6. Csak egy szó csupán...

Reggel nyúzottan ébredtem. Nem értem miért. Többet aludtam mint szoktam, és mégis rosszabb mint általában.  Kinyitottam a szekrényemet, és döbbenten vettem észre, hogy "nincs mit felvennem". Leültem törökülésben elé és bámultam magam elé. Mi a francot vegyek fel? Jó idő van, tehát valami lengébb kéne. Egy fekete, piros kockás ruhán akadt meg a szemem, ki is kaptam a szekrényből mielőtt meggondolom magam. Átkötöttem a derekánál egy szalaggal. Kerestem még egy fekete harisnyát, és kész voltam.

Berohantam a fürdőbe rendbe szedni magam, és gyorsan kisminkeltem magamat. Észre vettem, hogy késésben vagyok, így felkaptam a táskám és elrohantam suliba. Öt percet késtem az óráról, de szerencsém volt, mert a tanár negyedórát késett. A nap a suliban unalmasan és iszonyat lassan telt el. Azt hittem, hogy már sose lesz vége. Az utolsó kicsöngőnél, mintha fényt láttam volna az alagút végén, ami remélhetőleg nem a vonat. xD
Haza siettem. A változatosság kedvéért senki nem várt otthon. Nem tudom mit vártam. Öt perc múlva négy óra. Az időt azzal töltöttem, hogy zenét hallgattam az iPodomon, közben táncikáltam és mászkáltam a lakásban. Elég sokáig csinálhattam. Egyszer, amikor pont forogtam volna, valaki megfogta a derekamat, megfordított, maga felé húzott és megcsókolt. Egyből tudtam ki az. Úgy vártam már Harryt. Kikapcsoltam a zenét, a lejátszót pedig a szobában az ágyra dobtam.
-Valaki nagyon szexy.-vigyorgott rám.
-Tényleg? Ki?-néztem mosolyogva.
-Te. Hát ki más?-mosolygott, és ismét megcsókolt.
-Már fél öt van?
-Nincs, csak gondoltam, kicsit hamarabb jövök. Gond?
-Dehogy. Sőt.-megfogtam a kezét és leráncigáltam a nappaliba.-Szóval, mit is csinálunk ma?-kérdeztem élénken.
-Elviszlek valahova.-vigyorgott sokatmondóan.
-Hova?-azt tudni kell rólam, hogy nagyon kíváncsi és türelmetlen tudok lenni, tehát ha sokat kell várnom valamire, akkor megőrülök.
-Majd nem soká megtudod.-mondta és megcsókolt ismét, de most sokkal gyengédebben.
-Várj egy percet. Jó?-kérdeztem, majd választ nem várva felrohantam a szobámba a cuccomért. Felkaptam egy fekete kis táskát beledobáltam a telóm, meg néhány cuccot és rohantam is le ismét.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Persze.-mosolyogtam rá, majd megfogtam a kezét, és úgy sétáltunk ki a házból. Beültünk a kocsijába, majd felém hajolt egy kendővel.
-Most bekötöm a szemed, mert csak.-vigyorgott komiszan.
Én meg csak kiskutyaszemekkel néztem rá, hátha meggyőzöm szó nélkül arról, hogy ne. Úgy látszik, ez nem jött be. Odahajolt és egy fekete selyemkendővel kötötte be a szememet. Bekapcsolta a rádiót és énekelt. Én csak mosolyogtam rajta. Nagy volt a kísértés, hogy vele énekeljek, de nem mertem. Szerintem ugyanis irtó hamis a hangom.
-Nah énekelj te is.-mondta, és egyszer csak azt éreztem, hogy végig simít kezével a karomon.
-Nem is ismerem a számot.-mosolyogtam magamban. Természetesen nem volt igaz az állításom. Szinte az összes zenének tudom a szövegét,természetesen csak annak amelyiket szeretem is.
-Ne hazudj Carly.-mondta nevetve.
-Én sose hazudok, kivéve amikor igen.-nevettem fel hagosan.
-De most kivéve van. Látom rajtad.-mondta, és hallottam hangján, hogy mosolyog.
-De szörnyű hangom van.-sopánkodtam, ami nem szokásom.
-Biztosra veszem, hogy nem. Na kérlek. Neked is megy. Tudom. Énekeld velem.-ekkor elkezdte énekelni, és én nem bírtam megállni. Vele énekeltem. Mellette nem éreztem semmit sem kínosnak, vagy gáznak. Mellette azt csináltam amit akartam. Irtó jól éreztem magam. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy leállítja a motort.
-Itt vagyok.-mondta, majd lassan levette a kendőt rólam. Eltartott egy ideig, míg a szemem megint hozzászokott a fényhez.
-Harry. Ez most komoly?-vigyorodtam el a látványtól.-El sem hiszem.
Ő csak önelégülten vigyorgott, hogy sikerült engem boldoggá tennie, majd odahajol hozzám, és megcsókolt.
-Szeretlek Carly.-suttogta, és éreztem hangjában szinte minden érzelmét.
-Én is szeretlek.-mondtam mosolyogva, majd ismét megcsókoltam.