7. Ne nevess xD

(Nagyon sajnálom, hogy csak ilyen későn hozok új részt, de elvoltam úszva a tanulással, meg az edzésekkel. Most már próbálok gyakrabban írni. Jó olvasást. Xoxo Angel)

Kiszálltunk a kocsiból, és elindultunk. Egy mese szép "ligetben" vagy parkban, vagy miben voltunk. Nem tudom pontosan megfogalmazni. Csendes, szép és lélegzet elállító. Ezekkel a jelzőkkel tudnám jellemezni. A nap csak néhány helyen tudott bevilágítani, mert az eget a fák lombkoronái takarták el. Nem voltak amúgy sűrűn a fák.  Egy füvesebb részre egy pokróc volt lerakva, mellette pedig egy kis kosárka volt. A felé tartottunk. Leültünk egymásmellé, majd a kosarat kezdte el kipakolni.
-Ez, hogy jutott az eszedbe?-kérdeztem még mindig gyönyörködve a helyben.
-Te jutottál eszembe erről a helyről. Amúgy imádok ide járni.-vigyorgott.
Elpirultam. Nem is kicsit. Az utóbbi napokban amikor vele vagyok ez egyre gyakoribb. Nem szoktam hozzá, hogy így bánnak velem.

Ő csak pakolt ki serényen a kosárkából, és meg kíváncsian figyeltem. Volt ott minden. Na jó, nem minden, de nagyon sok minden, főként nassi és gyümölcs.  Volt ott eper és egy csomó gyümölcs, sütemények és üdítők.
-Woww...nagyon jól néznek ki.-mosolyogtam.
Ő csak egy önelégült vigyort ejtett. Gondolom büszke volt magára, amiért a kedvemben jár.
-Miből kérsz?
-Talán a csoki tortaszeletből.-gondolkoztam el és nagyokat pislogtam.
Odanyújtatta, és ő is elvett egy ugyanolyat.
Majszolgattunk, és beszélgettünk. Te jó Isten, annyira élvezem a társaságát, hogy az nem igaz.
Hirtelen nevetni kezdtem.
-Mi az?-nézett értetlenül, mire én még jobban nevettem.
-Mi az?-kérdezte megint, és vette a lapot, hogy rajta nevetek.
-Az...az....az....-próbáltam elkezdeni a mondatot, de nem ment.
Ő csak vigyorogva nézett, és várta, hogy kinyögjem. Egy nagy levegőt vettem, és abba hagytam a nevetést. Komoly arccal néztem rá, majd megszólaltam.
-Csokitortás lett az orrod.-mondtam, majd megint röhögni kezdtem.
Erre bebandzsított, és próbálta megnézni.
-Hol?
Egyre jobban nevettem. Fogtam egy szalvétát, odahajoltam hozzá és letöröltem.
-Ott.-nevettem még mindig.
-De a tied is olyan.-vigyorodott el.
-Hol?-kaptam az arcomhoz.
-Hát ott.-mondta, majd összekente az arcomat.
-Hééé...ez nem ér.-nevettem.
-Miért nem?
-Mert csak.-mondtam a határozott választ.
-Akkor megcsikizlek, mert csak.-mondta kajánul.
-Azt ne merd.-válaszoltam erre-Irtó csikis vagyok.-vigyorogtam.
-Az a jó.-mondta, majd csikizni kezdett.
Teljesen olyanok voltunk, mint a kis gyerekek. Ott nevettünk egyfolytában.
Annyira csikizett, hogy a végén az ölében kötöttem ki.
-Kegyelem.-szuszogtam.
-Jó, jó abbahagytam.-vigyorgott.
Ekkor eszméltem rá, hogy az ölében ülök. Láttam rajta, hogy tetszik neki a helyzet.
Mit hezitálok még?
Megcsókoltam, amit ő hevesen viszonzott. Mikor csókol, olyan mintha az űrben lennék. Felfoghatatlan érzés, már az, hogy a közelében lehetek.
A csók végén karjaiba bújtam. Még alig ismerem, de már olyan mintha hónapok óta együtt lennénk.
-Lassan menni kéne.-suttogta.
-Ajjjj...-nyöszörögtem, majd lassan felkeltem, majd ő is.
                                                                         
                                                                                    ***

A házunk előtt álltunk. Nem akartam bemenni. Vele akartam maradni.
-Köszi ezt a napot. Nagyon élveztem.-mosolyogtam.
-Én köszönöm.-monda, majd kiszállt és kinyitotta nekem a kocsi ajtót.
-Akkor jó éjt.-motyogtam.
-Neked is.-mondta majd ismét megcsókolt, ám most már az ajtónál.
-Holnap találkozunk.-mondtam, mikor ajkaink elváltak egymástól.
-Majd hívlak. Szia.-vigyorgott rám, majd a kocsi felé indult és beszállt.
Bementem a házba. Egy cetli várt a nappaliban az asztalon.
"Szia Kicsim!
Ma ne várj este haza. Nem érek rá, túlórázok hajnalig.
Puszi: Anyu <3"
Szupi, tehát egy magányos este. Bár már lassan megszokom. Babráltam egy kicsit mindennel, majd elmentem aludni. Nagyon kifáradtam ma. Álmomban csak Harryvel voltam.