, mire kicsit elpirult és szerintem zavarba is jött.
-Hááát...öööö....tetszik valaki csak....
-És ő...?
-Nem tudom. Azt se tudja, hogy bejön nekem.
-Akkor mondd el neki.
-Haver, ezt miért nem mondtad?-kérdezte Liam.
-Nem kérdeztétek. De mindegy. Én pörgetek.-mondta és a következő Louis volt.
A végére már kicsit behülyültünk. Volt minden, körbe kellett futni az utcán azt ordibálva, hogy "hülye vagyok"; vegyes turmixot kellett inni; és még minden más módszerrel idiótát csinálni magunkból. Nagyon sokáig baromkodtunk így. Olyan fél kilenc körül beállított Harry is.
-Te meg mit keresel itt?-nézett rám nagy szemekkel.
-Te vagy ma a második aki ezt kérdezi, és neked is szia.-mondtam komoran.
-Jah...szia.
-Milyen volt az interjú?-kérdeztem és macska körmöket rajzoltam a levegőbe az ujjaimmal.
-Haver, ha hazudsz, legalább jól csináld.-mondta Louis.
-Dolgom volt, jó?-kezdte idegesen Harry.
-És azért kellett nekem hazudni?-kérdeztem vissza felháborodottan.
-Legyek őszinte?-kérdezte szinte már ordítva.
-Megköszönném.-mondtam nyugodt hangnemben, ami őt még jobban felhúzta.
-Egy lánnyal találkoztam. Tiffany-val.
-Jujjj...gratulálok, hogy találtál magadnak egy normális lányt. Sajnálom, hogy rád voltam akaszkodva "Mr. kell neked is egy autogram???".....
-Csak ismerkedtünk. Nem jöttem vele egyből össze.
-Jah tényleg? Akkor kössz, hogy megcsaltál.-mondtam már én is ordítva.-A többi fiú körülöttünk állt síri csendben, és figyeltek minket.
-Félre érted.
-Tényleg? Mert akkor hogy is volt?
-Csak elmentünk és....
-Tudod mit? Hagyjuk. Nem érdekel. És én még azt hittem, hogy más vagy. Hogy nem vagy nőcsábász. Nah jah.-nem akartam haza menni, inkább felrohantam az emeletre. Bevágódtam az első szobába, remélve, hogy az nem Harry-é.
Tiszta volt a szoba, csodálkoztam is rajta. Az ágy a fal mellett volt. Le ültem az ágyra, a falnak dőltem és a szemben lévő falra bámultam. A sírás fojtogatott, de nem teszek akkora szívességet neki, hogy sírok miatta. Még azt sem érdemli meg. Gyötrő gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor egy kopogtatás zavart meg, s valaki benyitott.
-Minden rendben?-kérdezte egy hang, mire odanéztem.
Zayn állt ott. Becsukta az ajtót, majd mellém ült.
-Ööö...bocsi, ez a te szobád? Ha zavarok akkor....
-Igen, és maradj nyugodtan.
-Kösz.
-Szóval minden rendben?-kérdezte ismét.
-Azt leszámítva, hogy megcsaltak, igen.-válaszoltam neki, majd ismét a falat kezdtem bámulni.
-Csak, hogy tudd. Ha bármi baj van, rám számíthatsz.-mondta és átkarolt.
-Nincs semmi....
-Akkor jó.-mondta, és kicsit közelebb húzott magához.
Olyan jól esett, hogy próbál megvigasztalni. Ebben a pillanatban csak ő rá számíthattam. Fejemet a vállára hajtottam és úgy szuszogtam nagyokat, majd megtörve a csendet megszólaltam.
-Mennem kell.-mondtam és kelletlenül felálltam mellőle.
-Haza viszlek szívesen.
-Jót tesz egy kis séta. Szia. Majd még beszélünk.-mondtam, és miután ő is elköszönt kimentem a szobából.
A nappaliban Liam, Louis és Niall volt. Gondolom Harry felment a szobájába.
-Sziasztok srácok.-mondtam, majd gyorsan elmentem.
Nem hiszem el. Miért velem kell történni-e. Mi lett volna ha...máshogy viselkedek, mi lett volna ha....meg sem ismerem....mi lett volna ha...
Az élet nem csak a mi lett volna ha...-gondolatokból áll. A jelenre kéne összpontosítanom, nem arra, hogy mit kellett volna tennem a múltban. Elmerülve a gondolataimban sétáltam az utcákon. Csak az előttem lévő aszfaltot bámultam, mintha valami gyönyörű festmény lenne. Pont az út túl oldalára mentem volna át, amikor egy autó dudált rám és hirtelen minden elsötétül........
-Teljesen nem ilyennek képzeltelek régen.-állapítottam meg hirtelen, témát váltva.
-Hát milyennek képzeltél?-érdeklődött egy enyhe mosoly kíséretében.
-Másnak. Magabiztos, öntelt nőcsábásznak.-mondtam nevetve.-De örülök, hogy ilyen vagy.
-Én magabiztos vagyok.-húzta ki magát mellettem.
-Tényleg?-kezdtem csipkelődni.
-Igen.
-Bizonyítsd.-nevettem el magam.
-Mégis hogy?-kérdezte vigyorogva.
-Te tudod. Hiszen magabiztos vagy.
-Carly. Holnap lenne kedved randizni személy személyemmel?
-Természetesen.-mosolyodtam el.-De először azt mondd meg, hogy a nap hátralévő részében mit csinálunk.
-Nekem sajnos egy fél órán belül interjún kell lennem, szóval ha nem bánod haza viszlek.
-Jah...oké.-mondtam egy kicsit elszontyolodva.
Még egy picit beszélgettünk, majd haza vitt a ház előtt adtam neki egy puszit és bementem.
Azt hittem egész nap vele lehetek, de úgy látszik nem. Ugyanis nincs rám ideje. Jó, tudom, hogy neki is lehet dolga, de akkor is. Felmentem twitter-re és láttam, hogy Zayn fent van. Ráírtam.
~Szia. Ti nem interjún vagytok?!
~Nem. Mert?
~Csak mert Harry lekoptatott és azt mondta mentek interjúra.
~Hát mi biztos nem.
~Akkor csak lekoptatott. Nagyon jó.
~Nem lenne kedved átjönni hozzánk?
~De. Negyed óra és ott vagyok.
Kikapcsoltam a gépet felkaptam a cuccomat és elindultam gyalog.
***
Mikor megérkeztem, csöngettem és türelmetlenül álltam az ajtó előtt. Senki nem nyitott ajtót. Gondoltam, megnézem hátha nyitva van, és nyitva volt. Bementem, de az alsó szinten senkit sem találtam.
-Hahóóó! Van itt valaki?-kiabáltam, és egyszer csak az emeletről visítva rohant le Louis.
-Segítség!!! Ez nem ér. Élő pajzsom van.-ordította és a kezében egy óriási vízipisztollyal a hátam mögé bújt.
Ekkor a másik három fiú rohant le az emeletről a kezükben ugyan olyan vízipisztollyal, és engem kezdtek el lőni.
-Ááááá...neee...-visongtam és most én bújtam Louis háta mögé.
-Te vagy a pajzs, nem én.-mondta vinnyogva Louis.
Ekkor a fiúk abba hagyták a vizezést.
-Jah szia Carly.-vigyorgott Zayn.
-Te mit keresel itt?-kérdezte Niall.
-És hol van az én Harrym?-háborodott fel Louis.
-Szóval....nektek is hali, megint. Én jöttem hozzátok kedves Niall és Harry meg nem tudom hol van, mert nekem azt mondta interjútok lesz, és lekoptatott.-adtam magyarázatot.
-Jáááájjjj neeee.....-hisztizett Louis, mire megveregettem a vállát.
-Akkor most itt maradsz?-kérdezte Niall.
-Ha ennyire zavarok, akár már most is elmehetek.
-Hogy lehetsz ilyen bunkó Niall?! Persze, hogy marad.-mondta Zayn.-Gyere adok száraz ruhát.
Csak ekkor esett le, hogy csupa víz vagyok attól, hogy az előbb lelocsoltak. Kicsit zavartan követtem Zayn. Csak egy pólót kértem, mert a sortomnak semmi baja nem volt. Amíg átöltöztem, ő kiment a szobából, majd mikor végeztem csatlakoztam hozzájuk a nappaliba.
Mind a négyen a tévé előtt ültek és valami akciófilmet néztek. Leültem közéjük és én is a tévét kezdtem bámulni.
-Ti mindig csak filmeztek?
-Nem. Aludni is szoktunk.-nevetett Louis.
-Ha ne filmezzünk, akkor mit csináljunk?-nézett rám Zayn.
-Hááát.....nem tudom. Valami mást.
-Szoktunk még felelsz vagy merszezni.-vigyorgott Louis.
-Akkor játszunk azt, mert unatkozok.
-Jó. Én kezdek.-ordította Niall és elő kapott egy üres kólás flakont.
Pörgettet és rám mutatott.
-Felelek.-mondtam a választ a fel nem tett kérdésre.
-Nincs valami jó barátnőd aki szingli?-vigyorgott.
-Nem vagyok kerítő, de van.
-És hogy hívják?
-Samantha.
-És esetleg.....
-Igen, persze. De majd.-mondtam majd pörgettem. Az üveg Zayn-re mutatott.
-Felelsz vagy mersz?
-Felelek.
-Oké. Hogy állsz a csajokkal?-kérdeztem érdeklődve, mire kicsit elpirult és szerintem zavarba is jött.
-Hááát...öööö....tetszik valaki csak....
-És ő...?
-Nem tudom. Azt se tudja, hogy bejön nekem.
-Akkor mondd el neki.
-Haver, ezt miért nem mondtad?-kérdezte Liam.
-Nem kérdeztétek. De mindegy. Én pörgetek.-mondta és a következő Louis volt.
A végére már kicsit behülyültünk. Volt minden, körbe kellett futni az utcán azt ordibálva, hogy "hülye vagyok"; vegyes turmixot kellett inni; és még minden más módszerrel idiótát csinálni magunkból. Nagyon sokáig baromkodtunk így. Olyan fél kilenc körül beállított Harry is.
-Te meg mit keresel itt?-nézett rám nagy szemekkel.
-Te vagy ma a második aki ezt kérdezi, és neked is szia.-mondtam komoran.
-Jah...szia.
-Milyen volt az interjú?-kérdeztem és macska körmöket rajzoltam a levegőbe az ujjaimmal.
-Haver, ha hazudsz, legalább jól csináld.-mondta Louis.
-Dolgom volt, jó?-kezdte idegesen Harry.
-És azért kellett nekem hazudni?-kérdeztem vissza felháborodottan.
-Legyek őszinte?-kérdezte szinte már ordítva.
-Megköszönném.-mondtam nyugodt hangnemben, ami őt még jobban felhúzta.
-Egy lánnyal találkoztam. Tiffany-val.
-Jujjj...gratulálok, hogy találtál magadnak egy normális lányt. Sajnálom, hogy rád voltam akaszkodva "Mr. kell neked is egy autogram???".....
-Csak ismerkedtünk. Nem jöttem vele egyből össze.
-Jah tényleg? Akkor kössz, hogy megcsaltál.-mondtam már én is ordítva.-A többi fiú körülöttünk állt síri csendben, és figyeltek minket.
-Félre érted.
-Tényleg? Mert akkor hogy is volt?
-Csak elmentünk és....
-Tudod mit? Hagyjuk. Nem érdekel. És én még azt hittem, hogy más vagy. Hogy nem vagy nőcsábász. Nah jah.-nem akartam haza menni, inkább felrohantam az emeletre. Bevágódtam az első szobába, remélve, hogy az nem Harry-é.
Tiszta volt a szoba, csodálkoztam is rajta. Az ágy a fal mellett volt. Le ültem az ágyra, a falnak dőltem és a szemben lévő falra bámultam. A sírás fojtogatott, de nem teszek akkora szívességet neki, hogy sírok miatta. Még azt sem érdemli meg. Gyötrő gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor egy kopogtatás zavart meg, s valaki benyitott.
-Minden rendben?-kérdezte egy hang, mire odanéztem.
Zayn állt ott. Becsukta az ajtót, majd mellém ült.
-Ööö...bocsi, ez a te szobád? Ha zavarok akkor....
-Igen, és maradj nyugodtan.
-Kösz.
-Szóval minden rendben?-kérdezte ismét.
-Azt leszámítva, hogy megcsaltak, igen.-válaszoltam neki, majd ismét a falat kezdtem bámulni.
-Csak, hogy tudd. Ha bármi baj van, rám számíthatsz.-mondta és átkarolt.
-Nincs semmi....
-Akkor jó.-mondta, és kicsit közelebb húzott magához.
Olyan jól esett, hogy próbál megvigasztalni. Ebben a pillanatban csak ő rá számíthattam. Fejemet a vállára hajtottam és úgy szuszogtam nagyokat, majd megtörve a csendet megszólaltam.
-Mennem kell.-mondtam és kelletlenül felálltam mellőle.
-Haza viszlek szívesen.
-Jót tesz egy kis séta. Szia. Majd még beszélünk.-mondtam, és miután ő is elköszönt kimentem a szobából.
A nappaliban Liam, Louis és Niall volt. Gondolom Harry felment a szobájába.
-Sziasztok srácok.-mondtam, majd gyorsan elmentem.
Nem hiszem el. Miért velem kell történni-e. Mi lett volna ha...máshogy viselkedek, mi lett volna ha....meg sem ismerem....mi lett volna ha...
Az élet nem csak a mi lett volna ha...-gondolatokból áll. A jelenre kéne összpontosítanom, nem arra, hogy mit kellett volna tennem a múltban. Elmerülve a gondolataimban sétáltam az utcákon. Csak az előttem lévő aszfaltot bámultam, mintha valami gyönyörű festmény lenne. Pont az út túl oldalára mentem volna át, amikor egy autó dudált rám és hirtelen minden elsötétül........
2012. május 10., csütörtök
10. Az az én rágóm
Két és fél óra múlva végeztem a rendrakással a szobámban. Anya elment, így már csak a konyha maradt. Basszus...utálok takarítani. Ez nem nekem való, bár ahogy anya szokta mondani, valakinek ezt is meg kell csinálnia. Neki láttam a konyha felmosásának, mivel mást nem nagyon kellett csinálni. Miközben felmostam, az iPodomat hallgattam, ennek az eredménye az lett, hogy a felmosóval táncoltam és énekeltem egy fél órán keresztül. Mikor kész lettem csináltam magamnak egy narancs levet, majd leültem a nappaliba a tévé elé. Már egy órája nézhettem a tévét, amikor megéheztem. Bementem a frissen felmosott konyhába és összedobtam egy kis ebédet. Ami egy gyümölcslevesből állt. Nem sok, de most ennyi kellett. Kis idő elteltével ránéztem az órára. Már három óra? Jól eltelt az idő. De még senki sem keresett. De kit érdekel? Bekaptam vagy 4 darab rágógumit és bevágódtam a tévé elé és csak bámultam ki a fejemből. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer csak a telefon csörgésre figyeltem fel. Mi a manó?! Meg sem néztem, hogy ki az, csak felvettem.
-Halló?
-Szia Carly. Két perc és ott vagyok érted. Készülj el, és gyere ki a ház elé. Szia.-hallottam Harry hangját, majd le is tette a telefont.-Jól van. kicseréltem a rágóm, mert ennek már nem volt íze, és csak a telefonomat vágtam zsebre, meg a lakáskulcsot.
Amint kiértem a ház elé, már ott állt a kocsi mellett.
-Szia, mi ez a sietség?-kérdeztem mosolyogva.
-Mire elindultam, addigra leesett, hogy elfelejtettem szólni neked, hogy jövök.-vigyorgott rám, mire nevetni kezdtem.
-Jól van, szóval hova megyünk?
-A London Eye-hoz. Tudom, hogy elcsépelt, de imádok oda menni.
-Nekem tökéletes.
-Király.
Kinyitotta nekem a kocsi ajtót.-Tessék hölgyem....
-Óóóh köszönöm.-kuncogtam el magam, majd beszálltam.
Amint ő is beszállt elindultunk és rövid időn belül a London Eye-tól voltunk pár utcára. Onnan gyalog mentünk.
-Nem fognak így felismerni?-kérdeztem, és mire kinyögtem a kérdésem, néhány lány rohamozta meg.
-Tudtam, hogy elfelejtettem valamit.-nevetett, majd elkezdett autogramot osztani, meg fényképezkedni. Hamar végzett, így mentünk tovább. Mire a London Eye kapszuláihoz értünk, már nyugisabb volt a helyzet, és senki sem ismerte fel. Beszálltunbk a kapszulába, és megkezdődött az utunk. Rajtunk kívül senki nem volt a kaapszulában. És más kapszulákban sem voltak. Nyugis nap a mai. Leültünk középen és bámultunk ki az ablakon. Én a rágómból kezdtem lufit fújni, mire észre vettem, hogy figyel Harry, erre a rágó lufi kidurrant és az arcomra ragatt. Harry röhögni kezdett, el tudtam képzelni, hogy nézhet ki a fejem, és hát én is röhögni kezdtem. Közelebb csusszantam Harryhez.
-Nem vagy valami beszédes.
-Te sem.-válaszolta erre.
-Mert te nem vagy az.-nevettem.
-Szeretlek.-mondta, amire nem válaszoltam, csak megcsókoltam. Mikor vége lett a csók csatánknak, ránéztem mosolyogva.
-Vissza adod a rágóm?-nevettem.
-Mostmár az enyém.-mondta, és azt a rágót, amiből az elöbb még vígan fújtam a lufit, most ő rágta.
-De maz az enyém volt.-nevettem.
-Pontosan. Volt.-mondta vigyorogva.
Megcsókoltam, és közelebb húztam magamhoz. A csók végén felkiáltottam.
-Megint az enyém.-mondtam nevetve.
-Gonosz vagy.
-És az baj?-kérdeztem pislogva.
-Háááát....-erre magához húzott, és csikizni kezdett.
-Neee....ááááhhh...nagyon csikis vagyok. Segítséééég!!!-ordibáltam nevetve.
-Hát itt nem fognak sokan segíteni.-mondta vigyorogva.
-Ha nem hagyod abba Harry Styles, akkor nem kapsz több csókot.-mondtam a nevetés közepette. Erre abbahagyta. Nem bírod megállni.-vigyorgott rám édesen.
-Óóóhh...tényleg?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Fogadni mernék, hogy nem.-mondta erre.
-Akkor fogadjunk. Mi a tét?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Egy hétig a szolgám leszel, ha nem nyerek, akkor meg fordítva.-erre nevettem.
-Benne vagyok.-válaszoltam és egy puszit nyomtam az arcára.
-Halló?
-Szia Carly. Két perc és ott vagyok érted. Készülj el, és gyere ki a ház elé. Szia.-hallottam Harry hangját, majd le is tette a telefont.-Jól van. kicseréltem a rágóm, mert ennek már nem volt íze, és csak a telefonomat vágtam zsebre, meg a lakáskulcsot.
Amint kiértem a ház elé, már ott állt a kocsi mellett.
-Szia, mi ez a sietség?-kérdeztem mosolyogva.
-Mire elindultam, addigra leesett, hogy elfelejtettem szólni neked, hogy jövök.-vigyorgott rám, mire nevetni kezdtem.
-Jól van, szóval hova megyünk?
-A London Eye-hoz. Tudom, hogy elcsépelt, de imádok oda menni.
-Nekem tökéletes.
-Király.
Kinyitotta nekem a kocsi ajtót.-Tessék hölgyem....
-Óóóh köszönöm.-kuncogtam el magam, majd beszálltam.
Amint ő is beszállt elindultunk és rövid időn belül a London Eye-tól voltunk pár utcára. Onnan gyalog mentünk.
-Nem fognak így felismerni?-kérdeztem, és mire kinyögtem a kérdésem, néhány lány rohamozta meg.
-Tudtam, hogy elfelejtettem valamit.-nevetett, majd elkezdett autogramot osztani, meg fényképezkedni. Hamar végzett, így mentünk tovább. Mire a London Eye kapszuláihoz értünk, már nyugisabb volt a helyzet, és senki sem ismerte fel. Beszálltunbk a kapszulába, és megkezdődött az utunk. Rajtunk kívül senki nem volt a kaapszulában. És más kapszulákban sem voltak. Nyugis nap a mai. Leültünk középen és bámultunk ki az ablakon. Én a rágómból kezdtem lufit fújni, mire észre vettem, hogy figyel Harry, erre a rágó lufi kidurrant és az arcomra ragatt. Harry röhögni kezdett, el tudtam képzelni, hogy nézhet ki a fejem, és hát én is röhögni kezdtem. Közelebb csusszantam Harryhez.
-Nem vagy valami beszédes.
-Te sem.-válaszolta erre.
-Mert te nem vagy az.-nevettem.
-Szeretlek.-mondta, amire nem válaszoltam, csak megcsókoltam. Mikor vége lett a csók csatánknak, ránéztem mosolyogva.
-Vissza adod a rágóm?-nevettem.
-Mostmár az enyém.-mondta, és azt a rágót, amiből az elöbb még vígan fújtam a lufit, most ő rágta.
-De maz az enyém volt.-nevettem.
-Pontosan. Volt.-mondta vigyorogva.
Megcsókoltam, és közelebb húztam magamhoz. A csók végén felkiáltottam.
-Megint az enyém.-mondtam nevetve.
-Gonosz vagy.
-És az baj?-kérdeztem pislogva.
-Háááát....-erre magához húzott, és csikizni kezdett.
-Neee....ááááhhh...nagyon csikis vagyok. Segítséééég!!!-ordibáltam nevetve.
-Hát itt nem fognak sokan segíteni.-mondta vigyorogva.
-Ha nem hagyod abba Harry Styles, akkor nem kapsz több csókot.-mondtam a nevetés közepette. Erre abbahagyta. Nem bírod megállni.-vigyorgott rám édesen.
-Óóóhh...tényleg?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Fogadni mernék, hogy nem.-mondta erre.
-Akkor fogadjunk. Mi a tét?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Egy hétig a szolgám leszel, ha nem nyerek, akkor meg fordítva.-erre nevettem.
-Benne vagyok.-válaszoltam és egy puszit nyomtam az arcára.
2012. május 1., kedd
9. Kompromisszum
Reggel mikor felkeltem, nem bírtam kinyitni a szemeimet. Kezemmel Harryt kezdtem el keresni magam mellett az ágyban, de nem találtam. Mi a....?! Kinyitottam a szemem és felültem. Körbenéztem a szobában, és ő a szekrénynél állt, már teljesen felöltözve és vigyorogva. Engem vigyelt, hogy milyen kétségbeesetten keresem magam mellett.
-Ne vigyorogj Harry Styles!-motyogtam, majd a fejemet egy párnába nyomtam.
-Láttad volna milyen aranyos voltál.-mondta, és odajött mellém és egy puszit nyomott a nyakamra hátulról.
Felültem és megcsókoltam.
-Nekem sürgősen szükségem van egy kávéra, szóval lemegyek csinálni. Te kérsz?-kérdeztem mosolyogva.
-Aha. Itt megvárlak. Addig felnézek twitterre.-mondta, és vissza dőlt az ágyra, ölében a laptoppal.
Elindultam a nappalin keresztül a konyhába, ám hallottam, hogy vannak bent, így próbáltam csendben közelebb menni. Nem akartam hallgatózni, de nem tudtam megállni.
-Láttad Harry?-kérdezte Zayn.-Tök furán viselkedik.
-Ja.-válaszolta azt hiszem Louis.-Tisztára behülyült. Tök félénk a mi csajozósunk. Carly miatt ilyen.
-Teljesen elbizonytalanodott, Vagy nem tudom.
-Behülyült a szerelemtől-vihogott Louis.
Ajj...nem akartam tovább hallgatózni, így kicsit visszább osontam, majd hangosan újra elindultam a konyhába.
-Jó reggelt.-mondtam egy mosoly kíséretében a fiúknak.
Láttam a meglepettséget az arcukon, de azért viszonozták a mosolyt.
-Neked is.-mondták.
-Ti nem kértek kávét? Csak mert ha már csinálok, akkor ha kell ti is kaptok.
-Kösz nem.-mondták.
-Oké. De azért megmondjátok hol találom.
-A felső polcon.-mondta Zayn.
-Oké. Kösz.-mondtam, majd elkezdtem megcsinálni a két csésze kávét.
Nem nagyon foglalkoztak velem a fiúk. Nem hiszem, hogy neheztelnének rám, csak gondolom félnek, hogy hallottam miről beszéltek. Fogtam a kávékat, és felmentem Harryhez.
-Meghoztam a kávékat.-mondtam mosolyogva.-Mi a helyzet a világhálón?
-Unalom. Hmmm...köszi.-mondta és elvette a kávéját.
Mikor megittam a kávém, akkor felöltöztem és rendbe is szedtem magamat.
Mikor kimentem, láttam ahogy végigmér a tekintetével Harry.
-Hmmm...csinos vagy.
-Köszi.-mondtam, és odamentem adni neki egy csókot.
-Haza mennék ha nem gond.-mondtam és leültem mellé az ágyra.
-Miért?-nézett rám nagy szemekkel.
-Mert csak. Majd délután azt csinálunk amit szeretnél.-mosolyodtam el.
-Benne vagyok. Akkor haza viszlek, és majd délután háromra érted megyek és elmegyünk valahova.-vigyorgott rám.
-Oké.-mondtam, és felálltam.
Lementünk a nappaliba, mindenkitől elköszöntem és haza indultunk.
***
Mikor megérkeztünk még adtam neki egy csókot, majd bementem a házba. Mikor a nappalinkba értem anya szigorú arcával találkoztam.
-Ööö szia-mondtam egy angyali mosoly kíséretében.
-Mégis hol voltál?-kérdezte idegesen.
-Harryéknél.-motyogtam.
-Nem kellett volna közölnöd, hogy este nem jössz haza? Tudod hogy aggódtam?
-Bocs.-mondtam és még mindig nem néztem a szemébe.
-Ennyivel nem oldhatod meg. Egy hétig nem mehetsz sehova.
-Hogy mi van?-kérdeztem felháborodottan.-Mégis miért?
-Mert halálra ijesztettél.
-De csak Harrynél voltam. Sokáig filmeztünk és bealudtam. Nem tehetek róla.
-Akkor nem kellett volna filmeznetek.
-Ja persze. Semmit nem kellett volna.-mondtam flegmán.
-Hangsúlyra figyelj.
-Jól van na. Kompromisszumot akarok.-böktem ki.
-Mit?-nézett nagy szemekkel.
-Egyességet. Hogy kiválthassam valamivel a büntetésemet. Szóval?-néztem rá könyörgő szemekkel.
-Nem kapsz szobafogságot, de viszont nem mehetsz Harryvel se sehova.
-De hát ez ugyanaz.-mondtam felháborodottan.-Mást.
-Te főzöl és takarítasz egy hétig. Máris kezdheted.-vigyorgott, hogy így semmi dolga nem lesz.
-Rendben.-mondtam kelletlenül, és kezet ráztunk.
Nekem végem lesz. De legalább találkozhatok Harryvel. Felmentem a szobámba és ott kezdtem a rendrakást.
-Ne vigyorogj Harry Styles!-motyogtam, majd a fejemet egy párnába nyomtam.
-Láttad volna milyen aranyos voltál.-mondta, és odajött mellém és egy puszit nyomott a nyakamra hátulról.
Felültem és megcsókoltam.
-Nekem sürgősen szükségem van egy kávéra, szóval lemegyek csinálni. Te kérsz?-kérdeztem mosolyogva.
-Aha. Itt megvárlak. Addig felnézek twitterre.-mondta, és vissza dőlt az ágyra, ölében a laptoppal.
Elindultam a nappalin keresztül a konyhába, ám hallottam, hogy vannak bent, így próbáltam csendben közelebb menni. Nem akartam hallgatózni, de nem tudtam megállni.
-Láttad Harry?-kérdezte Zayn.-Tök furán viselkedik.
-Ja.-válaszolta azt hiszem Louis.-Tisztára behülyült. Tök félénk a mi csajozósunk. Carly miatt ilyen.
-Teljesen elbizonytalanodott, Vagy nem tudom.
-Behülyült a szerelemtől-vihogott Louis.
Ajj...nem akartam tovább hallgatózni, így kicsit visszább osontam, majd hangosan újra elindultam a konyhába.
-Jó reggelt.-mondtam egy mosoly kíséretében a fiúknak.
Láttam a meglepettséget az arcukon, de azért viszonozták a mosolyt.
-Neked is.-mondták.
-Ti nem kértek kávét? Csak mert ha már csinálok, akkor ha kell ti is kaptok.
-Kösz nem.-mondták.
-Oké. De azért megmondjátok hol találom.
-A felső polcon.-mondta Zayn.
-Oké. Kösz.-mondtam, majd elkezdtem megcsinálni a két csésze kávét.
Nem nagyon foglalkoztak velem a fiúk. Nem hiszem, hogy neheztelnének rám, csak gondolom félnek, hogy hallottam miről beszéltek. Fogtam a kávékat, és felmentem Harryhez.
-Meghoztam a kávékat.-mondtam mosolyogva.-Mi a helyzet a világhálón?
-Unalom. Hmmm...köszi.-mondta és elvette a kávéját.
Mikor megittam a kávém, akkor felöltöztem és rendbe is szedtem magamat.
Mikor kimentem, láttam ahogy végigmér a tekintetével Harry.
-Hmmm...csinos vagy.
-Köszi.-mondtam, és odamentem adni neki egy csókot.
-Haza mennék ha nem gond.-mondtam és leültem mellé az ágyra.
-Miért?-nézett rám nagy szemekkel.
-Mert csak. Majd délután azt csinálunk amit szeretnél.-mosolyodtam el.
-Benne vagyok. Akkor haza viszlek, és majd délután háromra érted megyek és elmegyünk valahova.-vigyorgott rám.
-Oké.-mondtam, és felálltam.
Lementünk a nappaliba, mindenkitől elköszöntem és haza indultunk.
***
Mikor megérkeztünk még adtam neki egy csókot, majd bementem a házba. Mikor a nappalinkba értem anya szigorú arcával találkoztam.
-Ööö szia-mondtam egy angyali mosoly kíséretében.
-Mégis hol voltál?-kérdezte idegesen.
-Harryéknél.-motyogtam.
-Nem kellett volna közölnöd, hogy este nem jössz haza? Tudod hogy aggódtam?
-Bocs.-mondtam és még mindig nem néztem a szemébe.
-Ennyivel nem oldhatod meg. Egy hétig nem mehetsz sehova.
-Hogy mi van?-kérdeztem felháborodottan.-Mégis miért?
-Mert halálra ijesztettél.
-De csak Harrynél voltam. Sokáig filmeztünk és bealudtam. Nem tehetek róla.
-Akkor nem kellett volna filmeznetek.
-Ja persze. Semmit nem kellett volna.-mondtam flegmán.
-Hangsúlyra figyelj.
-Jól van na. Kompromisszumot akarok.-böktem ki.
-Mit?-nézett nagy szemekkel.
-Egyességet. Hogy kiválthassam valamivel a büntetésemet. Szóval?-néztem rá könyörgő szemekkel.
-Nem kapsz szobafogságot, de viszont nem mehetsz Harryvel se sehova.
-De hát ez ugyanaz.-mondtam felháborodottan.-Mást.
-Te főzöl és takarítasz egy hétig. Máris kezdheted.-vigyorgott, hogy így semmi dolga nem lesz.
-Rendben.-mondtam kelletlenül, és kezet ráztunk.
Nekem végem lesz. De legalább találkozhatok Harryvel. Felmentem a szobámba és ott kezdtem a rendrakást.
2012. április 27., péntek
8. Horror
Reggel arra keltem, hogy megint elfelejtettem elhúzni a sötétítő függönyt, és igaz, hogy csukva a szemem, de mindjárt megvakulok. A fejemre húztam a takarót. Még fordultam párat az ágyban, majd levágtam a takarót a padlóra, és mint egy zombi, úgy mentem a fürdőbe. Szinte megijedtem magamtól, amint tükörbe néztem. Hogy kócolódott így össze a hajam?! Megpróbáltam kifésülni, de nem ment. Nah ez nem lehet igaz. Fújtam rá egy csomó sprét, hátha megy. 15 perc múlva nagy nehezen sikerült kifésülnöm. Megszenvedtem vele. Még gyorsan fogat mostam, és kisminkeltem magam. Megálltam a szekrény előtt. Nyugodtan ráérek, szerencse, hogy ma péntek van, és elmarad a suli. Azt nem tudom, hogy mi miatt, az nem érdekelt. Kihalásztam az ágy alól a telefonom. Dél van. Mit vártam?! Hogy majd hajnalban kelek?! Hahaha.... jó vicc. Most vettem csak észre, hogy van öt nem fogadott hívásom. Lássuk csak, ki keresett. Egyszer hívott anya, négyszer pedig Harry. A francba, kb egy órája hívott utoljára. Gyorsan kikerestem a számát és felhívtam. Már az ötödik kicsengés szólalt meg. Basszus...tuti nem veszi fel, gondoltam magamba, és készültem lerakni a telefont, amikor valaki gyorsan felvette, és beleszólt.
-Mi van már?-szólt bele Harry idegesen, mire kicsit megszeppentem.
-Ööö...szia, zavarok?!-szóltam bele még mindig megszeppent hangon.
-Jajjj bocs. Nem akartam. Azt hittem megint Louis szórakozik.-mondta mentegetőzve.
-Semmi.
-Kiengesztelhetlek, mondjuk egy találkozóval?-kérdezte, és hallottam a hangján a mosolyt.
-Hááát....nem is tudom....-incselkedtem vele egy kicsit.
-Naa?-türelmetlenkedett...
-Persze.-válaszoltam mosolyogva.
-Akkor egy óra múlva ott vagyok mérted. Szia.-mondta, majd rám csapta. Nah szép.
Visszaálltam a szekrény elé, ruhát keresni. Kikaptam a szekrényből egy fehér, pánt nélküli, virágmintás fölsőt, hozzá pedig egy farmer sortot, és kikotortam a cipős szekrényből egy barack színű converse cipőt. Mit csinálok, amíg várom?! Lementem a nappaliba, és bekapcsoltam a tévét. Pont a kedvenc zeném ment, amit a tévével énekeltem, amikor csöngettek. Huhhh a franc, remélem ezt kint nem lehet hallani. Kilőttem a tévét, és szaladtam az ajtóhoz. Lenyomtam a kilincset és kikukkantottam.
-Szia.-mosolyogtam Harryre, amint megláttam.
-Helló. Még egyszer nagyon sajnálom.
-Semmi gond.-vigyorogtam rá.-Szóóóval. Hova megyünk?-kérdeztem kíváncsian.
-Hozzám.
Akkor menjünk.-mondtam, majd elindultunk a kocsija felé. Beszálltunk, elindultunk, és pár perc alatt oda is értünk. Kiszálltunk, és csak visongást hallottam.
-Ez meg mi?-kérdeztem röhögve.
-Ne akard tudni.-válaszolta, majd bementünk a házba.
-Mi van már?-szólt bele Harry idegesen, mire kicsit megszeppentem.
-Ööö...szia, zavarok?!-szóltam bele még mindig megszeppent hangon.
-Jajjj bocs. Nem akartam. Azt hittem megint Louis szórakozik.-mondta mentegetőzve.
-Semmi.
-Kiengesztelhetlek, mondjuk egy találkozóval?-kérdezte, és hallottam a hangján a mosolyt.
-Hááát....nem is tudom....-incselkedtem vele egy kicsit.
-Naa?-türelmetlenkedett...
-Persze.-válaszoltam mosolyogva.
-Akkor egy óra múlva ott vagyok mérted. Szia.-mondta, majd rám csapta. Nah szép.
-Szia.-mosolyogtam Harryre, amint megláttam.
-Helló. Még egyszer nagyon sajnálom.
-Semmi gond.-vigyorogtam rá.-Szóóóval. Hova megyünk?-kérdeztem kíváncsian.
-Hozzám.
Akkor menjünk.-mondtam, majd elindultunk a kocsija felé. Beszálltunk, elindultunk, és pár perc alatt oda is értünk. Kiszálltunk, és csak visongást hallottam.
-Ez meg mi?-kérdeztem röhögve.
-Ne akard tudni.-válaszolta, majd bementünk a házba.
A látvány a következő volt. Louis és Zayn répával kardoztak, míg a másik kettő a díványról figyelte a műsort, és szurkolt. Rögtön röhögni kezdtem, ahogy Harry is.
-Szóval a barátaid olyan komolyak, és unalmasak, hogy az nem igaz.-állapítottam meg ironikusan.
Erre mind rám nézett vigyorogva.
-Nah ki vele. Ki áll vezetésre?-kérdeztem, és leültem a díványra Liam és Niall közé röhögve.
A meccs végén Louis lett a győztes. Megünnepeltük. A jutalma egy répalé volt. (Pfffuj szerk. megj.) Hallgattam egy ideig a baromságaikat, majd feljött az ötlet, hogy nem nézünk-e filmet.
-Attól függ, hogy milyen film.
-Ömmm...van horror, és horror.-vigyorgott Zayn.
-Semmi más?-néztem nagy szemekkel.
-Bizony.-helyeselt Louis.
-Nem csinálunk valami mást akkor?-kérdeztem egy angyali mosoly kíséretében.
-Mi van félsz?-bökdösött meg Zayn.
-Nem.-vágtam rá.-Csak nincs kedvem horrorhoz.
Nem akartam bevallani, hogy sosem néztem még horror filmet, és nem velük szándékozok megnézni egyet. Mi van ha félek. Tuti kiröhögnek. Vagy nem, de inkább nem kockáztatok.
-Filmet nézünk és kész.-szögezte le Niall.
-Így is az lesz amit ti akartok.-sóhajtottam.
-Majd vigyázok rád.-vigyorgott Harry.
-Mitől kéne tartanom?-kérdeztem, bár tudtam mire gondol.
Mindannyian leültünk a nappaliba. Természetesen nem fértünk el a nagy díványon, így a kisebbikre fészkelődtem be Harryvel, míg a többiek a nagyobbikra. Nem fáztam, de azért egy plédet magamra húztam, aminek a felét Harry lerángatta rólam, hogy magára rakhassa. Még alig kezdődött el a film, de már nem tetszett. Nem az én típusom. Nem szeretem a horrort, csak az akciófilmeket és a romantikusat (a nyálasakat nem). Nagyon ijesztő volt. Nekem legalábbis. Asszem a címe "Péntek 13" volt. Az ijesztőbb részeknél még jobban Harryhez bújtam, ha lehetett, és természetesen végig a kezét szorongattam. Az előbbieknél mindig kuncogás hallatszott. Kinyírom ezeket. A pasim elvileg Harry nem?! Akkor meg?! Nah jó, még csak elméletben járunk, még meg kell nyílnom neki. Még jobban. A filmen a többi fiú bealudt, csak én és Harry maradtunk fent.
-Nekem haza kéne menni.-suttogtam, nehogy felkeljenek a többiek.
-De nincs késő?
-Éppen azért.-mosolyogtam rá.
-Aludj itt. Ezek így is itt alszanak.
-Hááát...
-Bár az én szobámmal járnál a legjobban. Ha reggel bemennének, és bárki mást ott találnak az ágyban, nem tudom, hogy mi történne.-vihogott, mire én is elmosolyodtam.
-Na jó. Maradok.-mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Ezazz. Akkor gyere.-ugrott fel, és felrángatott a szobájába.
-Ömmmm nincs pizsamám.
-Adok egy pólót, ha neked úgy jó.-vigyorgott még mindig.
-Tökéletes.
Elkezdett keresgélni a szekrényében, majd a kezembe nyomott egy pólót.
-Tessék.
-Köszi. Tíz perc és jövök.-mondtam, majd elmentem letusolni, meg rendbe szedni magam.
Pontosan tíz perccel később kijöttem.
-Wow. Gyors voltál.-mondta, majd vigyorogva végigmért.
-Tudom.-mosolyodtam el.
-Mindjárt jövök én is.-mondta, majd eltűnt a fürdőben.
Amíg bent volt, feltérképeztem a szobáját. Érdekes mód, nem volt kupi. Minden megnéztem, de nem kutakodtam a cuccai közt, félreértés ne essék. Mire visszajött és már betakarózva feküdtem az ágyban.
-Hmmm...-csak ennyit mondtam. Csak egy alsónadrág volt rajta, nem mintha bánnám.
Reakciómra önelégülten vigyorgott. Odajött és megcsókolt. Olyan édes ajkai vannak. Megkerülte az ágyat és befeküdt mellém. Rámosolyogtam és odabújtam hozzá.
-Szeretlek.-suttogtam.-Csak néha nehezen mutatom ki. Kell egy kis idő, hogy megnyíljak.-motyogtam szinte magamnak.
-Ráérek.-mosolygott, majd ismét megcsókolt, amit hevesen viszonoztam.
-Különben is. A csókod elárul. Minden érzésedet elmondja. Más nem is kell.-vigyorgott pimaszan.
Erre is csak hümmögtem, majd lehunytam szemeimet. Lassabban kezdtem szuszogni, és egyenletesebben. Lassan elnyomott az álom Harry karjai közt.
2012. április 24., kedd
7. Ne nevess xD
Kiszálltunk a kocsiból, és elindultunk. Egy mese szép "ligetben" vagy parkban, vagy miben voltunk. Nem tudom pontosan megfogalmazni. Csendes, szép és lélegzet elállító. Ezekkel a jelzőkkel tudnám jellemezni. A nap csak néhány helyen tudott bevilágítani, mert az eget a fák lombkoronái takarták el. Nem voltak amúgy sűrűn a fák. Egy füvesebb részre egy pokróc volt lerakva, mellette pedig egy kis kosárka volt. A felé tartottunk. Leültünk egymásmellé, majd a kosarat kezdte el kipakolni.
-Ez, hogy jutott az eszedbe?-kérdeztem még mindig gyönyörködve a helyben.
-Te jutottál eszembe erről a helyről. Amúgy imádok ide járni.-vigyorgott.
Elpirultam. Nem is kicsit. Az utóbbi napokban amikor vele vagyok ez egyre gyakoribb. Nem szoktam hozzá, hogy így bánnak velem.
-Woww...nagyon jól néznek ki.-mosolyogtam.
Ő csak egy önelégült vigyort ejtett. Gondolom büszke volt magára, amiért a kedvemben jár.
-Miből kérsz?
-Talán a csoki tortaszeletből.-gondolkoztam el és nagyokat pislogtam.
Odanyújtatta, és ő is elvett egy ugyanolyat.
Majszolgattunk, és beszélgettünk. Te jó Isten, annyira élvezem a társaságát, hogy az nem igaz.
Hirtelen nevetni kezdtem.
-Mi az?-nézett értetlenül, mire én még jobban nevettem.
-Mi az?-kérdezte megint, és vette a lapot, hogy rajta nevetek.
-Az...az....az....-próbáltam elkezdeni a mondatot, de nem ment.
Ő csak vigyorogva nézett, és várta, hogy kinyögjem. Egy nagy levegőt vettem, és abba hagytam a nevetést. Komoly arccal néztem rá, majd megszólaltam.
-Csokitortás lett az orrod.-mondtam, majd megint röhögni kezdtem.
Erre bebandzsított, és próbálta megnézni.
-Hol?
Egyre jobban nevettem. Fogtam egy szalvétát, odahajoltam hozzá és letöröltem.
-Ott.-nevettem még mindig.
-De a tied is olyan.-vigyorodott el.
-Hol?-kaptam az arcomhoz.
-Hát ott.-mondta, majd összekente az arcomat.
-Hééé...ez nem ér.-nevettem.
-Miért nem?
-Mert csak.-mondtam a határozott választ.
-Akkor megcsikizlek, mert csak.-mondta kajánul.
-Azt ne merd.-válaszoltam erre-Irtó csikis vagyok.-vigyorogtam.
-Az a jó.-mondta, majd csikizni kezdett.
Teljesen olyanok voltunk, mint a kis gyerekek. Ott nevettünk egyfolytában.
Annyira csikizett, hogy a végén az ölében kötöttem ki.
-Kegyelem.-szuszogtam.
-Jó, jó abbahagytam.-vigyorgott.
Ekkor eszméltem rá, hogy az ölében ülök. Láttam rajta, hogy tetszik neki a helyzet.
Mit hezitálok még?
Megcsókoltam, amit ő hevesen viszonzott. Mikor csókol, olyan mintha az űrben lennék. Felfoghatatlan érzés, már az, hogy a közelében lehetek.
A csók végén karjaiba bújtam. Még alig ismerem, de már olyan mintha hónapok óta együtt lennénk.
-Lassan menni kéne.-suttogta.
-Ajjjj...-nyöszörögtem, majd lassan felkeltem, majd ő is.
***
A házunk előtt álltunk. Nem akartam bemenni. Vele akartam maradni.
-Köszi ezt a napot. Nagyon élveztem.-mosolyogtam.
-Én köszönöm.-monda, majd kiszállt és kinyitotta nekem a kocsi ajtót.
-Akkor jó éjt.-motyogtam.
-Neked is.-mondta majd ismét megcsókolt, ám most már az ajtónál.
-Holnap találkozunk.-mondtam, mikor ajkaink elváltak egymástól.
-Majd hívlak. Szia.-vigyorgott rám, majd a kocsi felé indult és beszállt.
Bementem a házba. Egy cetli várt a nappaliban az asztalon.
"Szia Kicsim!
Ma ne várj este haza. Nem érek rá, túlórázok hajnalig.
Puszi: Anyu <3"
Szupi, tehát egy magányos este. Bár már lassan megszokom. Babráltam egy kicsit mindennel, majd elmentem aludni. Nagyon kifáradtam ma. Álmomban csak Harryvel voltam.
2012. április 13., péntek
Új blog! :)
Rám jött az ihlet és úgy éreztem muszáj csinálnom egy másik blogot is. Ha ez tetszik nektek, remélem a másik is fog. Kérlek kommenteljetek, írjatok chaten, vagy hasonló, mert ez nagyon sokat jelentene nekem. Nah mindegy is. Ennyit a beszédről. Szóval nézettek be ide is ;)
Xoxox: Angel
6. Csak egy szó csupán...
Reggel nyúzottan ébredtem. Nem értem miért. Többet aludtam mint szoktam, és mégis rosszabb mint általában. Kinyitottam a szekrényemet, és döbbenten vettem észre, hogy "nincs mit felvennem". Leültem törökülésben elé és bámultam magam elé. Mi a francot vegyek fel? Jó idő van, tehát valami lengébb kéne. Egy fekete, piros kockás ruhán akadt meg a szemem, ki is kaptam a szekrényből mielőtt meggondolom magam. Átkötöttem a derekánál egy szalaggal. Kerestem még egy fekete harisnyát, és kész voltam.
Berohantam a fürdőbe rendbe szedni magam, és gyorsan kisminkeltem magamat. Észre vettem, hogy késésben vagyok, így felkaptam a táskám és elrohantam suliba. Öt percet késtem az óráról, de szerencsém volt, mert a tanár negyedórát késett. A nap a suliban unalmasan és iszonyat lassan telt el. Azt hittem, hogy már sose lesz vége. Az utolsó kicsöngőnél, mintha fényt láttam volna az alagút végén, ami remélhetőleg nem a vonat. xD
Haza siettem. A változatosság kedvéért senki nem várt otthon. Nem tudom mit vártam. Öt perc múlva négy óra. Az időt azzal töltöttem, hogy zenét hallgattam az iPodomon, közben táncikáltam és mászkáltam a lakásban. Elég sokáig csinálhattam. Egyszer, amikor pont forogtam volna, valaki megfogta a derekamat, megfordított, maga felé húzott és megcsókolt. Egyből tudtam ki az. Úgy vártam már Harryt. Kikapcsoltam a zenét, a lejátszót pedig a szobában az ágyra dobtam.
-Valaki nagyon szexy.-vigyorgott rám.
-Tényleg? Ki?-néztem mosolyogva.
-Te. Hát ki más?-mosolygott, és ismét megcsókolt.
-Már fél öt van?
-Nincs, csak gondoltam, kicsit hamarabb jövök. Gond?
-Dehogy. Sőt.-megfogtam a kezét és leráncigáltam a nappaliba.-Szóval, mit is csinálunk ma?-kérdeztem élénken.
-Elviszlek valahova.-vigyorgott sokatmondóan.
-Hova?-azt tudni kell rólam, hogy nagyon kíváncsi és türelmetlen tudok lenni, tehát ha sokat kell várnom valamire, akkor megőrülök.
-Majd nem soká megtudod.-mondta és megcsókolt ismét, de most sokkal gyengédebben.
-Várj egy percet. Jó?-kérdeztem, majd választ nem várva felrohantam a szobámba a cuccomért. Felkaptam egy fekete kis táskát beledobáltam a telóm, meg néhány cuccot és rohantam is le ismét.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Persze.-mosolyogtam rá, majd megfogtam a kezét, és úgy sétáltunk ki a házból. Beültünk a kocsijába, majd felém hajolt egy kendővel.
-Most bekötöm a szemed, mert csak.-vigyorgott komiszan.
Én meg csak kiskutyaszemekkel néztem rá, hátha meggyőzöm szó nélkül arról, hogy ne. Úgy látszik, ez nem jött be. Odahajolt és egy fekete selyemkendővel kötötte be a szememet. Bekapcsolta a rádiót és énekelt. Én csak mosolyogtam rajta. Nagy volt a kísértés, hogy vele énekeljek, de nem mertem. Szerintem ugyanis irtó hamis a hangom.
-Nah énekelj te is.-mondta, és egyszer csak azt éreztem, hogy végig simít kezével a karomon.
-Nem is ismerem a számot.-mosolyogtam magamban. Természetesen nem volt igaz az állításom. Szinte az összes zenének tudom a szövegét,természetesen csak annak amelyiket szeretem is.
-Ne hazudj Carly.-mondta nevetve.
-Én sose hazudok, kivéve amikor igen.-nevettem fel hagosan.
-De most kivéve van. Látom rajtad.-mondta, és hallottam hangján, hogy mosolyog.
-De szörnyű hangom van.-sopánkodtam, ami nem szokásom.
-Biztosra veszem, hogy nem. Na kérlek. Neked is megy. Tudom. Énekeld velem.-ekkor elkezdte énekelni, és én nem bírtam megállni. Vele énekeltem. Mellette nem éreztem semmit sem kínosnak, vagy gáznak. Mellette azt csináltam amit akartam. Irtó jól éreztem magam. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy leállítja a motort.
-Itt vagyok.-mondta, majd lassan levette a kendőt rólam. Eltartott egy ideig, míg a szemem megint hozzászokott a fényhez.
-Harry. Ez most komoly?-vigyorodtam el a látványtól.-El sem hiszem.
Ő csak önelégülten vigyorgott, hogy sikerült engem boldoggá tennie, majd odahajol hozzám, és megcsókolt.
-Szeretlek Carly.-suttogta, és éreztem hangjában szinte minden érzelmét.
-Én is szeretlek.-mondtam mosolyogva, majd ismét megcsókoltam.
Berohantam a fürdőbe rendbe szedni magam, és gyorsan kisminkeltem magamat. Észre vettem, hogy késésben vagyok, így felkaptam a táskám és elrohantam suliba. Öt percet késtem az óráról, de szerencsém volt, mert a tanár negyedórát késett. A nap a suliban unalmasan és iszonyat lassan telt el. Azt hittem, hogy már sose lesz vége. Az utolsó kicsöngőnél, mintha fényt láttam volna az alagút végén, ami remélhetőleg nem a vonat. xD
Haza siettem. A változatosság kedvéért senki nem várt otthon. Nem tudom mit vártam. Öt perc múlva négy óra. Az időt azzal töltöttem, hogy zenét hallgattam az iPodomon, közben táncikáltam és mászkáltam a lakásban. Elég sokáig csinálhattam. Egyszer, amikor pont forogtam volna, valaki megfogta a derekamat, megfordított, maga felé húzott és megcsókolt. Egyből tudtam ki az. Úgy vártam már Harryt. Kikapcsoltam a zenét, a lejátszót pedig a szobában az ágyra dobtam.
-Valaki nagyon szexy.-vigyorgott rám.
-Tényleg? Ki?-néztem mosolyogva.
-Te. Hát ki más?-mosolygott, és ismét megcsókolt.
-Már fél öt van?
-Nincs, csak gondoltam, kicsit hamarabb jövök. Gond?
-Dehogy. Sőt.-megfogtam a kezét és leráncigáltam a nappaliba.-Szóval, mit is csinálunk ma?-kérdeztem élénken.
-Elviszlek valahova.-vigyorgott sokatmondóan.
-Hova?-azt tudni kell rólam, hogy nagyon kíváncsi és türelmetlen tudok lenni, tehát ha sokat kell várnom valamire, akkor megőrülök.
-Majd nem soká megtudod.-mondta és megcsókolt ismét, de most sokkal gyengédebben.
-Várj egy percet. Jó?-kérdeztem, majd választ nem várva felrohantam a szobámba a cuccomért. Felkaptam egy fekete kis táskát beledobáltam a telóm, meg néhány cuccot és rohantam is le ismét.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Persze.-mosolyogtam rá, majd megfogtam a kezét, és úgy sétáltunk ki a házból. Beültünk a kocsijába, majd felém hajolt egy kendővel.
-Most bekötöm a szemed, mert csak.-vigyorgott komiszan.
Én meg csak kiskutyaszemekkel néztem rá, hátha meggyőzöm szó nélkül arról, hogy ne. Úgy látszik, ez nem jött be. Odahajolt és egy fekete selyemkendővel kötötte be a szememet. Bekapcsolta a rádiót és énekelt. Én csak mosolyogtam rajta. Nagy volt a kísértés, hogy vele énekeljek, de nem mertem. Szerintem ugyanis irtó hamis a hangom.
-Nah énekelj te is.-mondta, és egyszer csak azt éreztem, hogy végig simít kezével a karomon.
-Nem is ismerem a számot.-mosolyogtam magamban. Természetesen nem volt igaz az állításom. Szinte az összes zenének tudom a szövegét,természetesen csak annak amelyiket szeretem is.
-Ne hazudj Carly.-mondta nevetve.
-Én sose hazudok, kivéve amikor igen.-nevettem fel hagosan.
-De most kivéve van. Látom rajtad.-mondta, és hallottam hangján, hogy mosolyog.
-De szörnyű hangom van.-sopánkodtam, ami nem szokásom.
-Biztosra veszem, hogy nem. Na kérlek. Neked is megy. Tudom. Énekeld velem.-ekkor elkezdte énekelni, és én nem bírtam megállni. Vele énekeltem. Mellette nem éreztem semmit sem kínosnak, vagy gáznak. Mellette azt csináltam amit akartam. Irtó jól éreztem magam. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy leállítja a motort.
-Itt vagyok.-mondta, majd lassan levette a kendőt rólam. Eltartott egy ideig, míg a szemem megint hozzászokott a fényhez.
-Harry. Ez most komoly?-vigyorodtam el a látványtól.-El sem hiszem.
Ő csak önelégülten vigyorgott, hogy sikerült engem boldoggá tennie, majd odahajol hozzám, és megcsókolt.
-Szeretlek Carly.-suttogta, és éreztem hangjában szinte minden érzelmét.
-Én is szeretlek.-mondtam mosolyogva, majd ismét megcsókoltam.
2012. április 9., hétfő
Díj :)
Sziasztok! Te jó Isten. Ma nagyon meglepődtem. Feljöttem, és azt láttam, hogy egy nagyon kedves lány (aki olvassa a blogom, és ezért ezer hála ;) ) Azt írta a legújabb bejegyzésemhez: ":) jó lett. Nézz fel a blogomra van neked valami meglepetésem :) http://inthedarkwith1d.blogspot.com" nagyon megörültem neki. Nagyon köszönöm Directioner ♔ :)
Szabályok :
1. Tedd ki a blogodra a képet . (megvan)
2.Említsd meg annak a jómadárnak a nevét, akitől kaptad. (megvan)
3.Küldd tovább minimum három, kizárólag One Direction fanfictionos blognak. (megvan)
4. Írj magadról pár infót ami 1D-vel kapcsolatos (pl.:hol és hogyan ismerted meg őket, ki(k) a kedvence(i)d , és miért stb. ) (megvan)
5. Akiknek tovább küldöd , hagyj megjegyzést a blogjukon , hogy tudják mi vár rájuk. (megvolt)
1. Tedd ki a blogodra a képet . (megvan)
2.Említsd meg annak a jómadárnak a nevét, akitől kaptad. (megvan)
3.Küldd tovább minimum három, kizárólag One Direction fanfictionos blognak. (megvan)
4. Írj magadról pár infót ami 1D-vel kapcsolatos (pl.:hol és hogyan ismerted meg őket, ki(k) a kedvence(i)d , és miért stb. ) (megvan)
5. Akiknek tovább küldöd , hagyj megjegyzést a blogjukon , hogy tudják mi vár rájuk. (megvolt)
Nah szóval, úgy ismertem meg a One Diretiont, hogy van egy vámpírnaplós facebook-om, és az egyik csoportba lett néhány 1D felhasználó. Az elején kicsit ódzkodtam azt 1D-től, de teljesen belebolondultam. Hogy ki a kedvencem azt nem tudom. Mindig más. Nah jó, bevallom.....Harry és Liam.....és nagyon kezdem megszeretni Louist. De a többieket is imádom, csak mostanában rájuk "többet" gondolok xD
Akiknek tovább küldöm:
2012. április 8., vasárnap
5. Szóval....
-Nem kell félni. Ez vicces lesz.-vigyorodott el gonoszan Louis.-Niall csukd be a szemed.
-Mert miért?-kérdezte nagy szemekkel.
-Mert Carly bajszot rajzol neked. Fogadni mernék, hogy nagyon szexyn áll.-röhögött.
-Keresek egy filcet.-ugrottam fel vigyorogva, majd felrohantam a szobámba.
Örömittasan tértem vissza egy alkoholos filccel, majd odahajoltam Niallhez.
-Csukd be a szemed, mert zavar ha alkotás közben bámulnak.-mondtam komoran, mire a többiek röhögni kezdtek.
Egy nagyon formás kis bajuszt sikerült rajzolnom, és tényleg jól állt neki. Én pörgettem.
-Louis felelsz vagy mersz?-kérdeztem egy sunyi vigyor kíséretében.
-Merek-mondta büszkén.
-Látni akarom, ahogy szerelmeskedsz a galamboddal. Hogy is hívják? Kevin?
-Igen Kevin. El ne felejtsd a kedvesem nevét.-mondta megsértődve, majd magához rántotta a madarat és smárolni kezdett vele.
Ennek az egésznek egy orbitális röhögés lett a vége. Kifeküdtünk. Természetesen az összes csipsz elfogyott, így rendeltem öt pizzát, hátha elég lesz. Amint megjött a Pizzás fiú, kifizettem a kaját és bevittem a nappaliba.
-Nézzétek milyen jót sütöttem.-vigyorogtam.
-Wooo de jó.-nézett nagy szemekkel Niall, és láttam, hogy a szemével már a pizzát bűvöli.
-Egyetek vegyetek.-mondtam, majd lehuppantam a díványra és én is vettem egy szeletet. Hamar elfogyott a pizza is,de az idő is telt. Azt vettük észre, hogy már kilenc óra. Másnap suli, így mindannyian elköszöntek, csak Harry maradt egy kicsit még.
-Nagyon jól éreztem ma magamat.-mosolyogtam rá.
-Én is, de csak azért mert veled voltam.
Annyira édes. Mióta vele vagyok csak pirulgatok. Nem bírtam tovább. Kívántam ajkait. Magamhoz rántottam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Jó, tudom, hogy neki kellett volna engem, de nem bírtam magammal ha vele voltam. Elbűvölő szemei voltak, a mosolyáról meg ne is beszéljünk. A csókomat hevesen viszonozta, és a derekamnál fogva magához húzott, míg én a nyakát simogattam. Nagyon elnyúlt ez a perc. Kívántam Harry minden érintését, a közelségét, egyszerűen mindenét. A csók végén rám nézett.
-Tudtam, hogy nem bírsz nekem ellenállni.-röhögött fel, mire én óvatosan vállon vágtam.
Gyengéden magához ölelt, és ismét megcsókolt, de most visszafogottabban.
-Szeretlek-suttogta a fülembe. Hirtelen gyorsabban kezdett verni a szívem. EZ nagy szó. Nagyon jelentős és nagyon nagyon nagyon nagy szó.
-Én is szeretlek.-suttogtam és hozzá bújtam.
Nem szoktam ilyen nyálas és bújós lenni. Harry hozza ki belőlem. Én inkább olyan fajta lány vagyok aki nem beszél ki a hátad mögött, hanem a szemedbe mondja ha baja van veled, vagy csak beszól. De az a régi lány eltűnt.
-Ha maradsz még, akkor bemutatlak anyának.-mosolyogtam rá.
-Az jó lenne. Maradok.-vigyorodott el.
-Csak szét ne szedjen.-kuncogtam.
Harry leült az ágyra, én meg mellé, és hozzá bújtam. Egy kis idő múlva megszólaltam.
-Biztos találkozni akarsz vele?-vigyorogtam.
-Aha. Baj?-mosolygott.
-Nem...nem.
Ekkor kinyílt a bejárati ajtó, és anya ordította el magát.
-Szia Kicsim! Megjöttem.
-Itt vagyok a nappaliban. Ééés bemutatnék valakit.
-Jujjj kit?-kérdezte vigyorogva és oda jött. Esküszöm, az én anyukám olyan mintha a tesóm, vagy a legjobb barátnőm lenne.
Felálltam és magammal húztam Harryt.
-Ő itt Harry, Harry ő itt anya....
-Szia Harry, úgy vártam, hogy ez a kis irigy nőszemély bemutasson nekem téged.-vigyorgott és megölelte.
-Öööö....anya nyugi.-nevettem, miközben Harryt szorongatta.
-Üdvözlöm Mrs Ray.-dadogta a kis drága.
-Óóóó csak szólíts Mirandának.-vigyorgott anya. Utálja ha öregebbnek kell éreznie magát bármi miatt.
-Nekem lassan mennem kell.-motyogta Harry, amikor anya elengedte.
-Kikísérem.-mondtam, majd megindultam az ajtóhoz.
-Szép estét Miranda.-köszönt el Harry, majd utánam jött, én pedig becsuktam az ajtót, hogy anya ne halljon minket.
-Holnap ráérsz Carly?-kérdezte reménykedve.
-Hááátt....holnap suli. Nyolc órám lesz. Kb fél négykor érek haza, max utána.
-Akkor fél ötkor itt vagyok érted. Van egy meglepetésem.-vigyorodott el.
-Ooohhh izgi.-vigyorogtam.
-Jó éjt.-mondta, majd gyengéden megcsókolt, és a kocsijához lépett.
Integettem neki, majd bementem a házba és a nappaliban lehuppantam a kanapéra.
-Jól ki fogtad.-vigyorgott anya, majd mellém ült.
-Jah.-sóhajtottam.-És olyan édes. Csak az a baj, hogy lányok ezrei akarja magának őt rajtam kívül.
Anya értetlenül nézett rám.
-Ja. Bocs, még nem is mondtam, hogy az egyik legjobb fiúbandájának a tagja. Tudod, ő Harry Styles a One Directionből.-vigyorogtam.
-Te jó Isten. Ezt eddig miért nem mondtad?-nézett rám anya.
-Hát nem kérdezted.-nevettem.-De én most lépek aludni, mert fáradt vagyok. Már vacsiztam is.-mondtam és felrohantam az emeletre.-Amúgy Jó éjt.-ordítottam még le, majd becsaptam a szoba ajtóm. Amint kész lettem és lefeküdtem, rögtön elnyomott az álom. Fárasztó napom volt.
-Mert miért?-kérdezte nagy szemekkel.
-Mert Carly bajszot rajzol neked. Fogadni mernék, hogy nagyon szexyn áll.-röhögött.
-Keresek egy filcet.-ugrottam fel vigyorogva, majd felrohantam a szobámba.
Örömittasan tértem vissza egy alkoholos filccel, majd odahajoltam Niallhez.
-Csukd be a szemed, mert zavar ha alkotás közben bámulnak.-mondtam komoran, mire a többiek röhögni kezdtek.
Egy nagyon formás kis bajuszt sikerült rajzolnom, és tényleg jól állt neki. Én pörgettem.
-Louis felelsz vagy mersz?-kérdeztem egy sunyi vigyor kíséretében.
-Merek-mondta büszkén.
-Látni akarom, ahogy szerelmeskedsz a galamboddal. Hogy is hívják? Kevin?
-Igen Kevin. El ne felejtsd a kedvesem nevét.-mondta megsértődve, majd magához rántotta a madarat és smárolni kezdett vele.
Ennek az egésznek egy orbitális röhögés lett a vége. Kifeküdtünk. Természetesen az összes csipsz elfogyott, így rendeltem öt pizzát, hátha elég lesz. Amint megjött a Pizzás fiú, kifizettem a kaját és bevittem a nappaliba.
-Nézzétek milyen jót sütöttem.-vigyorogtam.
-Wooo de jó.-nézett nagy szemekkel Niall, és láttam, hogy a szemével már a pizzát bűvöli.
-Egyetek vegyetek.-mondtam, majd lehuppantam a díványra és én is vettem egy szeletet. Hamar elfogyott a pizza is,de az idő is telt. Azt vettük észre, hogy már kilenc óra. Másnap suli, így mindannyian elköszöntek, csak Harry maradt egy kicsit még.
-Nagyon jól éreztem ma magamat.-mosolyogtam rá.
-Én is, de csak azért mert veled voltam.
Annyira édes. Mióta vele vagyok csak pirulgatok. Nem bírtam tovább. Kívántam ajkait. Magamhoz rántottam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Jó, tudom, hogy neki kellett volna engem, de nem bírtam magammal ha vele voltam. Elbűvölő szemei voltak, a mosolyáról meg ne is beszéljünk. A csókomat hevesen viszonozta, és a derekamnál fogva magához húzott, míg én a nyakát simogattam. Nagyon elnyúlt ez a perc. Kívántam Harry minden érintését, a közelségét, egyszerűen mindenét. A csók végén rám nézett.
-Tudtam, hogy nem bírsz nekem ellenállni.-röhögött fel, mire én óvatosan vállon vágtam.
Gyengéden magához ölelt, és ismét megcsókolt, de most visszafogottabban.
-Szeretlek-suttogta a fülembe. Hirtelen gyorsabban kezdett verni a szívem. EZ nagy szó. Nagyon jelentős és nagyon nagyon nagyon nagy szó.
-Én is szeretlek.-suttogtam és hozzá bújtam.
Nem szoktam ilyen nyálas és bújós lenni. Harry hozza ki belőlem. Én inkább olyan fajta lány vagyok aki nem beszél ki a hátad mögött, hanem a szemedbe mondja ha baja van veled, vagy csak beszól. De az a régi lány eltűnt.
-Ha maradsz még, akkor bemutatlak anyának.-mosolyogtam rá.
-Az jó lenne. Maradok.-vigyorodott el.
-Csak szét ne szedjen.-kuncogtam.
Harry leült az ágyra, én meg mellé, és hozzá bújtam. Egy kis idő múlva megszólaltam.
-Biztos találkozni akarsz vele?-vigyorogtam.
-Aha. Baj?-mosolygott.
-Nem...nem.
Ekkor kinyílt a bejárati ajtó, és anya ordította el magát.
-Szia Kicsim! Megjöttem.
-Itt vagyok a nappaliban. Ééés bemutatnék valakit.
-Jujjj kit?-kérdezte vigyorogva és oda jött. Esküszöm, az én anyukám olyan mintha a tesóm, vagy a legjobb barátnőm lenne.
Felálltam és magammal húztam Harryt.
-Ő itt Harry, Harry ő itt anya....
-Szia Harry, úgy vártam, hogy ez a kis irigy nőszemély bemutasson nekem téged.-vigyorgott és megölelte.
-Öööö....anya nyugi.-nevettem, miközben Harryt szorongatta.
-Üdvözlöm Mrs Ray.-dadogta a kis drága.
-Óóóó csak szólíts Mirandának.-vigyorgott anya. Utálja ha öregebbnek kell éreznie magát bármi miatt.
-Nekem lassan mennem kell.-motyogta Harry, amikor anya elengedte.
-Kikísérem.-mondtam, majd megindultam az ajtóhoz.
-Szép estét Miranda.-köszönt el Harry, majd utánam jött, én pedig becsuktam az ajtót, hogy anya ne halljon minket.
-Holnap ráérsz Carly?-kérdezte reménykedve.
-Hááátt....holnap suli. Nyolc órám lesz. Kb fél négykor érek haza, max utána.
-Akkor fél ötkor itt vagyok érted. Van egy meglepetésem.-vigyorodott el.
-Ooohhh izgi.-vigyorogtam.
-Jó éjt.-mondta, majd gyengéden megcsókolt, és a kocsijához lépett.
Integettem neki, majd bementem a házba és a nappaliban lehuppantam a kanapéra.
-Jól ki fogtad.-vigyorgott anya, majd mellém ült.
-Jah.-sóhajtottam.-És olyan édes. Csak az a baj, hogy lányok ezrei akarja magának őt rajtam kívül.
Anya értetlenül nézett rám.
-Ja. Bocs, még nem is mondtam, hogy az egyik legjobb fiúbandájának a tagja. Tudod, ő Harry Styles a One Directionből.-vigyorogtam.
-Te jó Isten. Ezt eddig miért nem mondtad?-nézett rám anya.
-Hát nem kérdezted.-nevettem.-De én most lépek aludni, mert fáradt vagyok. Már vacsiztam is.-mondtam és felrohantam az emeletre.-Amúgy Jó éjt.-ordítottam még le, majd becsaptam a szoba ajtóm. Amint kész lettem és lefeküdtem, rögtön elnyomott az álom. Fárasztó napom volt.
2012. április 3., kedd
4. Sokatmondó válasz
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Kinyomtam és szép nyugodtan aludtam tovább. Egyszer csak bevágódott az ajtó és anya viharzott be a szobámba.
-Kelj fel azonnal! El fogsz késni!.-ordította és elhúzta az összes függönyt, tehát nem csoda, hogy majdnem meg vakultam.
-Jóóó van kelek már....-mondtam és kikúsztam az ágyból egyenesen a fürdőszoba felé.
Arcot mostam, majd felöltöztem és kisminkeltem magamat, meg stb.
Ránéztem az órára....Nem is voltam késésben. Még egy bő órám volt. Leültem enni egy tál müzlit, majd a suli felé vettem az irányt. Reggel nem találtam az iskola táskámat, így egy párizsos válltáskába pakoltam a cuccom. Mit ne mondjak, nagyon kényelmetlen volt. Még a suliba se értem, de már fáj a vállam. A suliban a barátnőimhez csapódtam, majd elmentünk az óráinkra.
***
A suli után.......
Haza értem, és az első dolgom az volt, hogy a táskámat bevágtam a nappaliba.
-Szia Anyuuu!-ordítottam el magam, mert nem tudtam, hogy az emeleten vagy lent van-e.
-Szia...nem kell ordítani. Csak a konyhában voltam.-mondta mosolyogva.
-Milyen napod volt?-kérdezte, és leült a díványra.
-Uncsi és fárasztó. Mint mindig.-mondtam és egy fotelban elnyúltam.
-És mi a helyzet azzal a sráccal, aki a múltkor érted jött?-kérdezte kíváncsi tekintettel.
-Harryvel? Ööö...semmi. Csak barátok vagyunk. Miért kérdezed?-kérdeztem zavartan, és felültem.
-Csak kérdeztem.-mondta mindentudó mosollyal-Nekem lassan mennem kell dolgozni. Légy jó és tanulj meg. Ma nincs csavargás. Rendben?
-Ahha.
-Szia Kincsem.
-Szia Anyu.
Bevágódott a bejárati ajtó ahogy elment. Csend és unalom. Nem a legjobb. Vajon felhívjam Harryt? Nem akarok nyomulós lenni, vagy valami. De akkor is. Ezen gondolkodtam, amikor megcsörrent a telefonom. Majdnem szívrohamot kaptam, úgy megijedtem.
-Halló?-szóltam bele kicsit félénken, mert még a "sokk" hatása alatt voltam.
-Szia Carly. Zavarok?-kérdezte egy ismerős hang.-Amúgy Harry vagyok.
-Jaa...nem zavarsz. Miért zavarnál?-kérdeztem vissza, kicsit zavartan.
-Csak furcsa volt a hangod.
-Ááá csak a telefon miatt ijedtem meg.-nevettem fel.
-Ja jó.Ööö...csak azt akartam kérdezni, hogy ráérnél-e ma is?
-Persze.-vágtam rá egyből.-De ma nem mehetek sehova. Nem lehetnénk itt? Amúgy is egyedül vagyok itthon kb este fél tízig.
-Szólok a srácoknak, és megyünk, ha az úgy jó.
-Oké. De te jöhetsz hamarabb is ha akarsz.-szaladt ki a számon.
-Nyugi, hamarabb megyek. Szia.-válaszolta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Szia.-suttogtam szinte, és letettem a telefont.
Felmentem a szobámba rendetrakni, majd leszaladtam egy boltba venni valami nassit, mert ezeknek mindig kell enni valamit.
Kb 10 zacskó csipszet vettem és 3 flakon kólát. Nem hiszem, hogy elég lesz, de mást már nem bírtam el.
Mire kiraktam a kaját kb 10 perc múlva csöngettek. Lerohantam az emeletről ajtót nyitni. Hirtelen futás közben kinyitottam az ajtót de a lendülettől seggre estem a nyitott ajtónál. Felnéztem és Harryt láttam magam előtt. Ránéztem aggódó arcára, majd elröhögtem magam, mire az ő arca is mosolyra húzódott.
-Öööö... szia.-röhögtem, majd felsegített.
-Szép üdvözlet.-röhögött már ő is.
-A többiek mikor jönnek?
-Majd később. Nem tudom.
-Okés.-mosolyodtam el.
-Szép ház.-mondta és körbe nézett.
-Köszi.-mosolyodtam el.-Ömmm kérsz csipszet vagy valamit?
-Nem, köszi.
-Ooookééé. Addig mit csináljunk, amíg nem jönnek a többiek?-kérdeztem, és lehuppantam a díványra.
-Beszélgessünk.-mondta és mellém ült.
Én csak néztem. Nem tudtam levenni róla a szemem. Most már nem tagadhatom, teljesen belezúgtam. Nem tudom, hogy hogyan történt....
-Szóval...nagyon helyes lány vagy, meg minden,...-kezdte, és hirtelen a torkomban éreztem a szívemet.-és....azt szeretném mondani...-itt egy kicsit megállt.
-Hehhh...nem tudom mit makogok. Szóval. Teljesen beléd zúgtam és azt szeretném kérdezni, hogy járnál-e velem?!-mondta ki hirtelen.
Teljesen elpirultam. Köpni-Nyelni nem bírtam. Lesütöttem a szememet és szavakat kerestem tehetetlenül az agyamban.
-Megértem ha nem, nem vagyok egy főnyeremény, meg amúgy is......-kezdte a mentegetőzést.
Nem bírtam tovább hallgatni a kis esetlen makogását. Olyan aranyos volt. Hirtelen odahajoltam hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam. A csönd hirtelen állt be. Kint még a madarak is elhallgattak. Harry kezét a derekamon éreztem. ahogy egyre jobban húz magához, én viszont a karommal nyakát kezdtem átkarolni. Nagyon szenvedélyes és heves csók volt. Ajkaink csak falták egymást. Arra lettem figyelmes, hogy ajkai elválnak az enyéimtől és már nyakamat csókolják. Mikor abbahagyta, akkor csillogó szemekkel és mosolyogva nézett rám. Már magabiztos volt, nem olyan kis esetlen. Átkarolt és egy újabb, bár sokkal lágyabb csókot adott. Szinte elolvadtam a közelébe, de ugyanakkor nagyon megnyugtató és biztonság érzetet keltő érzés fogott el, amikor vele voltam.
-Ezt igennek veszem.-vigyorgott rám.
-Annak szántam.-mosolyodtam el, és vissza ültem mellé, hogy ne rajta legyek.
-Baj van?
-Ööö...nem, csak kicsit kényelmetlen vagy.
Tátva maradt a szája.
-Ezt még senki nem mondta nekem.-mondta ugyanolyan döbbenettel.
-Csak vicceltem.-nevettem el magam és megpusziltam.
-Elfelejtettem mondani, hogy nagyon csinos vagy.-mondta.
-Köszi.-pirultam el.
Csöngettek és erre felpattantam, hogy kinyissam.
-Tuti a fiúk azok.-szóltam hátra és már az ajtót nyitottam.
Nem állt ott senki csak egy ragadós cetli volt a földön egy felirattal. "Mindent láttunk, lebuktok!" ez állt rajta.
-Ööö Harry.-kezdtem röhögni-ezt nézd.
-A kezébe nyomtam a cetlit és az ajtóban elordítottam magamat.
-Ha nincs itt senki akkor megehetjük ketten is a sok csipszet. Ugye Harry?
-Hééééé neee...
-Itt vagyunk....
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááá
Rohantak nekem röhögve mind a négyen.
-Nektek is hali.-mondtam vihogva.-Amúgy mit is láttatok?-kérdeztem kicsit zavarodottan.
-Mindent.-mondta büszkén Louis.
-Pontosabban?-kérdezte Harry.
-Azt hogy smároltatok.-vigyorgott Zayn.
-Mi van?-kérdeztem vissza.-Az nem te voltál Zayn?-mondtam meglepetten, erre mindenki rám nézett.
Éreztem, hogy mindjárt kínos lesz a csend. Elkezdtem röhögni, erre ők is vették a lapot és velem röhögtek. Csak Harryn láttam azt, hogy komolyan vette egy picit. Mikor elmentem mellette észrevétlenül végigsimítottam a kezén, és mentem a konyhába. Kihoztam 3 tál csipszet és letettem az asztalra. Neki estek. Csak Harry meg én nem ettünk. Egymás mellett ültünk és néztük, ahogy a többiek zabálnak. Éreztem ahogy megfogja a kezem, én meg rá néztem mosolyogva. Ráhajtottam a fejem a vállára. Majdnem elaludtam. Csak azt hallottam, hogy vihognak. Felnéztek, és engem bámultak.
-Mi az?
-Semmi....csak annyira átlátszó vagy-röhögött Liam.
-Mi?
-Jajjj gyere édes...-mondta Louis és magához rántotta Zaynt, majd a vállára hajtotta a fejét és vihogott.
-Ha ha ha-mondtam, majd fejbe dobtam Louist egy párnával, amitől eldőlt.-Amúgy nem is igaz-mondtam és rá nyújtottam a nyelvem.
Csak röhögtek én meg egyre jobban elpirultam, de próbáltam terelni.
-Öööö nem nézünk egy filmet? Vagy csinálunk valamit? De ha gondoljátok megcsinálhatjátok nekem a házit is.-röhögtem.
-Felelsz vagy merszezzünk.-mondta Niall.
-Már megint? Ti mást nem tudtok csinálni?-kérdeztem vihogva.
-De itt vagy te. Kíváncsiak vagyunk.-vigyorogtak mindannyian.
-Mondhatok nemet?
-Nem!-vágták rá egyszerre.
-Akkor játszok.-mosolyodtam el.
Niall pörgetett. Zayn felé mutatott.
-Felelsz vagy mersz?
-Felelek.
-Mi van közted és a között a szöszi közt, akivel a múltkor összefutottál?-kérdezte egy sunyi vigyorral Niall.
-Megbasztam!-kezdett el röhögni.-Amúgy semmi. Ne is akarjátok tudni, hogy milyen volt.
-Milyen volt?-kérdezte egyből Louis.
-Folyton rólad kérdezgetett.-mondta röhögve Louisnak.
Erre mindenki vele együtt röhögött. Zayn pörgetett és Harry jött.
-Harry. Felelsz vagy mersz?
-Felelek.
-Jártok?-vágott közbe Louis, és ránk bökött.
Egyből elpirultam. Nagyon zavarban voltam. Nem tudtam, hogy elmondja-e Harry, hogy mi történt, mielött a többiek megérkeztek.
-Aha.-vigyorgott önelégülten.
Erre a reakció a következő volt. Mindegyikük nagy szemekkel nézett, vagy 2 percig, majd vigyorogni kezdtek és a szemöldöküket emelgették. Már én sem bírtam tovább, röhögni kezdtem rajtuk.
-Megcsaltál!!!-kiáltott fel Louis Harryre mutatva, és berohant a konyhába.
Most már tényleg mindenki röhögött.
-Fogadunk, hogy répába folytja a bánatát?-röhögött Liam.
-Alap.-röhögött Harry.
Harry pörgetett, míg Louist vártuk.
-Carly! Felelsz vagy mersz.?
-Merek. Ha már ilyen nyuszik vagytok.-röhögtem.
Louis vissza jött egy répát rágcsálva.
-Én mondok feladatot!-ordította.
-Azt hiszem kezdhetek félni.-motyogtam mosolyogva.
-Kelj fel azonnal! El fogsz késni!.-ordította és elhúzta az összes függönyt, tehát nem csoda, hogy majdnem meg vakultam.
-Jóóó van kelek már....-mondtam és kikúsztam az ágyból egyenesen a fürdőszoba felé.
Arcot mostam, majd felöltöztem és kisminkeltem magamat, meg stb.
Ránéztem az órára....Nem is voltam késésben. Még egy bő órám volt. Leültem enni egy tál müzlit, majd a suli felé vettem az irányt. Reggel nem találtam az iskola táskámat, így egy párizsos válltáskába pakoltam a cuccom. Mit ne mondjak, nagyon kényelmetlen volt. Még a suliba se értem, de már fáj a vállam. A suliban a barátnőimhez csapódtam, majd elmentünk az óráinkra.
***
A suli után.......
Haza értem, és az első dolgom az volt, hogy a táskámat bevágtam a nappaliba.
-Szia Anyuuu!-ordítottam el magam, mert nem tudtam, hogy az emeleten vagy lent van-e.
-Szia...nem kell ordítani. Csak a konyhában voltam.-mondta mosolyogva.
-Milyen napod volt?-kérdezte, és leült a díványra.
-Uncsi és fárasztó. Mint mindig.-mondtam és egy fotelban elnyúltam.
-És mi a helyzet azzal a sráccal, aki a múltkor érted jött?-kérdezte kíváncsi tekintettel.
-Harryvel? Ööö...semmi. Csak barátok vagyunk. Miért kérdezed?-kérdeztem zavartan, és felültem.
-Csak kérdeztem.-mondta mindentudó mosollyal-Nekem lassan mennem kell dolgozni. Légy jó és tanulj meg. Ma nincs csavargás. Rendben?
-Ahha.
-Szia Kincsem.
-Szia Anyu.
Bevágódott a bejárati ajtó ahogy elment. Csend és unalom. Nem a legjobb. Vajon felhívjam Harryt? Nem akarok nyomulós lenni, vagy valami. De akkor is. Ezen gondolkodtam, amikor megcsörrent a telefonom. Majdnem szívrohamot kaptam, úgy megijedtem.
-Halló?-szóltam bele kicsit félénken, mert még a "sokk" hatása alatt voltam.
-Szia Carly. Zavarok?-kérdezte egy ismerős hang.-Amúgy Harry vagyok.
-Jaa...nem zavarsz. Miért zavarnál?-kérdeztem vissza, kicsit zavartan.
-Csak furcsa volt a hangod.
-Ááá csak a telefon miatt ijedtem meg.-nevettem fel.
-Ja jó.Ööö...csak azt akartam kérdezni, hogy ráérnél-e ma is?
-Persze.-vágtam rá egyből.-De ma nem mehetek sehova. Nem lehetnénk itt? Amúgy is egyedül vagyok itthon kb este fél tízig.
-Szólok a srácoknak, és megyünk, ha az úgy jó.
-Oké. De te jöhetsz hamarabb is ha akarsz.-szaladt ki a számon.
-Nyugi, hamarabb megyek. Szia.-válaszolta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Szia.-suttogtam szinte, és letettem a telefont.
Felmentem a szobámba rendetrakni, majd leszaladtam egy boltba venni valami nassit, mert ezeknek mindig kell enni valamit.
Kb 10 zacskó csipszet vettem és 3 flakon kólát. Nem hiszem, hogy elég lesz, de mást már nem bírtam el.
Mire kiraktam a kaját kb 10 perc múlva csöngettek. Lerohantam az emeletről ajtót nyitni. Hirtelen futás közben kinyitottam az ajtót de a lendülettől seggre estem a nyitott ajtónál. Felnéztem és Harryt láttam magam előtt. Ránéztem aggódó arcára, majd elröhögtem magam, mire az ő arca is mosolyra húzódott.
-Öööö... szia.-röhögtem, majd felsegített.
-Szép üdvözlet.-röhögött már ő is.
-A többiek mikor jönnek?
-Majd később. Nem tudom.
-Okés.-mosolyodtam el.
-Szép ház.-mondta és körbe nézett.
-Köszi.-mosolyodtam el.-Ömmm kérsz csipszet vagy valamit?
-Nem, köszi.
-Ooookééé. Addig mit csináljunk, amíg nem jönnek a többiek?-kérdeztem, és lehuppantam a díványra.
-Beszélgessünk.-mondta és mellém ült.
Én csak néztem. Nem tudtam levenni róla a szemem. Most már nem tagadhatom, teljesen belezúgtam. Nem tudom, hogy hogyan történt....
-Szóval...nagyon helyes lány vagy, meg minden,...-kezdte, és hirtelen a torkomban éreztem a szívemet.-és....azt szeretném mondani...-itt egy kicsit megállt.
-Hehhh...nem tudom mit makogok. Szóval. Teljesen beléd zúgtam és azt szeretném kérdezni, hogy járnál-e velem?!-mondta ki hirtelen.
Teljesen elpirultam. Köpni-Nyelni nem bírtam. Lesütöttem a szememet és szavakat kerestem tehetetlenül az agyamban.
-Megértem ha nem, nem vagyok egy főnyeremény, meg amúgy is......-kezdte a mentegetőzést.
Nem bírtam tovább hallgatni a kis esetlen makogását. Olyan aranyos volt. Hirtelen odahajoltam hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam. A csönd hirtelen állt be. Kint még a madarak is elhallgattak. Harry kezét a derekamon éreztem. ahogy egyre jobban húz magához, én viszont a karommal nyakát kezdtem átkarolni. Nagyon szenvedélyes és heves csók volt. Ajkaink csak falták egymást. Arra lettem figyelmes, hogy ajkai elválnak az enyéimtől és már nyakamat csókolják. Mikor abbahagyta, akkor csillogó szemekkel és mosolyogva nézett rám. Már magabiztos volt, nem olyan kis esetlen. Átkarolt és egy újabb, bár sokkal lágyabb csókot adott. Szinte elolvadtam a közelébe, de ugyanakkor nagyon megnyugtató és biztonság érzetet keltő érzés fogott el, amikor vele voltam.
-Ezt igennek veszem.-vigyorgott rám.
-Annak szántam.-mosolyodtam el, és vissza ültem mellé, hogy ne rajta legyek.
-Baj van?
-Ööö...nem, csak kicsit kényelmetlen vagy.
Tátva maradt a szája.
-Ezt még senki nem mondta nekem.-mondta ugyanolyan döbbenettel.
-Csak vicceltem.-nevettem el magam és megpusziltam.
-Elfelejtettem mondani, hogy nagyon csinos vagy.-mondta.
-Köszi.-pirultam el.
Csöngettek és erre felpattantam, hogy kinyissam.
-Tuti a fiúk azok.-szóltam hátra és már az ajtót nyitottam.
Nem állt ott senki csak egy ragadós cetli volt a földön egy felirattal. "Mindent láttunk, lebuktok!" ez állt rajta.
-Ööö Harry.-kezdtem röhögni-ezt nézd.
-A kezébe nyomtam a cetlit és az ajtóban elordítottam magamat.
-Ha nincs itt senki akkor megehetjük ketten is a sok csipszet. Ugye Harry?
-Hééééé neee...
-Itt vagyunk....
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááá
Rohantak nekem röhögve mind a négyen.
-Nektek is hali.-mondtam vihogva.-Amúgy mit is láttatok?-kérdeztem kicsit zavarodottan.
-Mindent.-mondta büszkén Louis.
-Pontosabban?-kérdezte Harry.
-Azt hogy smároltatok.-vigyorgott Zayn.
-Mi van?-kérdeztem vissza.-Az nem te voltál Zayn?-mondtam meglepetten, erre mindenki rám nézett.
Éreztem, hogy mindjárt kínos lesz a csend. Elkezdtem röhögni, erre ők is vették a lapot és velem röhögtek. Csak Harryn láttam azt, hogy komolyan vette egy picit. Mikor elmentem mellette észrevétlenül végigsimítottam a kezén, és mentem a konyhába. Kihoztam 3 tál csipszet és letettem az asztalra. Neki estek. Csak Harry meg én nem ettünk. Egymás mellett ültünk és néztük, ahogy a többiek zabálnak. Éreztem ahogy megfogja a kezem, én meg rá néztem mosolyogva. Ráhajtottam a fejem a vállára. Majdnem elaludtam. Csak azt hallottam, hogy vihognak. Felnéztek, és engem bámultak.
-Mi az?
-Semmi....csak annyira átlátszó vagy-röhögött Liam.
-Mi?
-Jajjj gyere édes...-mondta Louis és magához rántotta Zaynt, majd a vállára hajtotta a fejét és vihogott.
-Ha ha ha-mondtam, majd fejbe dobtam Louist egy párnával, amitől eldőlt.-Amúgy nem is igaz-mondtam és rá nyújtottam a nyelvem.
Csak röhögtek én meg egyre jobban elpirultam, de próbáltam terelni.
-Öööö nem nézünk egy filmet? Vagy csinálunk valamit? De ha gondoljátok megcsinálhatjátok nekem a házit is.-röhögtem.
-Felelsz vagy merszezzünk.-mondta Niall.
-Már megint? Ti mást nem tudtok csinálni?-kérdeztem vihogva.
-De itt vagy te. Kíváncsiak vagyunk.-vigyorogtak mindannyian.
-Mondhatok nemet?
-Nem!-vágták rá egyszerre.
-Akkor játszok.-mosolyodtam el.
Niall pörgetett. Zayn felé mutatott.
-Felelsz vagy mersz?
-Felelek.
-Mi van közted és a között a szöszi közt, akivel a múltkor összefutottál?-kérdezte egy sunyi vigyorral Niall.
-Megbasztam!-kezdett el röhögni.-Amúgy semmi. Ne is akarjátok tudni, hogy milyen volt.
-Milyen volt?-kérdezte egyből Louis.
-Folyton rólad kérdezgetett.-mondta röhögve Louisnak.
Erre mindenki vele együtt röhögött. Zayn pörgetett és Harry jött.
-Harry. Felelsz vagy mersz?
-Felelek.
-Jártok?-vágott közbe Louis, és ránk bökött.
Egyből elpirultam. Nagyon zavarban voltam. Nem tudtam, hogy elmondja-e Harry, hogy mi történt, mielött a többiek megérkeztek.
-Aha.-vigyorgott önelégülten.
Erre a reakció a következő volt. Mindegyikük nagy szemekkel nézett, vagy 2 percig, majd vigyorogni kezdtek és a szemöldöküket emelgették. Már én sem bírtam tovább, röhögni kezdtem rajtuk.
-Megcsaltál!!!-kiáltott fel Louis Harryre mutatva, és berohant a konyhába.
Most már tényleg mindenki röhögött.
-Fogadunk, hogy répába folytja a bánatát?-röhögött Liam.
-Alap.-röhögött Harry.
Harry pörgetett, míg Louist vártuk.
-Carly! Felelsz vagy mersz.?
-Merek. Ha már ilyen nyuszik vagytok.-röhögtem.
Louis vissza jött egy répát rágcsálva.
-Én mondok feladatot!-ordította.
-Azt hiszem kezdhetek félni.-motyogtam mosolyogva.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)