4. Sokatmondó válasz

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Kinyomtam és szép nyugodtan aludtam tovább. Egyszer csak bevágódott az ajtó és anya viharzott be a szobámba.
-Kelj fel azonnal! El fogsz késni!.-ordította és elhúzta az összes függönyt, tehát nem csoda, hogy majdnem meg vakultam.
-Jóóó van kelek már....-mondtam és kikúsztam az ágyból egyenesen a fürdőszoba felé.
Arcot mostam, majd felöltöztem és kisminkeltem magamat, meg stb.

Ránéztem az órára....Nem is voltam késésben. Még egy bő órám volt. Leültem enni egy tál müzlit, majd a suli felé vettem az irányt. Reggel nem találtam az iskola táskámat, így egy párizsos válltáskába pakoltam a cuccom. Mit ne mondjak, nagyon kényelmetlen volt. Még a suliba se értem, de már fáj a vállam. A suliban a barátnőimhez csapódtam, majd elmentünk az óráinkra.

                                                                              ***
A suli után.......
Haza értem, és az első dolgom az volt, hogy a táskámat bevágtam a nappaliba.
-Szia Anyuuu!-ordítottam el magam, mert nem tudtam, hogy az emeleten vagy lent van-e.
-Szia...nem kell ordítani. Csak a konyhában voltam.-mondta mosolyogva.
-Milyen napod volt?-kérdezte, és leült a díványra.
-Uncsi és fárasztó. Mint mindig.-mondtam és egy fotelban elnyúltam.
-És mi a helyzet azzal a sráccal, aki a múltkor érted jött?-kérdezte kíváncsi tekintettel.
-Harryvel? Ööö...semmi. Csak barátok vagyunk. Miért kérdezed?-kérdeztem zavartan, és felültem.
-Csak kérdeztem.-mondta mindentudó mosollyal-Nekem lassan mennem kell dolgozni. Légy jó és tanulj meg. Ma nincs csavargás. Rendben?
-Ahha.
-Szia Kincsem.
-Szia Anyu.
Bevágódott a bejárati ajtó ahogy elment. Csend és unalom. Nem a legjobb. Vajon felhívjam Harryt? Nem akarok nyomulós lenni, vagy valami. De akkor is. Ezen gondolkodtam, amikor megcsörrent a telefonom. Majdnem szívrohamot kaptam, úgy megijedtem.
-Halló?-szóltam bele kicsit félénken, mert még a "sokk" hatása alatt voltam.
-Szia Carly. Zavarok?-kérdezte egy ismerős hang.-Amúgy Harry vagyok.
-Jaa...nem zavarsz. Miért zavarnál?-kérdeztem vissza, kicsit zavartan.
-Csak furcsa volt a hangod.
-Ááá csak a telefon miatt ijedtem meg.-nevettem fel.
-Ja jó.Ööö...csak azt akartam kérdezni, hogy ráérnél-e ma is?
-Persze.-vágtam rá egyből.-De ma nem mehetek sehova. Nem lehetnénk itt? Amúgy is egyedül vagyok itthon kb este fél tízig.
-Szólok a srácoknak, és megyünk, ha az úgy jó.
-Oké. De te jöhetsz hamarabb is ha akarsz.-szaladt ki a számon.
-Nyugi, hamarabb megyek. Szia.-válaszolta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Szia.-suttogtam szinte, és letettem a telefont.
Felmentem a szobámba rendetrakni, majd leszaladtam egy boltba venni valami nassit, mert ezeknek mindig kell enni valamit.
Kb 10 zacskó csipszet vettem és 3 flakon kólát. Nem hiszem, hogy elég lesz, de mást már nem bírtam el.
Mire kiraktam a kaját kb 10 perc múlva csöngettek. Lerohantam az emeletről ajtót nyitni. Hirtelen futás közben kinyitottam az ajtót de a lendülettől seggre estem a nyitott ajtónál. Felnéztem és Harryt láttam magam előtt. Ránéztem aggódó arcára, majd elröhögtem magam, mire az ő arca is mosolyra húzódott.
-Öööö... szia.-röhögtem, majd felsegített.
-Szép üdvözlet.-röhögött már ő is.
-A többiek mikor jönnek?
-Majd később. Nem tudom.
-Okés.-mosolyodtam el.
-Szép ház.-mondta és körbe nézett.
-Köszi.-mosolyodtam el.-Ömmm kérsz csipszet vagy valamit?
-Nem, köszi.
-Ooookééé. Addig mit csináljunk, amíg nem jönnek a többiek?-kérdeztem, és lehuppantam a díványra.
-Beszélgessünk.-mondta és mellém ült.
Én csak néztem. Nem tudtam levenni róla a szemem. Most már nem tagadhatom, teljesen belezúgtam. Nem tudom, hogy hogyan történt....
-Szóval...nagyon helyes lány vagy, meg minden,...-kezdte, és hirtelen a torkomban éreztem a szívemet.-és....azt szeretném mondani...-itt egy kicsit megállt.
-Hehhh...nem tudom mit makogok. Szóval. Teljesen beléd zúgtam és azt szeretném kérdezni, hogy járnál-e velem?!-mondta ki hirtelen.
Teljesen elpirultam. Köpni-Nyelni nem bírtam. Lesütöttem a szememet és szavakat kerestem tehetetlenül az agyamban.
-Megértem ha nem, nem vagyok egy főnyeremény, meg amúgy is......-kezdte a mentegetőzést.
Nem bírtam tovább hallgatni a kis esetlen makogását. Olyan aranyos volt. Hirtelen odahajoltam hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam. A csönd hirtelen állt be. Kint még a madarak is elhallgattak. Harry kezét a derekamon éreztem. ahogy egyre jobban húz magához, én viszont a karommal nyakát kezdtem átkarolni. Nagyon szenvedélyes és heves csók volt. Ajkaink csak falták egymást. Arra lettem figyelmes, hogy ajkai elválnak az enyéimtől és már nyakamat csókolják. Mikor abbahagyta, akkor csillogó szemekkel és mosolyogva nézett rám. Már magabiztos volt, nem olyan kis esetlen. Átkarolt és egy újabb, bár sokkal lágyabb csókot adott. Szinte elolvadtam a közelébe, de ugyanakkor nagyon megnyugtató és biztonság érzetet keltő érzés fogott el, amikor vele voltam.
-Ezt igennek veszem.-vigyorgott rám.
-Annak szántam.-mosolyodtam el, és vissza ültem mellé, hogy ne rajta legyek.
-Baj van?
-Ööö...nem, csak kicsit kényelmetlen vagy.
Tátva maradt a szája.
-Ezt még senki nem mondta nekem.-mondta ugyanolyan döbbenettel.
-Csak vicceltem.-nevettem el magam és megpusziltam.
-Elfelejtettem mondani, hogy nagyon csinos vagy.-mondta.
-Köszi.-pirultam el.
Csöngettek és erre felpattantam, hogy kinyissam.
-Tuti a fiúk azok.-szóltam hátra és már az ajtót nyitottam.
Nem állt ott senki csak egy ragadós cetli volt a földön egy felirattal. "Mindent láttunk, lebuktok!" ez állt rajta.
-Ööö Harry.-kezdtem röhögni-ezt nézd.
-A kezébe nyomtam a cetlit és az ajtóban elordítottam magamat.
-Ha nincs itt senki akkor megehetjük ketten is a sok csipszet. Ugye Harry?
-Hééééé neee...
-Itt vagyunk....
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááá
Rohantak nekem röhögve mind a négyen.
-Nektek is hali.-mondtam vihogva.-Amúgy mit is láttatok?-kérdeztem kicsit zavarodottan.
-Mindent.-mondta büszkén Louis.
-Pontosabban?-kérdezte Harry.
-Azt hogy smároltatok.-vigyorgott Zayn.
-Mi van?-kérdeztem vissza.-Az nem te voltál Zayn?-mondtam meglepetten, erre mindenki rám nézett.
Éreztem, hogy mindjárt kínos lesz a csend. Elkezdtem röhögni, erre ők is vették a lapot és velem röhögtek. Csak Harryn láttam azt, hogy komolyan vette egy picit. Mikor elmentem mellette észrevétlenül végigsimítottam a kezén, és mentem a konyhába. Kihoztam 3 tál csipszet és letettem az asztalra. Neki estek. Csak Harry meg én nem ettünk. Egymás mellett ültünk és néztük, ahogy a többiek zabálnak. Éreztem ahogy megfogja a kezem, én meg rá néztem mosolyogva. Ráhajtottam a fejem a vállára. Majdnem elaludtam. Csak azt hallottam, hogy vihognak. Felnéztek, és engem bámultak.
-Mi az?
-Semmi....csak annyira átlátszó vagy-röhögött Liam.
-Mi?
-Jajjj gyere édes...-mondta Louis és magához rántotta Zaynt, majd a vállára hajtotta a fejét és vihogott.
-Ha ha ha-mondtam, majd fejbe dobtam Louist egy párnával, amitől eldőlt.-Amúgy nem is igaz-mondtam és rá nyújtottam a nyelvem.
Csak röhögtek én meg egyre jobban elpirultam, de próbáltam terelni.
-Öööö nem nézünk egy filmet? Vagy csinálunk valamit? De ha gondoljátok megcsinálhatjátok nekem a házit is.-röhögtem.
-Felelsz vagy merszezzünk.-mondta Niall.
-Már megint? Ti mást nem tudtok csinálni?-kérdeztem vihogva.
-De itt vagy te. Kíváncsiak vagyunk.-vigyorogtak mindannyian.
-Mondhatok nemet?
-Nem!-vágták rá egyszerre.
-Akkor játszok.-mosolyodtam el.
Niall pörgetett. Zayn felé mutatott.
-Felelsz vagy mersz?
-Felelek.
-Mi van közted és a között a szöszi közt, akivel a múltkor összefutottál?-kérdezte egy sunyi vigyorral Niall.
-Megbasztam!-kezdett el röhögni.-Amúgy semmi. Ne is akarjátok tudni, hogy milyen volt.
-Milyen volt?-kérdezte egyből Louis.
-Folyton rólad kérdezgetett.-mondta röhögve Louisnak.
Erre mindenki vele együtt röhögött. Zayn pörgetett és Harry jött.
-Harry. Felelsz vagy mersz?
-Felelek.
-Jártok?-vágott közbe Louis, és ránk bökött.
Egyből elpirultam. Nagyon zavarban voltam. Nem tudtam, hogy elmondja-e Harry, hogy mi történt, mielött a többiek megérkeztek.
-Aha.-vigyorgott önelégülten.
Erre a reakció a következő volt. Mindegyikük nagy szemekkel nézett, vagy 2 percig, majd vigyorogni kezdtek és a szemöldöküket emelgették. Már én sem bírtam tovább, röhögni kezdtem rajtuk.
-Megcsaltál!!!-kiáltott fel Louis Harryre mutatva, és berohant a konyhába.
Most már tényleg mindenki röhögött.
-Fogadunk, hogy répába folytja a bánatát?-röhögött Liam.
-Alap.-röhögött Harry.
Harry pörgetett, míg Louist vártuk.
-Carly! Felelsz vagy mersz.?
-Merek. Ha már ilyen nyuszik vagytok.-röhögtem.
Louis vissza jött egy répát rágcsálva.
-Én mondok feladatot!-ordította.
-Azt hiszem kezdhetek félni.-motyogtam mosolyogva.