-Mi van már?-kérdeztem.
-Ő az....-mutogatott Lottie.
-Tényleg Ő. Te jó Isten.- mondogatta Susan.
-De kicsoda?-kérdeztem, és kicsit hülyének éreztem magam.
-Hát a One Direction-ből Harry Styles.-mondták egyszerre, és abban a pillanatban odarohantak egy napszemüveges fiúhoz akin kapucni volt. Szép lassan utánuk baktattam. Nem az, hogy nem szeretem a One Directiont, csak még nem nagyon hallottam róluk.
-Öööö szia-mondták félénken a barátnőim.-Nem te vagy Harry Styles?-kérdezték érdeklődve.
-De. Aláírást vagy képet szeretnétek?-kérdezte kicsit unottan. Nem csodálom. Elég fárasztó lehet a sok csaj, ha pont ugyanúgy viselkednek mint ezek itt.
-Képet!-mondták egyszerre vigyorogva. A kezembe nyomták a telefont, hogy fotózzam le őket.Míg a telefont állítgattam, addig beszélgette a sráccal.
-Kaphatnánk majd aláírást is?-kérdezték vihogva. A srác csak bólogatott és engem figyelt. Elkészítettem a fotót, majd kerestem papírt a lányoknak. Harry ráfirkantotta a nevét, majd rám nézett.
-Te nem kérsz?-mosolyodott el most először.
-De..kösz.-mosolyogtam vissza. Láttam ahogy ír rá, majd megfordította a papírt és a hátuljára is írt valamit. Mosolyogva nekem nyújtotta a papírt én pedig elvettem. A lányok vihorászva mentek előttem, én meg még visszafordultam a fiú felé, aki pont akkor ment be egy boltba. Megnéztem a papírt. Az egyik oldalán az aláírása volt, ám a másikon nem. Gyorsan elolvastam. "Nem tudom, van-e barátod, de ha gondolod hívj fel. Itt a számom." írta, és ott volt egy telefonszám. Elmosolyodtam és éreztem ahogy elvörösödik a fejem. A lányok hátranéztek.
-Veled meg mi van?-kérdezték még mindig vigyorogva, majd kikapták a kezemből a papírt és elolvasták.
-OMG.-kiáltották és nagy szemekkel néztek rám.
-Ugye felhívod?-kérdezte Susan.
-Lehet.-mondtam kicsit bizonytalanul, de mosolyogva.
-Nem engedem, hogy ne hívd fel. Megadta a számát. Muszáj felhívnod.-próbált felvilágosítani Lottie.
-Inkább menjünk haza. Kicsit elfáradtam és így is sok cucc van már nálam.-mondtam és megindultam. A lányok mellettem sétáltak hazáig, és végig Harryről áradoztak. Amint haza értem elbúcsúztam tőlük, lehuppantam az ágyra és felmentem twitter-re és megnyitottam a Google-t. Rákerestem a Harry Styles névre. Sok mindent találtam. Bezártam a megnyitott oldalakat és az ablakhoz ültem. Csak bámultam kifelé és a kezemben a papírfecnit szorongattam amire Harry írt nekem. "Vajon felhívjam? Vagy túl korai? Nincs késő? Bár, még csak délután fél négy van.". Totálisan megőrültem az egyszer biztos. Itt szorongatok a kezemben egy papírfecnit amin egy tök idegen srác telefonszáma van és én nem tudom eldönteni, hogy felhívjam-e. Mit gondolkodok még? Felhívom és kész. Előkaptam a telefonom és bepötyögtem a számot. Néhányszor kicsöngött, majd egy srác vette fel.
-Haló. Itt Harry Styles.-szólt bele a telefonba.
-Öööö...szia Carly vagyok. Carly Ray. Hülye vagyok. Bocs. Ma délután találkoztunk a belvárosban és megadtad a számod.-mondtam össze-vissza.- Tán zavarban lennék?! Fogalmam sincs mi van velem.
-Jah igen. Azt hittem ma már nem hívsz.-hallottam válaszát.
-Sajnálom ha zavarok azt hittem....-próbáltam befejezni mentegetőzésem.
-Nem dehogy.Van kedved találkozni?-kérdezte, és eltudtam képzelni ahogy a vonal másik végén azzal az édes mosollyal beszél a telefonba.
-Persze.-válaszoltam talán kicsit gyorsabban a kelleténél.
-Akkor találkozzunk a Hyde Park-ban a hídnál, mondjuk fél ötkor. Az neked jó?-kérdezte.
-Aha. Akkor fél ötkor. Ööö...szia.-mondtam, majd leraktam.
Felkaptam egy Supra sport cipőt és kisminkeltem magam. Volt még húsz percem, és oda kéne érnem. Zsebrevágtam a telómat és elindultam a park felé. Amint megérkeztem láttam, hogy van még öt perc, így a hídnál leültem egy padra és telóról felmentem twitterre. Egyszer csak lépteket hallottam. Elraktam a telóm és felnéztem. Az ismerős napszemüveges arcot láttam magam előtt.
-Helló Carly.-huppant le mellém a padra mosolyogva.
-Szia.-mosolyogtam vissza.-Szóval....kérdezhetek valamit?-néztem rá.
-Persze, mondd csak.-válaszolta.
-Miért adtad meg a számod?-kérdeztem.
-Ez természetes. Gyönyörű vagy, és gondoltam bepróbálkozok.-vigyorodott el.
-Hmmm...-elpirultam.
-Gyere sétáljunk.-mondta, majd felállt és felsegített.
Elindultunk valamerre.
-Szóval, nem válaszoltál arra, hogy van-e barátod. De gondolom ha itt vagy akkor nincs. Igazam van?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Igazad van.
-És találkozni akartál velem. Ez tetszik.-vigyorgott kicsit önelégülten.
El nevettem magam.
-És egy ilyen világsztár miért osztogatja a telefonszámát?-kérdeztem érdeklődve.-Nem félsz, hogy néhány őrült csaj, mint a barátnőim zargatni fognak?
-Nem osztogatom a telefonszámom, csak megadtam egy csinos csajnak aki nem olyan őrült mint a többiek.-mosolygott rám.
-Értem.-mondtam, majd arcát vizsgáltam és lesütöttem a szemem, hogy ne lássa ahogy elpirulok.
-Üljünk le.-mondta, majd megfogta a kezem és lerántott magával a fűre. Én elnevettem magam és elterültem mellette.
-Héé...-kiáltottam fel és felültem és csak néztem. Kicsit idiótán éreztem magamat, mit ne mondjak.-Nekem lassan mennem kell.-mondtam és elhúztam a számat.
-Óóó...-láttam az arcán a csalódottságot- Hazakísérhetlek, ha gondolod.-vigyorodott el.
-Az jó lenne.-mondtam és hagytam, hogy felsegítsen. Elindultunk a házunk felé. Mikor megérkeztünk felém fordult.
-Látlak, majd még?-kérdezte.
-Ha gondolod hívj fel. Holnap rá érek.-mosolyodtam el.
-Hát akkor szia.-mondta.
-Szia.-köszöntem el én is, majd bementem a házba. A szobámba érve ledobtam a telóm az ágyra. Anya majd csak egy óra múlva jön haza. Átvettem valami kényelmesebbet és elkezdtem készíteni a vacsit. Mire anya hazaért addigra már kész volt a csirkesaláta. Vacsi után lezuhanyoztam, intézkedtem még egy kicsit a fürdőben, és átvettem a pizsim. Felmentem twitterre, kiírtam dolgokat a mai nappal kapcsolatban és körbenéztem egy kicsit. A mai napi sok sétától kicsit elfáradtam, így ledőltem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése