3. Felelsz vagy mersz?

Reggel a függönyön átszűrődő napsütés keltett. Szép lassan nyitottam ki a szememet.Milyen szép nap lenne, hogy ha nem lenne ma suli. Ránéztem az órára. Még időben vagyok. Felkaptam magamra egy fehér fölsőt rózsaszín mintával, világoskék farmerrel és egy babarózsaszín magassarkúval. A fürdőben megfésülködtem, felkötöttem a hajamat és felvittem egy halvány rózsaszín sminket. Bedobáltam a tankönyveimet a táskámba, és lementem a konyhába. Kivettem egy müzlis tálat, töltöttem bele müzlit és tejet, majd neki láttam. Anya már elment itthonról, így egyedül voltam. Felvettem a táskámat, kiléptem a házból és elindultam a suliba. Mikor megérkeztem a szokásos helyünknél találkoztam Susannel, Littieval és Mollyval a barátnőimmel.
-Szééép reggelt bááránykák.-mondtam kacagva.
-Helló szia.-köszöntek szinte egyszerre.
-Veled meg mi van? Úgy ki vagy virulva..-mondta Molly mosolyogva.
-Nem lehetek boldog?-kérdeztem vigyorogva.
-Már, hogy ne lenne boldog?! Harry Styles megadta neki a telefonszámát!!!-vágott közbe, mintha egy történelmi eseményről lenne szó.
-Akkor találkoztál vele-kérdezte érdeklődve Lottie.
-Jah....kétszer is.-mondtam mosolyogva, és éreztem ahogy elpirultam.
-Valaki itt szerelmes.-vihogott Molly, erre a többiek is nevettek.
-Nem is....honnan veszitek?-vigyorogtam.
-Látszik rajtad...-mondták erre.
Véget ért a beszélgetés, ugyanis becsöngettek. A lányokkal külön osztályba járunk. Így a folyosón szoktunk találkozgatni. Nekem irodalom volt az első órám, utána két matek jön, egy biológia, fizika és két testnevelés. A napnak szerencsére hamar vége volt, így haza indultam. Otthon ledobtam a táskámat és köszöntem anyának.
-Ma programom van, tehát nem leszek sokáig.-közöltem vele.
-Megint azzal a fiúval leszel?-vigyorodott el.
-Igen...-válaszoltam neki, és kopogtatás hallottam az ajtón.-Ez ő lesz.-vigyorogtam, és mentem ajtót nyitni. Rám nézett vigyorogva.
-Szia Carly.
-Szia.-mondtam elpirulva.-Anya elmentem-kiabáltam vissza.
-Be sem mutatsz.-kérdezte csalódva anya.
-Majd máskor.-vigyorodtam el és becsuktam az ajtót magam mögött.
-Hiányoztál.-mondta kicsit elpirulva, de inkább vigyorogva Harry.
-Öööm..te is.-mondtam már-már vörösen.
-Mehetünk?-vigyorodott el.
-Persze.-válaszoltam, és elindultunk a kocsi felé.
Beszálltunk az autóba és elhajtottunk. Amikor megérkeztünk és kiszálltunk óriási hangzavart hallottam már a kapunál. Bementünk, és minden szempár ránk szegeződött.
-Sziasztok.-intettem nekik egy mosoly keretében.
Mindenki odajött hozzám és jól megszorongatott a poén kedvéért.
-Skacok ő itt Carly. Carly Ray.-vigyorgott Harry.
-Ők pedig Liam, Zayn, Louis és Niall. Majd később Eleanor is beugrik. Ő Louis csaja.-vigyorgott tovább.
A fiúk arcára sunyi vigyor ült.
-És szóval ti jártok?-kezdték kérdezgetni.
-Nem,..dehogy...-kezdtük egyszerre Harryvel a mentegetőzést.
Óriási vigyor jelent meg a képükön, mi meg pirultunk ezerrel.
-És, hogy találkoztatok?-kérdezte vigyorogva Liam.
-Hát a barátnőim letámadták az utcán, nekem meg megadta egy papírra a telószámát.-vigyorogtam.
Erre természetesen elkezdtek röhögni mindannyian, én meg pirultam.
-Minden alkalommal amikor bemutatnám egy barátomat ezt csináljátok-vigyorodott el Harry.
-Mert csaj.-bökte ki Zayn.
Erre a többiek is röhögni kezdtek.
-Felelsz vagy mersz!-kiáltott fel Louis, és mindenki csak nagy szemekkel nézett rá, mire röhögésben törtünk ki.
Átvonultunk a nappaliba és csináltunk egy kis helyet. Pont ültünk volna le, amikor kopogtattak. Louis örömittasan felugrott és rohant ajtót nyitni.Egy csinos lány állt az ajtóban.
-Szia Édes.-mosolyodott el a lány és megcsókolta Louist.
Bejöttek a szobába én meg odamentem.
-Szia Carly vagyok.-mondtam mosolyogva.
-Helló. Én meg Eleanor vagyok, Louis barátnője.-mondta és két puszival üdvözölt, amit viszonoztam.
-Hmmm felelsz vagy mersz...-vigyorodott el Eleanor, gondolom már neki lazán megy. A nappaliban leültünk a szőnyegre. Én Harry és Zayn közé ültem, Zayn mellett Louis, Eleanor, Liam és Niall ült.
Niall bólintott, majd fogott egy Coca Colás üres üveget és középre tette, majd megpörgette. Természetesen rám mutatott.
-Carly! Felelsz vagy mersz?-kérdezte egy sunyi vigyorral.
-Merek.
-Jó ez tetszik.-vigyorodott el.-Csókold meg a legszimpatikusabb fiút.
Éreztem, hogy ezt fogja mondani. Oda hajoltam hirtelen Harryhez és szenvedélyesen megcsókoltam, majd lesütöttem a szemem és pörgettem.
-Ömmm Louis felelsz vagy mersz?-vigyorogtam.
-Persze, hogy merek.-nevetett fel.
-Vallj szerelmet Zaynnek.-nevettem fel már a gondolattól.
-Ohh Drága....-szólalt meg Louis, majd odatérdelt Zayn elé.-Életem szerelme, légy enyém és megosztom veled életem összes répáját.-mondta teljesen komoly arccal.
Ekkor mindenki elkezdett röhögni úgy, hogy az oldalunkat fogtuk. Louis vissza ült a helyére és megfogta az üveget, majd pörgetett. Harryre mutatott.
-Harry Édes felelsz vagy mersz?
-Merek.-vigyorgott.
-Ki tetszik a legjobban innen?
-Persze, hogy Liam.-vigyorgott, erre mindenki nagy szemekkel nézett és röhögni kezdett. Életemben ennyit nem röhögtem, mint most.
                                                                              ***
Sokkal később arra lettem figyelmes, hogy megint késésben vagyok otthonról.
-Nekem már mennem kell.-mondtam, felálltam és összeszedtem a cuccomat.
-Hazaviszlek.-mondta Harry és előszedte a kocsikulcsot.
Elköszöntem a többiektől és kimentünk. Beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk.
-Köszi, hogy ma elhoztál. Nagyon jól éreztem magam.-vigyorogtam.
-Nincs mit. Remélem máskor is jössz. Amúgy holnap ráérsz?-kérdezte.
-Persze. Én mindennap ráérek.-vigyorogtam.
-Akkor majd felhívlak.
-Oké-mosolyogtam.
Pont ekkor érkeztünk meg hozzánk.
-Ömmm....akkor majd várom a hívásod.-mosolyogtam-Szia.
-Szia.-köszönt el, és tekintetét magamon éreztem, míg be nem értem a házba.
Köszöntem anyának, megvacsoráztam, rendbe szedtem magam és lefeküdtem aludni. Egész este a mai napon gondolkoztam. Vajon mit szólt a csókomhoz? Nem volt sok ellenvetése, ugyanis viszonozta. A szívemben aznap csak melegséget éreztem. Azzal lecsukódott a szemem és elaludtam.

2. Csak egy séta...

Másnap mikor felkeltem körülbelül nyolc óra lehetett. Hétvége van és ilyenkor mindig délig, vagy még tovább alszok. De most olyan fittnek éreztem magam. Kiugrottam az ágyból, felkaptam egy lilás kékes mini ruhát és egy rózsaszín felsőt, mert azért még kicsit hűvös van tavasszal. A hajamba meg egy masnis hajpántot tettem.. Bementem a fürdőbe, kivasaltam a hajam, hogy nézzen ki valahogy és kisminkeltem magam. Elégedetten néztem a tükörbe. Bekapcsoltam a laptopom és felmentem twitter-re. Körbenéztem fent, de mivel a hangulat "haláli" volt, ezért le is léptem. Arra lettem figyelmes, hogy pittyeg a telefonom. Felkaptam. Jééé egy sms. Megnéztem és egy mosoly jelent meg az arcomon. Harry írt.
"Szia Carly! Lenne kedved ma találkozni? :)". Rögtön vissza írtam.
"Persze. Hol és mikor? :D" Nem kellett sokat várnom a válaszra.
"Mondjuk Oak Hill Park félóra múlva?".
"Benne vagyok. Akkor félóra múlva ott. Szia :)"
Nagy mosoly ült az arcomra. Nem tudom miért, de ha rágondolok akkor mindig elmosolyodok. Ezt váltja ki belőlem. Egy övtáskába bedobáltam a telefonomat meg még pár cuccot, majd a szobámból lementem a konyhába.
-Szia Anya!-ordítottam el magam vihogva, aminek az eredménye az lett, hogy a konyhapulton landolt a kávé amit inni készült.
-Huppsz....bocsi-mondtam angyali vigyorral, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Szia. Semmi gond. Majd feltörlöm.-mosolyodott el.
-Örülök, hogy jó a kedved.-mondta.-Ma mit csinálsz? Nem lenne kedven eljönni velem shoppingolni?-mondta és próbált elcsábítani magával.
-Saaaaajnos nem lehet- mondtam kicsit elhúzva a szavakat.
-Hogy hogy?-kérdezte nagy szemekkel, mert meglepődött, hogy nélküle csinálok programot.
-Találkozom egy barátommal.-vigyorogtam.
-Nem tán egy fiúval?!-csillant fel a szeme.
-De, de az mindegy. Ne gondolj semmi olyanra.De nekem sietnem kell, mert elkések. Szia.-nyomtam egy puszit az arcára és felkaptam egy almát a konyhapultról, majd az ajtóhoz mentem és felvettem egy  csinosabb cipőt.
-Szia-kiáltott utánam, ugyanis már kimentem a hátból.
Szép lassan sétáltam. Van még 20 percem és csak 15 perc az út. Lazán odaérek. Séta közben az almát rágcsáltam és bekapcsoltam egy zenét az iPodomon. Ezt a zenét választottam :) Mivel a zene ritmusára léptem elég hamar odaértem. A 15 perces utam most csak 10 percesre sikerült. Pedig lassan akartam menni. Mindegy addig veszek csokit, gondoltam magamban és elindultam egy kisbolt felé. Vettem egy tábla epres Milka csokit, mert az a kedvencem. Vissza mentem a parkba és megláttam Harryt.
-Szia-kiáltottam, és hadonásztam neki a csokival miközben felé haladtam. Ő vigyorogva fogadott.
-Helló. Az mi?-mutatott a kezemben lévő csokira.
-A kedvenc csokim. És ha szépen nézel rám, akkor kaphatsz.-nevetgéltem. Megremegtette a szempilláit és kiskutyaszemekkel rám nézett.
-Tessék. Kiérdemelted.-nevettem el magam, majd a csoki felét oda adtam neki.
-Köszi.-mondta és egy büszke vigyor kíséretében a csokiba harapott.
-Mit is csinálunk ma?-kérdeztem érdeklődve, miközben a csokit majszoltam.
-Mit szeretnél?-kérdezett vissza.
-Mindegy, csak ve....-ekkor jöttem rá, hogy mit akarok mondani, így inkább a csokiba haraptam.-Tehát mindegy.
-Mit szólsz egy sima sétához?-kérdezte.
-Oké-mosolyodtam el.
Elindultunk a parkba, majd egy nyugisabb helyen leültünk a fűre. Éreztem magamon a tekintetét, így ránézem és is mosolyogva.
-Olyan szép vagy.-mosolygott rám.
-Ööö...köszönöm.-mondtam elpirulva, majd a földet bámultam.
-Alig tudok rólad valamit. Mit érdemes rólad tudni?-kérdezte és az arcomat fürkészte.Én pedig rá néztem.
-Hááát....-kezdtem mondandóm-17 vagyok....ömmm...van egy kutyám, anyukámmal élek és apukámmal, de ő most üzleti úton van....hááát.....szeretek twitterezni, vásárolni, olvasni és a barátaimmal lógni.-mosolyodtam el.
-És rólad mit tudhatok, ami nincs fent az interneten?-vigyorogtam.
-Az jó kérdés. Ott már minden fent van. Az is ami nem igaz.-nevettem el magam.-Lássuk csak. Én is szeretek a barátaimmal lógni és..és...és minden más fent van a neten.-nevetett.
-És én akkor most keressem meg?-kérdeztem meglepettséget színlelve, majd kitört belőlem a nevetés. Amikor vele vagyok akkor folyton ez történik.
-Majd megismersz.-mosolygott rám.
-Benne vagyok.-mosolyogtam vissza, és megtámasztottam magamat a kezemmel a füvön. A kezem mellé rakta a kezét.
-Mit szólnál hozzá, ha bemutatnálak a haverjaimnak? Mármint a One Direction többi tagjának.-vigyorgott.
-Oké, csak a barátnőim ki ne nyírjanak amiért el mentem.-nevettem el magam.-Amúgy mikor is?
-Mondjuk holnap?
-Holnap csak három után érek rá, ha az úgy jó.-mosolyogtam.
-Akkor háromkor ha érted megyek az úgy jó?-mosolyodott el.-Már így is tudom hol laksz.
-Rendben. De ugye nem szedtek szét? Mert hallottam rólatok néhány dolgot.-nevettem fel.
-De hogy.-mondta kicsit elnyújtva a szavakat.-Mi vagyunk a legszolidabb emberek a világon.-erre elnevettem magam.
-Képzelem.
-Majd holnap megtapasztalod.-vigyorodott el.
-Kezdek félni.-nevettem fel.
-Nem kell, nem harapunk, csak néha.-nevetett velem.
-Ohhh rendben. Kis harapós.-mondtam nevetve.
-Én?-kérdezte felháborodva.
-Persze, hogy te.-nevettem tovább.
-Nah ezért kapsz.-mondta, és az oldalamat kezdte el csiklandozni.
-Jajjjj csak ezt ne!-kiáltottam fel, majd hátra estem és hangosan kezdtem nevetni. Harry is nevetett, csak ő azon, hogy én nevetek.
-Kegyelmet!!!-kiáltottam könyörgőn.
-Szenvedj!-mondta és tovább csikizett, de rám esett. Erre én még hangosabban kezdtem nevetni, immár rajta.
Mellettem feküdt a füvön, így most én kezdtem csikizni. Az ő, és az én nevetésemtől visszhangzott az egész park. Ilyen jól szinte még senkivel sem éreztem magam.
-Kegyelmet....-kiáltotta nevetve.
-Te sem adtál.-válaszoltam és folytattam.
-Kérlek.-mondta és lerántott magára.
Hirtelen meglepettségemtől levegőt is elfelejtettem venni, és csak néztem gyönyörű zöld szemeibe. Mi van velem?! Ez nem én vagyok. De nem baj. Elnevette magát, mire én is. Ajkai vészesen közel voltak az én ajkaimhoz.
-Kényelmes vagyok?-kérdezte, mire kapcsoltam, hogy még mindig rajta fekszek, mióta ráestem.
-Eszméletlenül.-nevettem fel, és még jobban elnyújtóztam rajta. Ő csak nevetett.
-Akkor csak nyugodtan feküdj rajtam.-válaszolta, és karjaival a fejét támasztotta, közben pedig mosolyogva figyelt engem.
-Bááár...egy kicsit kényelmetlen vagy.-nevettem és feltápászkodtam róla, hogy mellé ülhessek a füvön.
-Most megbántottál.-vágott szomorú arcot, és elvigyorodott.-Nemám!
Én csak nevettem tovább. Annyira élvezem a társaságát, hogy az eszméletlen. Ilyen helyes sráccal még nem találkoztam. Tegnap is, miután hazaértem csak rá gondoltam. És kezdek attól félni, hogy nem csak barátként tekintek rá. Vajon ő csak egy barátot lát bennem, vagy többet?!
-Nekem lassan mennem kell.-mondtam és felálltam.
-Nekem is sietnem kell.-mondta.-Elvihetlek kocsival ha szeretnéd.-ajánlotta fel.
-Szuper lenne.-vigyorogtam. Felállt, és felsegített. Elsétáltunk a kocsijához és beszálltunk. Csendben telt az út, nem mintha hosszú lett volna. Megállította a kocsit.
-Akkor holnap várlak.-mosolyodtam el.
-Oké szia.-vigyorgott rám.
-Szia.-mondtam egy mosoly kíséretében, majd kiszálltam a kocsiból, és a bejárati ajtóhoz létem. Mielőtt bementem volna, azelőtt még ránéztem, és integettem neki, majd bementem.
Már kész volt a vacsi. Anyunak vacsi közben mindent elmeséltem, ő meg csak sokat mondóan mosolygott. Tudom mire gondol. Hogy biztos együtt vagyunk. De ez nem így van. Amúgy meg nem is mondtam neki, hogy Harry énekes, de most nem akarom neki mondani. Vacsi után felmentem a szobámba, majd még egy kis rendezkedés után lefürödtem, felvettem egy alvós pólót és lefeküdtem. Aznap este tök jót álmodtam...

1. Te jó Isten, ez az a srác!

A jó idő miatt, gondoltam felhívom a barátnőimet és elmegyek egy picit shoppingolni. Bepötyögtem pár telefonszámot a telómba de csak Lottie és Susan vette fel, így velük mentem el. Elsétáltunk a városközpontba a boltokhoz. Elég sok helyre bementünk. Mint ne mondjak, szeretem a kiegészítőket, a magassarkúakat és a csini ruhákat. Egyszer csak az egyik boltnál sikítani kezdett Lottie és Susan. Nem tudtam mire vélni, így csupán nagy szemekkel néztem rájuk. Egy srác felé mutogattak, én pedig tovább néztem őket.
-Mi van már?-kérdeztem.
-Ő az....-mutogatott Lottie.
-Tényleg Ő. Te jó Isten.- mondogatta Susan.
-De kicsoda?-kérdeztem, és kicsit hülyének éreztem magam.
-Hát a One Direction-ből Harry Styles.-mondták egyszerre, és abban a pillanatban odarohantak egy napszemüveges fiúhoz akin kapucni volt. Szép lassan utánuk baktattam. Nem az, hogy nem szeretem a One Directiont, csak még nem nagyon hallottam róluk.
-Öööö szia-mondták félénken a barátnőim.-Nem te vagy Harry Styles?-kérdezték érdeklődve.
-De. Aláírást vagy képet szeretnétek?-kérdezte kicsit unottan. Nem csodálom. Elég fárasztó lehet a sok csaj, ha pont ugyanúgy viselkednek mint ezek itt.
-Képet!-mondták egyszerre vigyorogva. A kezembe nyomták a telefont, hogy fotózzam le őket.Míg a telefont állítgattam, addig beszélgette a sráccal.
-Kaphatnánk majd aláírást is?-kérdezték vihogva. A srác csak bólogatott és engem figyelt. Elkészítettem a fotót, majd kerestem papírt a lányoknak. Harry ráfirkantotta a nevét, majd rám nézett.
-Te nem kérsz?-mosolyodott el most először.
-De..kösz.-mosolyogtam vissza. Láttam ahogy ír rá, majd megfordította a papírt és a hátuljára is írt valamit. Mosolyogva nekem nyújtotta a papírt én pedig elvettem. A lányok vihorászva mentek előttem, én meg még visszafordultam a fiú felé, aki pont akkor ment be egy boltba. Megnéztem a papírt. Az egyik oldalán az aláírása volt, ám a másikon nem. Gyorsan elolvastam. "Nem tudom, van-e barátod, de ha gondolod hívj fel. Itt a számom." írta, és ott volt egy telefonszám. Elmosolyodtam és éreztem ahogy elvörösödik a fejem. A lányok hátranéztek.
-Veled meg mi van?-kérdezték még mindig vigyorogva, majd kikapták a kezemből a papírt és elolvasták.
-OMG.-kiáltották és nagy szemekkel néztek rám.
-Ugye felhívod?-kérdezte Susan.
-Lehet.-mondtam kicsit bizonytalanul, de mosolyogva.
-Nem engedem, hogy ne hívd fel. Megadta a számát. Muszáj felhívnod.-próbált felvilágosítani Lottie.
-Inkább menjünk haza. Kicsit elfáradtam és így is sok cucc van már nálam.-mondtam és megindultam. A lányok mellettem sétáltak hazáig, és végig Harryről áradoztak. Amint haza értem elbúcsúztam tőlük, lehuppantam az ágyra és felmentem twitter-re és megnyitottam a Google-t. Rákerestem a Harry Styles névre. Sok mindent találtam. Bezártam a megnyitott oldalakat és az ablakhoz ültem. Csak bámultam kifelé és a kezemben a papírfecnit szorongattam amire Harry írt nekem. "Vajon felhívjam? Vagy túl korai? Nincs késő? Bár, még csak délután fél négy van.". Totálisan megőrültem az egyszer biztos. Itt szorongatok a kezemben egy papírfecnit amin egy tök idegen srác telefonszáma van és én nem tudom eldönteni, hogy felhívjam-e. Mit gondolkodok még? Felhívom és kész. Előkaptam a telefonom és bepötyögtem a számot. Néhányszor kicsöngött, majd egy srác vette fel.
-Haló. Itt Harry Styles.-szólt bele a telefonba.
-Öööö...szia Carly vagyok. Carly Ray. Hülye vagyok. Bocs. Ma délután találkoztunk a belvárosban és megadtad a számod.-mondtam össze-vissza.- Tán zavarban lennék?! Fogalmam sincs mi van velem.
-Jah igen. Azt hittem ma már nem hívsz.-hallottam válaszát.
-Sajnálom ha zavarok azt hittem....-próbáltam befejezni mentegetőzésem.
-Nem dehogy.Van kedved találkozni?-kérdezte, és eltudtam képzelni ahogy a vonal másik végén azzal az édes mosollyal beszél a telefonba.
-Persze.-válaszoltam talán kicsit gyorsabban a kelleténél.
-Akkor találkozzunk a Hyde Park-ban a hídnál, mondjuk fél ötkor. Az neked jó?-kérdezte.
-Aha. Akkor fél ötkor. Ööö...szia.-mondtam, majd leraktam.

Elkezdtem készülődni. Tök ideges voltam. De hát miért? Ez csak egy srác. Mintha megszállt volna valami. Vagy csak elcsábított azzal a kisfiús mosolyával? Mindegy. Elkezdtem kutatni a ruháim közt, egy farmer sort és egy fehér pulcsi mellett döntöttem.
 Felkaptam egy Supra sport cipőt és kisminkeltem magam. Volt még húsz percem, és oda kéne érnem. Zsebrevágtam a telómat és elindultam a park felé. Amint megérkeztem láttam, hogy van még öt perc, így a hídnál leültem egy padra és telóról felmentem twitterre. Egyszer csak lépteket hallottam. Elraktam a telóm és felnéztem. Az ismerős napszemüveges arcot láttam magam előtt.
-Helló Carly.-huppant le mellém a padra mosolyogva.
-Szia.-mosolyogtam vissza.-Szóval....kérdezhetek valamit?-néztem rá.
-Persze, mondd csak.-válaszolta.
-Miért adtad meg a számod?-kérdeztem.
-Ez természetes. Gyönyörű vagy, és gondoltam bepróbálkozok.-vigyorodott el.
-Hmmm...-elpirultam.
-Gyere sétáljunk.-mondta, majd felállt és felsegített.
Elindultunk valamerre.
-Szóval, nem válaszoltál arra, hogy van-e barátod. De gondolom ha itt vagy akkor nincs. Igazam van?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Igazad van.
-És találkozni akartál velem. Ez tetszik.-vigyorgott kicsit önelégülten.
El nevettem magam.
-És egy ilyen világsztár miért osztogatja a telefonszámát?-kérdeztem érdeklődve.-Nem félsz, hogy néhány őrült csaj, mint a barátnőim zargatni fognak?
-Nem osztogatom a telefonszámom, csak megadtam egy csinos csajnak aki nem olyan őrült mint a többiek.-mosolygott rám.
-Értem.-mondtam, majd arcát vizsgáltam és lesütöttem a szemem, hogy ne lássa ahogy elpirulok.
-Üljünk le.-mondta, majd megfogta a kezem és lerántott magával a fűre. Én elnevettem magam és elterültem mellette.
-Héé...-kiáltottam fel és felültem és csak néztem. Kicsit idiótán éreztem magamat, mit ne mondjak.-Nekem lassan mennem kell.-mondtam és elhúztam a számat.
-Óóó...-láttam az arcán a csalódottságot- Hazakísérhetlek, ha gondolod.-vigyorodott el.
-Az jó lenne.-mondtam és hagytam, hogy felsegítsen. Elindultunk a házunk felé. Mikor megérkeztünk felém fordult.
-Látlak, majd még?-kérdezte.
-Ha gondolod hívj fel. Holnap rá érek.-mosolyodtam el.
-Hát akkor szia.-mondta.
-Szia.-köszöntem el én is, majd bementem a házba. A szobámba érve ledobtam a telóm az ágyra. Anya majd csak egy óra múlva jön haza. Átvettem valami kényelmesebbet és elkezdtem készíteni a vacsit. Mire anya hazaért addigra már kész volt a csirkesaláta. Vacsi után lezuhanyoztam, intézkedtem még egy kicsit a fürdőben, és átvettem a pizsim. Felmentem twitterre, kiírtam dolgokat a mai nappal kapcsolatban és körbenéztem egy kicsit. A mai napi sok sétától kicsit elfáradtam, így ledőltem aludni.

Bevezetés

Helló a neven Carly Ray. Egy átlagos lány vagyok aki London külvárosában  él egy csendes kertes házban. 17 éves vagyok. Mottóm, hogy élj a mának. Mivel a szüleim rengeteget dolgoznak, szinte mindig egyedül vagyok itthon. Többnyire olvasok, tv-zek, vagy twitteren lógok. Ha tehetem, pedig a barátnőimmel lógok a városban. Nem vagyok az a tipikus tűsarkús picsa, de eléggé figyelek a megjelenésemre, végül is az első benyomás a legfontosabb. Ma egy gyönyörű napom van. Szép tavaszi napsütés van kint, én meg itt twitterezek a szobában. Lehet ki kéne menni. Jóóó. Felkaptam a laptopot kiplaccsogtam az udvarra és leültem a fűbe egy védett helyre Lollytól a kutyusomtól. Ez a nap tényleg jól indul. Még csak reggel tíz óra (megjegyezném, csoda, hogy ilyen hamar fent vagyok) és fitt vagyok....aránylag. Van egy érzésem, hogy ma valami különleges dolog fog történni. És tényleg. De vajon mi? Érdekel? Várd meg a következő részt ;) Puszi...Angel ♥