"Ugorj át. Megőrjít Harry!!! HELP!"
Akármilyen meglepő, Zayn volt. Összekaptam a cuccomat és indultam. Út közben a telefonomat nyomogattam és amint megérkeztem, gyorsan a zsebembe csúsztattam. Nem kopogtam. Nem bunkóságból, csak így is tudják, hogy jövök.
-De én látni akarom! Megőrülök nélküle! Megint kell nekem....-nyűglődött valaki hangosan a nappaliban.
-Esküszöm beragasztom a szádat, hátrakötözöm a kezeidet és kidoblak a napra.-morgolódott Zayn, ahogy hallottam.
Beljebb lépkedtem a nappali felé és kopogtam az ajtófélfán, majd megköszörültem kicsit a torkomat.
-Hali.-motyogtam. Amint ezt a rövid szót kimondtam Harry rögtön rám kapta a tekintetét.
-Annyira, de annyira...-kezdte megint és odajött hozzám, de a szájára tettem a kezem.
-Csitt. Most ezt ne erőltesd, jó?! -kérdeztem egy kisebb grimasz kíséretében, mire a földet kezdte bámulni.
-Bocs.-motyogta még el, majd le ült a díványra.
Leültem annak a másik felére, és amint leültem ő ott termett mellettem és megint kezdte.
-Tényleg sajnálom. Hidd el.-motyogta a vállamba.
Nem figyeltem oda rá. Az asztalról felkaptam egy laptopot és elkezdtem böngészni a neten, kicsit sem törődve azzal, hogy engem figyel Harry.
Twittereztem éppen amikor egy csomó linket vettem észre amihez az 1D kapcsolódik. Mi a fene? Rákattintottam az egyikre és ledöbbentem. Az a kép volt ott. Rögtön ki is léptem, de úgy látszik későn. Nagy szemekkel nézett engem Harry. Még a száját is eltátotta.
-Ez, ez....
-Ez semmi.-mondtam és lecsaptam a laptopot, vissza tettem a kis asztalra és álltam is volna fel, ha nem ránt vissza a csuklómnál fogva.
-Ez meg mi?-nézett rám komoly tekintettel.
-Semmi.-motyogtam és menekültem volna, de nem engedte el a csuklóm.
-Ne hazudj Carly. Láttam, nem vagyok hülye.
-Nem tök mindegy? Magánügy.-válaszoltam flegmán és rángattam a kezem, hogy engedjen el.
-Mi van közted és Zayn között?
-Mondtam, hogy magánügy.
-De tudni akarom.-dacolt tovább.
-Hagyj már békén Harry.-kiabáltam rá, de még mindig nem engedte el a csuklóm.
-Itt meg mi van?-nézett ránk Zayn, de láttam rajta, hogy sejti.
-Nem enged el.-néztem rá segélykérőn.
-Láttam. Hogy voltál képes lesmárolni a barátnőmet?-nézett Zayn-re sértetten Harry.
-NEM vagyok a barátnőd. Csak VOLTAM.-hangsúlyoztam ki sértetten a szavakat.
-De nem csaltalak meg.-vágott vissza Harry.
-Mással randiztál. Mi az, hogy nem csaltál meg?!
-De csak smároltam a csajjal. Semmi több.
-Smároltál?! Ezt nem is mondtad.-nézett döbbenten Zayn.-És még van képed beleszólni Carly dolgába?!
-Igen van.
-Engedj már el a francba is...-ordítottam el magam, mert még mindig nem engedte el a kezem.
Rám nézett és elengedte azt.
-Én húztam.-motyogtam és indultam volna el.
-Ne menj.-szólt utánam Zayn.-Ezt meg kell beszélnünk.
Egy nagy sóhajtás kíséretében vissza ültem, majd mellém ült Zayn is.
-Szóval mióta is smárolgattok így együtt?-kérdezte egy grimasz kíséretében Harry.
-Viselkedj már.-szóltam rá.
-Jól van na.
-Amikor össze szedtelek a kocsmából, és itt aludtam, nem tudtam aludni és kimentem az udvarra és....
-Szóval nem is vagy alvajáró?-nézett nagy szemekkel.
-Persze, hogy nem. Azt hittem nem fogod be venni ezt a hülyeséget.-forgattam meg a szemem.-Amúgy nem akartam, hogy meg tudd ezt az egészet, mert, hogy előtte veled jártam és...
-Hogy tehetted ezt?-kérdezte szipogva.
-Ez a magán élete. Te is ezt tetted vele.-utalt a lényegre Zayn.
-Azt csináltok amit akartok.-motyogta és felvonult a szobájába.
-Nem akarom, hogy miattam veszekedjetek.-motyogtam és hozzábújtam Zayn-hez.
-Ne törődj vele.-mondta és egy puszit nyomott a fejemre.
-Beszélnem kell vele.-mondtam és felrohantam az emeletre.
Megálltam Harry szobája előtt és mély levegőt vettem, majd kopogtam.
-Bármelyikőtök az, hagyjon a francba.-ordította ki.
Nem érdekelt. Benyitottam a szobájába és rögtön megpillantottam. Az ágyon volt, hason fekve. Oda mentem mellé, leültem az ágy szélére és megsimogattam a hátát. Nem reagált.
-Harry....-kezdtem, de itt elakadt a hangom, és kicsit hozzábújtam és átkaroltam a hátát, majd megint felültem.-Én annyira, de annyira sajnálom. De mi nem is illünk össze, és ez nem is ment volna.-mondtam kicsit halkabban, mint normálisan szoktam.
-Ez nem igaz.-motyogta a párnájába.
-Te lesmároltál egy csajt én meg a legjobb haverodat. Már hogy ne lenne igaz?-kérdeztem, mire ő rám nézett.
-Nem tudom mi ütött belém. Nem akartalak megcsalni. Én szeretlek.-nézett rám és láttam hogy sír. Azt hittem megszakad a szívem.
-De akkor is megtörtént.-mondtam és odanyújtottam neki egy zsebkendőt, mire kifújta az orrát és a pólójába törölte könnyes szemeit.
Megöleltem.
-Nem akarok nélküled élni.-motyogta a nyakamba.
-Harry...ne kezd. Kérlek.-mondtam és elhúzódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek.
Szomorú volt. És én még azt hittem, hogy ha feljövök hozzá, akkor dühöngeni fog.
-Szerintem most haza megyek.-mondtam és felálltam, majd az ajtó felé indultam.
-Carly....-szólt utánam.
-Igen?-néztem vissza rá.
-Egy búcsú csókot még kaphatok? Egy utolsó csókot?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-N...na jó.-mondtam és visszaültem mellé az ágyra.
Amint leültem, odahajolt hozzám, és gyengéden megcsókolt, majd egyre szenvedélyesebb lett. Nem bírtam. Nálam is eltörött a mécses, és csak azt vettem észre, hogy miközben őt csókolom elerednek a könnyeim. Harry közelebb vont magához és a derekamnál átölelt. Én a nyakánál átkulcsoltam a kezemet, hogy még közelebb lehessek hozzá.
Percekig csókolhattuk egymást, majd lassan elváltak ajkaink és teljesen könnyes arcomat letörölte a kezével.
-Kérlek.-suttogta a fülembe, majd megpuszilta a nyakamat.
-Nem lehet.-mondtam, majd felálltam és lementem a nappaliba, hogy magamhoz vegyem a telefonom amit ott hagytam.
Mikor leértem Zayn még mindig ott ült a kanapén, de amikor észrevette kisírt szemeimet, oda sietett hozzám.
-Bántott?-nézett aggódva és megölelt.
-Nem.-motyogtam a nyakába, és szorosan magamhoz öleltem.
-Akkor?-elhúzódott picit, és engem figyelt.
-Figyelj. Döntöttem. Nem találkozhatunk többé. Egyszerűen nem tehetem azt, hogy elrontom a barátságotokat. Legjobb barátok vagytok és egy ilyen csaj, mint én, ezt nem ronthatja el. Sajnálom, hogy ez megtörtént. Ez az egész.-mondtam el-el csukló hangon.
-Ne mondj ilyet. Ez hülyeség.-mondta és az arcomat simogatta.
-Sajnálom.-mondtam és odahajoltam hozzá.
-Egy búcsúcsókot azért még adhatok?-nézett rám mire elmosolyodtam és újabb könnyek törtek elő a szemeimből.
-Persze.-mondtam és odahajoltam hozzá, hogy megcsókoljam.
Nem lehet össze hasonlítani a két csókot. Egyszerűen annyira különböző volt. Ez a csók is percekig tarthatott, míg el nem húzódtam.
-Mennem kell.-mondtam gyorsan.
-Ne menj. Meg tudunk mindent oldani.
Én csak a fejemet ráztam.
-Szeretem mind kettőtöket. Nem szakíthatlak szét titeket. Kérlek ezt Neki is mondd meg.-mosolyodtam el, majd elmentem.
