Sziasztok! Tudom, hogy nagyon régen hoztam részt de most itt van. A következő csak 2 KOMMENT után jön. Addig is jó olvasást. Xxx
Mikor ezt kimondtam, a fiúk csak engem néztek.
-Basszus...hogy lehetek ilyen idióta?!-ráztam meg a fejem, majd megfordultam és elrohantam, remélve, hogy a lányok majd követnek. Hallottam ahogy a fiúk követnek, de amikor hátranéztem, láttam, hogy hála a "csajtömegnek" nem tudtak követni. Berohantam az emeleten egy ruha üzletbe, és egy öltözőfülkében rejtőztem el. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Azt hittem, hogy a lányok azok, de rejtett számról hívtak. Felvettem, mert mostanában anya telefonja szarakszik, így mindig rejtett számot jelöl ki nála, és hátha ő keres most is.
-Igen?-szóltam bele a telefonba félhangosan.
-Hol vagy?-hallottam meg az ismerős hangot.
-Amina?-kérdeztem meglepetten, és ki is sétáltam az öltözőfülkéből, mert alig volt térerő.
-Talált.-visította a telefonba.
-Hát te? Hogy-hogy felhívtál?-kérdeztem kicsit zavarodottan.
-Hát nem is örülsz nekem? Ezt megjegyeztem Ray.
-Tudod, hogy nem szeretem ha így hívsz.
-Persze, azért mondtam.-röhögött a telefonba.
-Szóval?-kérdeztem.
-Szóval, csak azért kereslek, mert most perpillanat itt vagyok Londonban, egy meghallgatáson, és gondoltam összefuthatnánk, ha ráérsz egy baráti csevejre.-hadarta el gyorsan.
-Jah persze. Mikor érsz rá?-kérdeztem rögvest.
-Most hol vagy?
-A plázában egy boltban bujkálok.
-Bujkálsz? Mi a fenéért? Nah mindegy ott vagyok 10 perc múlva, gyere le az előtérbe.-mondta, majd kinyomta a telefont.
Nem akartam kimenni a boltból le az előtérbe, ahol nagy valószínűséggel még mindig ott voltak a fiúk, de jön Amina, szóval muszáj lesz. Megindultam lefelé, és éreztem ahogy rezeg a telefon a zsebembe. Küldtek a lányok egy sms-t, hogy hazamentek. Nah szép, ennyit a shoppingról. Mire leértem az előtérbe, láttam, hogy a tömeg még mindig nem oszlott. Körbenéztem és ebben a pillanatban meg is láttam Amina-t.
-Gyere gyorsan.-ragadtam meg a karját és próbáltam magam után húzni, de ebben megakadályozott valaki.
Egy mellkasba ütköztem. Pontosan. Egy mellkasba. Felnéztem, hogy ki az, és Niall állt előttem.
-Carly. Kérlek hallgass meg. Fogalmad sincs arról, hogy mi van nálunk otthon. A fiúk megint jóban vannak, de romokban hevernek. Tenned kell valamit. Tudom, hogy nem mondhatom meg mit csinálj, de ha nem választasz kettőjük közül, akkor összetörnek. Engem nem tudsz átverni. Mind a ketten tudjuk, hogy valamelyiket jobban szereted. De melyikőjüket?-nézett rám nagy kék szemeivel, aminek hatására lesütöttem a tekintetemet.
Igaza volt. Én is tudtam, hogy valamelyikőjüket jobban szeretem, de vajon melyikőjüket?
-Nah?-nézett rám a szőkeség.
-Ez nem olyan egyszerű...-mondtam elcsukló hangon.
-Beszéljük meg. Segíteni akarok neked. Meghívlak téged és a barátnődet egy kávéra.-mondta, mire bólintottam egyet.
Beültünk az egyik kávézó eldugott sarkába, és komoly tekintettel nézett rám. Hát igen, ez nem megszokott.
-Döntened kell....
