8. Horror

Reggel arra keltem, hogy megint elfelejtettem elhúzni a sötétítő függönyt, és igaz, hogy csukva a szemem, de mindjárt megvakulok. A fejemre húztam a takarót. Még fordultam párat az ágyban, majd levágtam a takarót a padlóra, és mint egy zombi, úgy mentem a fürdőbe. Szinte megijedtem magamtól, amint tükörbe néztem. Hogy kócolódott így össze a hajam?! Megpróbáltam kifésülni, de nem ment. Nah ez nem lehet igaz. Fújtam rá egy csomó sprét, hátha megy. 15 perc múlva nagy nehezen sikerült kifésülnöm. Megszenvedtem vele. Még gyorsan fogat mostam, és kisminkeltem magam. Megálltam a szekrény előtt. Nyugodtan ráérek, szerencse, hogy ma péntek van, és elmarad a suli. Azt nem tudom, hogy mi miatt, az nem érdekelt. Kihalásztam az ágy alól a telefonom. Dél van. Mit vártam?! Hogy majd hajnalban kelek?! Hahaha.... jó vicc. Most vettem csak észre, hogy van öt nem fogadott hívásom. Lássuk csak, ki keresett. Egyszer hívott anya, négyszer pedig Harry. A francba, kb egy órája hívott utoljára. Gyorsan kikerestem a számát és felhívtam. Már az ötödik kicsengés szólalt meg. Basszus...tuti nem veszi fel, gondoltam magamba, és készültem lerakni a telefont, amikor valaki gyorsan felvette, és beleszólt.
-Mi van már?-szólt bele Harry idegesen, mire kicsit megszeppentem.
-Ööö...szia, zavarok?!-szóltam bele még mindig megszeppent hangon.
-Jajjj bocs. Nem akartam. Azt hittem megint Louis szórakozik.-mondta mentegetőzve.
-Semmi.
-Kiengesztelhetlek, mondjuk egy találkozóval?-kérdezte, és hallottam a hangján a mosolyt.
-Hááát....nem is tudom....-incselkedtem vele egy kicsit.
-Naa?-türelmetlenkedett...
-Persze.-válaszoltam mosolyogva.
-Akkor egy óra múlva ott vagyok mérted. Szia.-mondta, majd rám csapta. Nah szép.

Visszaálltam a szekrény elé, ruhát keresni. Kikaptam a szekrényből egy fehér, pánt nélküli, virágmintás fölsőt, hozzá pedig egy farmer sortot, és kikotortam a cipős szekrényből egy barack színű converse cipőt.  Mit csinálok, amíg várom?! Lementem a nappaliba, és bekapcsoltam a tévét. Pont a kedvenc zeném ment, amit a tévével énekeltem, amikor csöngettek. Huhhh a franc, remélem ezt kint nem lehet hallani. Kilőttem  a tévét, és szaladtam az ajtóhoz. Lenyomtam a kilincset és kikukkantottam.
-Szia.-mosolyogtam Harryre, amint megláttam.
-Helló. Még egyszer nagyon sajnálom.
-Semmi gond.-vigyorogtam rá.-Szóóóval. Hova megyünk?-kérdeztem kíváncsian.
-Hozzám.
Akkor menjünk.-mondtam, majd elindultunk a kocsija felé. Beszálltunk, elindultunk, és pár perc alatt oda is értünk. Kiszálltunk, és csak visongást hallottam.
-Ez meg mi?-kérdeztem röhögve.
-Ne akard tudni.-válaszolta, majd bementünk a házba.

A látvány a következő volt. Louis és Zayn répával kardoztak, míg a másik kettő a díványról figyelte a műsort, és szurkolt. Rögtön röhögni kezdtem, ahogy Harry is. 

-Szóval a barátaid olyan komolyak, és unalmasak, hogy az nem igaz.-állapítottam meg ironikusan. 

Erre mind rám nézett vigyorogva. 

-Nah ki vele. Ki áll vezetésre?-kérdeztem, és leültem a díványra Liam és Niall közé röhögve.

A meccs végén Louis lett a győztes. Megünnepeltük. A jutalma egy répalé volt. (Pfffuj szerk. megj.) Hallgattam egy ideig a baromságaikat, majd feljött az ötlet, hogy nem nézünk-e filmet. 

-Attól függ, hogy milyen film.

-Ömmm...van horror, és horror.-vigyorgott Zayn.

-Semmi más?-néztem nagy szemekkel.

-Bizony.-helyeselt Louis.

-Nem csinálunk valami mást akkor?-kérdeztem egy angyali mosoly kíséretében.

-Mi van félsz?-bökdösött meg Zayn.

-Nem.-vágtam rá.-Csak nincs kedvem horrorhoz.

Nem akartam bevallani, hogy sosem néztem még horror filmet, és nem velük szándékozok megnézni egyet. Mi van ha félek. Tuti kiröhögnek. Vagy nem, de inkább nem kockáztatok.

-Filmet nézünk és kész.-szögezte le Niall.

-Így is az lesz amit ti akartok.-sóhajtottam.

-Majd vigyázok rád.-vigyorgott Harry.

-Mitől kéne tartanom?-kérdeztem, bár tudtam mire gondol.

Mindannyian leültünk a nappaliba. Természetesen nem fértünk el a nagy díványon, így a kisebbikre fészkelődtem be Harryvel, míg a többiek a nagyobbikra. Nem fáztam, de azért egy plédet magamra húztam, aminek a felét Harry lerángatta rólam, hogy magára rakhassa. Még alig kezdődött el a film, de már nem tetszett. Nem az én típusom. Nem szeretem a horrort, csak az akciófilmeket és a romantikusat (a nyálasakat nem). Nagyon ijesztő volt. Nekem legalábbis. Asszem a címe "Péntek 13" volt. Az ijesztőbb részeknél még jobban Harryhez bújtam, ha lehetett, és természetesen végig a kezét szorongattam. Az előbbieknél mindig kuncogás hallatszott. Kinyírom ezeket. A pasim elvileg Harry nem?! Akkor meg?! Nah jó, még csak elméletben járunk, még meg kell nyílnom neki. Még jobban. A filmen a többi fiú bealudt, csak én és Harry maradtunk fent.

-Nekem haza kéne menni.-suttogtam, nehogy felkeljenek a többiek.

-De nincs késő?

-Éppen azért.-mosolyogtam rá.

-Aludj itt. Ezek így is itt alszanak.

-Hááát...

-Bár az én szobámmal járnál a legjobban. Ha reggel bemennének, és bárki mást ott találnak az ágyban, nem tudom, hogy mi történne.-vihogott, mire én is elmosolyodtam.

-Na jó. Maradok.-mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam az arcára.

-Ezazz. Akkor gyere.-ugrott fel, és felrángatott a szobájába.

-Ömmmm nincs pizsamám.

-Adok egy pólót, ha neked úgy jó.-vigyorgott még mindig.

-Tökéletes.

Elkezdett keresgélni a szekrényében, majd a kezembe nyomott egy pólót. 

-Tessék.

-Köszi. Tíz perc és jövök.-mondtam, majd elmentem letusolni, meg rendbe szedni magam.

Pontosan tíz perccel később kijöttem.

-Wow. Gyors voltál.-mondta, majd vigyorogva végigmért.

-Tudom.-mosolyodtam el.

-Mindjárt jövök én is.-mondta, majd eltűnt a fürdőben.

Amíg bent volt, feltérképeztem a szobáját. Érdekes mód, nem volt kupi. Minden megnéztem, de nem kutakodtam a cuccai közt, félreértés ne essék. Mire visszajött és már betakarózva feküdtem az ágyban.

-Hmmm...-csak ennyit mondtam. Csak egy alsónadrág volt rajta, nem mintha bánnám. 

Reakciómra önelégülten vigyorgott. Odajött és megcsókolt. Olyan édes ajkai vannak. Megkerülte az ágyat és befeküdt mellém. Rámosolyogtam és odabújtam hozzá.

-Szeretlek.-suttogtam.-Csak néha nehezen mutatom ki. Kell egy kis idő, hogy megnyíljak.-motyogtam szinte magamnak.

-Ráérek.-mosolygott, majd ismét megcsókolt, amit hevesen viszonoztam.

-Különben is. A csókod elárul. Minden érzésedet elmondja. Más nem is kell.-vigyorgott pimaszan.

Erre is csak hümmögtem, majd lehunytam szemeimet. Lassabban kezdtem szuszogni, és egyenletesebben. Lassan elnyomott az álom Harry karjai közt.

7. Ne nevess xD

(Nagyon sajnálom, hogy csak ilyen későn hozok új részt, de elvoltam úszva a tanulással, meg az edzésekkel. Most már próbálok gyakrabban írni. Jó olvasást. Xoxo Angel)

Kiszálltunk a kocsiból, és elindultunk. Egy mese szép "ligetben" vagy parkban, vagy miben voltunk. Nem tudom pontosan megfogalmazni. Csendes, szép és lélegzet elállító. Ezekkel a jelzőkkel tudnám jellemezni. A nap csak néhány helyen tudott bevilágítani, mert az eget a fák lombkoronái takarták el. Nem voltak amúgy sűrűn a fák.  Egy füvesebb részre egy pokróc volt lerakva, mellette pedig egy kis kosárka volt. A felé tartottunk. Leültünk egymásmellé, majd a kosarat kezdte el kipakolni.
-Ez, hogy jutott az eszedbe?-kérdeztem még mindig gyönyörködve a helyben.
-Te jutottál eszembe erről a helyről. Amúgy imádok ide járni.-vigyorgott.
Elpirultam. Nem is kicsit. Az utóbbi napokban amikor vele vagyok ez egyre gyakoribb. Nem szoktam hozzá, hogy így bánnak velem.

Ő csak pakolt ki serényen a kosárkából, és meg kíváncsian figyeltem. Volt ott minden. Na jó, nem minden, de nagyon sok minden, főként nassi és gyümölcs.  Volt ott eper és egy csomó gyümölcs, sütemények és üdítők.
-Woww...nagyon jól néznek ki.-mosolyogtam.
Ő csak egy önelégült vigyort ejtett. Gondolom büszke volt magára, amiért a kedvemben jár.
-Miből kérsz?
-Talán a csoki tortaszeletből.-gondolkoztam el és nagyokat pislogtam.
Odanyújtatta, és ő is elvett egy ugyanolyat.
Majszolgattunk, és beszélgettünk. Te jó Isten, annyira élvezem a társaságát, hogy az nem igaz.
Hirtelen nevetni kezdtem.
-Mi az?-nézett értetlenül, mire én még jobban nevettem.
-Mi az?-kérdezte megint, és vette a lapot, hogy rajta nevetek.
-Az...az....az....-próbáltam elkezdeni a mondatot, de nem ment.
Ő csak vigyorogva nézett, és várta, hogy kinyögjem. Egy nagy levegőt vettem, és abba hagytam a nevetést. Komoly arccal néztem rá, majd megszólaltam.
-Csokitortás lett az orrod.-mondtam, majd megint röhögni kezdtem.
Erre bebandzsított, és próbálta megnézni.
-Hol?
Egyre jobban nevettem. Fogtam egy szalvétát, odahajoltam hozzá és letöröltem.
-Ott.-nevettem még mindig.
-De a tied is olyan.-vigyorodott el.
-Hol?-kaptam az arcomhoz.
-Hát ott.-mondta, majd összekente az arcomat.
-Hééé...ez nem ér.-nevettem.
-Miért nem?
-Mert csak.-mondtam a határozott választ.
-Akkor megcsikizlek, mert csak.-mondta kajánul.
-Azt ne merd.-válaszoltam erre-Irtó csikis vagyok.-vigyorogtam.
-Az a jó.-mondta, majd csikizni kezdett.
Teljesen olyanok voltunk, mint a kis gyerekek. Ott nevettünk egyfolytában.
Annyira csikizett, hogy a végén az ölében kötöttem ki.
-Kegyelem.-szuszogtam.
-Jó, jó abbahagytam.-vigyorgott.
Ekkor eszméltem rá, hogy az ölében ülök. Láttam rajta, hogy tetszik neki a helyzet.
Mit hezitálok még?
Megcsókoltam, amit ő hevesen viszonzott. Mikor csókol, olyan mintha az űrben lennék. Felfoghatatlan érzés, már az, hogy a közelében lehetek.
A csók végén karjaiba bújtam. Még alig ismerem, de már olyan mintha hónapok óta együtt lennénk.
-Lassan menni kéne.-suttogta.
-Ajjjj...-nyöszörögtem, majd lassan felkeltem, majd ő is.
                                                                         
                                                                                    ***

A házunk előtt álltunk. Nem akartam bemenni. Vele akartam maradni.
-Köszi ezt a napot. Nagyon élveztem.-mosolyogtam.
-Én köszönöm.-monda, majd kiszállt és kinyitotta nekem a kocsi ajtót.
-Akkor jó éjt.-motyogtam.
-Neked is.-mondta majd ismét megcsókolt, ám most már az ajtónál.
-Holnap találkozunk.-mondtam, mikor ajkaink elváltak egymástól.
-Majd hívlak. Szia.-vigyorgott rám, majd a kocsi felé indult és beszállt.
Bementem a házba. Egy cetli várt a nappaliban az asztalon.
"Szia Kicsim!
Ma ne várj este haza. Nem érek rá, túlórázok hajnalig.
Puszi: Anyu <3"
Szupi, tehát egy magányos este. Bár már lassan megszokom. Babráltam egy kicsit mindennel, majd elmentem aludni. Nagyon kifáradtam ma. Álmomban csak Harryvel voltam.

Új blog! :)

Rám jött az ihlet és úgy éreztem muszáj csinálnom egy másik blogot is. Ha ez tetszik nektek, remélem a másik is fog. Kérlek kommenteljetek, írjatok chaten, vagy hasonló, mert ez nagyon sokat jelentene nekem. Nah mindegy is. Ennyit a beszédről. Szóval nézettek be ide is ;)

   http://justawordandall.blogspot.com/

                                                                                                           Xoxox: Angel

6. Csak egy szó csupán...

Reggel nyúzottan ébredtem. Nem értem miért. Többet aludtam mint szoktam, és mégis rosszabb mint általában.  Kinyitottam a szekrényemet, és döbbenten vettem észre, hogy "nincs mit felvennem". Leültem törökülésben elé és bámultam magam elé. Mi a francot vegyek fel? Jó idő van, tehát valami lengébb kéne. Egy fekete, piros kockás ruhán akadt meg a szemem, ki is kaptam a szekrényből mielőtt meggondolom magam. Átkötöttem a derekánál egy szalaggal. Kerestem még egy fekete harisnyát, és kész voltam.

Berohantam a fürdőbe rendbe szedni magam, és gyorsan kisminkeltem magamat. Észre vettem, hogy késésben vagyok, így felkaptam a táskám és elrohantam suliba. Öt percet késtem az óráról, de szerencsém volt, mert a tanár negyedórát késett. A nap a suliban unalmasan és iszonyat lassan telt el. Azt hittem, hogy már sose lesz vége. Az utolsó kicsöngőnél, mintha fényt láttam volna az alagút végén, ami remélhetőleg nem a vonat. xD
Haza siettem. A változatosság kedvéért senki nem várt otthon. Nem tudom mit vártam. Öt perc múlva négy óra. Az időt azzal töltöttem, hogy zenét hallgattam az iPodomon, közben táncikáltam és mászkáltam a lakásban. Elég sokáig csinálhattam. Egyszer, amikor pont forogtam volna, valaki megfogta a derekamat, megfordított, maga felé húzott és megcsókolt. Egyből tudtam ki az. Úgy vártam már Harryt. Kikapcsoltam a zenét, a lejátszót pedig a szobában az ágyra dobtam.
-Valaki nagyon szexy.-vigyorgott rám.
-Tényleg? Ki?-néztem mosolyogva.
-Te. Hát ki más?-mosolygott, és ismét megcsókolt.
-Már fél öt van?
-Nincs, csak gondoltam, kicsit hamarabb jövök. Gond?
-Dehogy. Sőt.-megfogtam a kezét és leráncigáltam a nappaliba.-Szóval, mit is csinálunk ma?-kérdeztem élénken.
-Elviszlek valahova.-vigyorgott sokatmondóan.
-Hova?-azt tudni kell rólam, hogy nagyon kíváncsi és türelmetlen tudok lenni, tehát ha sokat kell várnom valamire, akkor megőrülök.
-Majd nem soká megtudod.-mondta és megcsókolt ismét, de most sokkal gyengédebben.
-Várj egy percet. Jó?-kérdeztem, majd választ nem várva felrohantam a szobámba a cuccomért. Felkaptam egy fekete kis táskát beledobáltam a telóm, meg néhány cuccot és rohantam is le ismét.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Persze.-mosolyogtam rá, majd megfogtam a kezét, és úgy sétáltunk ki a házból. Beültünk a kocsijába, majd felém hajolt egy kendővel.
-Most bekötöm a szemed, mert csak.-vigyorgott komiszan.
Én meg csak kiskutyaszemekkel néztem rá, hátha meggyőzöm szó nélkül arról, hogy ne. Úgy látszik, ez nem jött be. Odahajolt és egy fekete selyemkendővel kötötte be a szememet. Bekapcsolta a rádiót és énekelt. Én csak mosolyogtam rajta. Nagy volt a kísértés, hogy vele énekeljek, de nem mertem. Szerintem ugyanis irtó hamis a hangom.
-Nah énekelj te is.-mondta, és egyszer csak azt éreztem, hogy végig simít kezével a karomon.
-Nem is ismerem a számot.-mosolyogtam magamban. Természetesen nem volt igaz az állításom. Szinte az összes zenének tudom a szövegét,természetesen csak annak amelyiket szeretem is.
-Ne hazudj Carly.-mondta nevetve.
-Én sose hazudok, kivéve amikor igen.-nevettem fel hagosan.
-De most kivéve van. Látom rajtad.-mondta, és hallottam hangján, hogy mosolyog.
-De szörnyű hangom van.-sopánkodtam, ami nem szokásom.
-Biztosra veszem, hogy nem. Na kérlek. Neked is megy. Tudom. Énekeld velem.-ekkor elkezdte énekelni, és én nem bírtam megállni. Vele énekeltem. Mellette nem éreztem semmit sem kínosnak, vagy gáznak. Mellette azt csináltam amit akartam. Irtó jól éreztem magam. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy leállítja a motort.
-Itt vagyok.-mondta, majd lassan levette a kendőt rólam. Eltartott egy ideig, míg a szemem megint hozzászokott a fényhez.
-Harry. Ez most komoly?-vigyorodtam el a látványtól.-El sem hiszem.
Ő csak önelégülten vigyorgott, hogy sikerült engem boldoggá tennie, majd odahajol hozzám, és megcsókolt.
-Szeretlek Carly.-suttogta, és éreztem hangjában szinte minden érzelmét.
-Én is szeretlek.-mondtam mosolyogva, majd ismét megcsókoltam.

Díj :)

Sziasztok! Te jó Isten. Ma nagyon meglepődtem. Feljöttem, és azt láttam, hogy egy nagyon kedves lány (aki olvassa a blogom, és ezért ezer hála ;) ) Azt írta a legújabb bejegyzésemhez:  ":) jó lett. Nézz fel a blogomra van neked valami meglepetésem :) http://inthedarkwith1d.blogspot.com" nagyon megörültem neki. Nagyon köszönöm Directioner ♔ :) 

Szabályok : 
1. Tedd ki a blogodra a képet . (megvan)
2.Említsd meg annak a jómadárnak a nevét, akitől kaptad. (megvan)
3.Küldd tovább minimum három, kizárólag One Direction fanfictionos blognak.  (megvan)
4. Írj magadról pár infót ami 1D-vel kapcsolatos (pl.:hol és hogyan ismerted meg őket, ki(k) a kedvence(i)d , és miért stb. ) (megvan)
5. Akiknek tovább küldöd , hagyj megjegyzést a blogjukon , hogy tudják mi vár rájuk. (megvolt)

Nah szóval, úgy ismertem meg a One Diretiont, hogy van egy vámpírnaplós facebook-om, és az egyik csoportba lett néhány 1D felhasználó. Az elején kicsit ódzkodtam azt 1D-től, de teljesen belebolondultam. Hogy ki a kedvencem azt nem tudom. Mindig más. Nah jó, bevallom.....Harry és Liam.....és nagyon kezdem megszeretni Louist. De a többieket is imádom, csak mostanában rájuk "többet" gondolok xD 

Akiknek tovább küldöm:

wiwii19 blogja

Twitter: @Vivchey_CoD blogja

Dori blogja

5. Szóval....

-Nem kell félni. Ez vicces lesz.-vigyorodott el gonoszan Louis.-Niall csukd be a szemed.
-Mert miért?-kérdezte nagy szemekkel.
-Mert Carly bajszot rajzol neked. Fogadni mernék, hogy nagyon szexyn áll.-röhögött.
-Keresek egy filcet.-ugrottam fel vigyorogva, majd felrohantam a szobámba.
Örömittasan tértem vissza egy alkoholos filccel, majd odahajoltam Niallhez.
-Csukd be a szemed, mert zavar ha alkotás közben bámulnak.-mondtam komoran, mire a többiek röhögni kezdtek.
Egy nagyon formás kis bajuszt sikerült rajzolnom, és tényleg jól állt neki. Én pörgettem.
-Louis felelsz vagy mersz?-kérdeztem egy sunyi vigyor kíséretében.
-Merek-mondta büszkén.
-Látni akarom, ahogy szerelmeskedsz a galamboddal. Hogy is hívják? Kevin?
-Igen Kevin. El ne felejtsd a kedvesem nevét.-mondta megsértődve, majd magához rántotta a madarat és smárolni kezdett vele.
Ennek az egésznek egy orbitális röhögés lett a vége. Kifeküdtünk. Természetesen az összes csipsz elfogyott, így rendeltem öt pizzát, hátha elég lesz. Amint megjött a Pizzás fiú, kifizettem a kaját és bevittem a nappaliba.
-Nézzétek milyen jót sütöttem.-vigyorogtam.
-Wooo de jó.-nézett nagy szemekkel Niall, és láttam, hogy a szemével már a pizzát bűvöli.
-Egyetek vegyetek.-mondtam, majd lehuppantam a díványra és én is vettem egy szeletet. Hamar elfogyott a pizza is,de az idő is telt. Azt vettük észre, hogy már kilenc óra. Másnap suli, így mindannyian elköszöntek, csak Harry maradt egy kicsit még.
-Nagyon jól éreztem ma magamat.-mosolyogtam rá.
-Én is, de csak azért mert veled voltam.
Annyira édes. Mióta vele vagyok csak pirulgatok. Nem bírtam tovább. Kívántam ajkait. Magamhoz rántottam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Jó, tudom, hogy neki kellett volna engem, de nem bírtam magammal ha vele voltam. Elbűvölő szemei voltak, a mosolyáról meg ne is beszéljünk. A csókomat hevesen viszonozta, és a derekamnál fogva magához húzott, míg én a nyakát simogattam. Nagyon elnyúlt ez a perc. Kívántam Harry minden érintését, a közelségét, egyszerűen mindenét. A csók végén rám nézett.
-Tudtam, hogy nem bírsz nekem ellenállni.-röhögött fel, mire én óvatosan vállon vágtam.
Gyengéden magához ölelt, és ismét megcsókolt, de most visszafogottabban.
-Szeretlek-suttogta a fülembe. Hirtelen gyorsabban kezdett verni a szívem. EZ nagy szó. Nagyon jelentős és nagyon nagyon nagyon nagy szó.
-Én is szeretlek.-suttogtam és hozzá bújtam.
Nem szoktam ilyen nyálas és bújós lenni. Harry hozza ki belőlem. Én inkább olyan fajta lány vagyok aki nem beszél ki a hátad mögött, hanem a szemedbe mondja ha baja van veled, vagy csak beszól. De az a régi lány eltűnt.
-Ha maradsz még, akkor bemutatlak anyának.-mosolyogtam rá.
-Az jó lenne. Maradok.-vigyorodott el.
-Csak szét ne szedjen.-kuncogtam.
Harry leült az ágyra, én meg mellé, és hozzá bújtam. Egy kis idő múlva megszólaltam.
-Biztos találkozni akarsz vele?-vigyorogtam.
-Aha. Baj?-mosolygott.
-Nem...nem.
Ekkor kinyílt a bejárati ajtó, és anya ordította el magát.
-Szia Kicsim! Megjöttem.
-Itt vagyok a nappaliban. Ééés bemutatnék valakit.
-Jujjj kit?-kérdezte vigyorogva és oda jött. Esküszöm, az én anyukám olyan mintha a tesóm, vagy a legjobb barátnőm lenne.
Felálltam és magammal húztam Harryt.
-Ő itt Harry, Harry ő itt anya....
-Szia Harry, úgy vártam, hogy ez a kis irigy nőszemély bemutasson nekem téged.-vigyorgott és megölelte.
-Öööö....anya nyugi.-nevettem, miközben Harryt szorongatta.
-Üdvözlöm Mrs Ray.-dadogta a kis drága.
-Óóóó csak szólíts Mirandának.-vigyorgott anya. Utálja ha öregebbnek kell éreznie magát bármi miatt. 
-Nekem lassan mennem kell.-motyogta Harry, amikor anya elengedte.
-Kikísérem.-mondtam, majd megindultam az ajtóhoz.
-Szép estét Miranda.-köszönt el Harry, majd utánam jött, én pedig becsuktam az ajtót, hogy anya ne halljon minket.
-Holnap ráérsz Carly?-kérdezte reménykedve.
-Hááátt....holnap suli. Nyolc órám lesz. Kb fél négykor érek haza, max utána.
-Akkor fél ötkor itt vagyok érted. Van egy meglepetésem.-vigyorodott el.
-Ooohhh izgi.-vigyorogtam.
-Jó éjt.-mondta, majd gyengéden megcsókolt, és a kocsijához lépett.
Integettem neki, majd bementem a házba és a nappaliban lehuppantam a kanapéra.
-Jól ki fogtad.-vigyorgott anya, majd mellém ült.
-Jah.-sóhajtottam.-És olyan édes. Csak az a baj, hogy lányok ezrei akarja magának őt rajtam kívül.
Anya értetlenül nézett rám.
-Ja. Bocs, még nem is mondtam, hogy az egyik legjobb fiúbandájának a tagja. Tudod, ő Harry Styles a One Directionből.-vigyorogtam.
-Te jó Isten. Ezt eddig miért nem mondtad?-nézett rám anya.
-Hát nem kérdezted.-nevettem.-De én most lépek aludni, mert fáradt vagyok. Már vacsiztam is.-mondtam és felrohantam az emeletre.-Amúgy Jó éjt.-ordítottam még le, majd becsaptam a szoba ajtóm. Amint kész lettem és lefeküdtem, rögtön elnyomott az álom. Fárasztó napom volt.

4. Sokatmondó válasz

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Kinyomtam és szép nyugodtan aludtam tovább. Egyszer csak bevágódott az ajtó és anya viharzott be a szobámba.
-Kelj fel azonnal! El fogsz késni!.-ordította és elhúzta az összes függönyt, tehát nem csoda, hogy majdnem meg vakultam.
-Jóóó van kelek már....-mondtam és kikúsztam az ágyból egyenesen a fürdőszoba felé.
Arcot mostam, majd felöltöztem és kisminkeltem magamat, meg stb.

Ránéztem az órára....Nem is voltam késésben. Még egy bő órám volt. Leültem enni egy tál müzlit, majd a suli felé vettem az irányt. Reggel nem találtam az iskola táskámat, így egy párizsos válltáskába pakoltam a cuccom. Mit ne mondjak, nagyon kényelmetlen volt. Még a suliba se értem, de már fáj a vállam. A suliban a barátnőimhez csapódtam, majd elmentünk az óráinkra.

                                                                              ***
A suli után.......
Haza értem, és az első dolgom az volt, hogy a táskámat bevágtam a nappaliba.
-Szia Anyuuu!-ordítottam el magam, mert nem tudtam, hogy az emeleten vagy lent van-e.
-Szia...nem kell ordítani. Csak a konyhában voltam.-mondta mosolyogva.
-Milyen napod volt?-kérdezte, és leült a díványra.
-Uncsi és fárasztó. Mint mindig.-mondtam és egy fotelban elnyúltam.
-És mi a helyzet azzal a sráccal, aki a múltkor érted jött?-kérdezte kíváncsi tekintettel.
-Harryvel? Ööö...semmi. Csak barátok vagyunk. Miért kérdezed?-kérdeztem zavartan, és felültem.
-Csak kérdeztem.-mondta mindentudó mosollyal-Nekem lassan mennem kell dolgozni. Légy jó és tanulj meg. Ma nincs csavargás. Rendben?
-Ahha.
-Szia Kincsem.
-Szia Anyu.
Bevágódott a bejárati ajtó ahogy elment. Csend és unalom. Nem a legjobb. Vajon felhívjam Harryt? Nem akarok nyomulós lenni, vagy valami. De akkor is. Ezen gondolkodtam, amikor megcsörrent a telefonom. Majdnem szívrohamot kaptam, úgy megijedtem.
-Halló?-szóltam bele kicsit félénken, mert még a "sokk" hatása alatt voltam.
-Szia Carly. Zavarok?-kérdezte egy ismerős hang.-Amúgy Harry vagyok.
-Jaa...nem zavarsz. Miért zavarnál?-kérdeztem vissza, kicsit zavartan.
-Csak furcsa volt a hangod.
-Ááá csak a telefon miatt ijedtem meg.-nevettem fel.
-Ja jó.Ööö...csak azt akartam kérdezni, hogy ráérnél-e ma is?
-Persze.-vágtam rá egyből.-De ma nem mehetek sehova. Nem lehetnénk itt? Amúgy is egyedül vagyok itthon kb este fél tízig.
-Szólok a srácoknak, és megyünk, ha az úgy jó.
-Oké. De te jöhetsz hamarabb is ha akarsz.-szaladt ki a számon.
-Nyugi, hamarabb megyek. Szia.-válaszolta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Szia.-suttogtam szinte, és letettem a telefont.
Felmentem a szobámba rendetrakni, majd leszaladtam egy boltba venni valami nassit, mert ezeknek mindig kell enni valamit.
Kb 10 zacskó csipszet vettem és 3 flakon kólát. Nem hiszem, hogy elég lesz, de mást már nem bírtam el.
Mire kiraktam a kaját kb 10 perc múlva csöngettek. Lerohantam az emeletről ajtót nyitni. Hirtelen futás közben kinyitottam az ajtót de a lendülettől seggre estem a nyitott ajtónál. Felnéztem és Harryt láttam magam előtt. Ránéztem aggódó arcára, majd elröhögtem magam, mire az ő arca is mosolyra húzódott.
-Öööö... szia.-röhögtem, majd felsegített.
-Szép üdvözlet.-röhögött már ő is.
-A többiek mikor jönnek?
-Majd később. Nem tudom.
-Okés.-mosolyodtam el.
-Szép ház.-mondta és körbe nézett.
-Köszi.-mosolyodtam el.-Ömmm kérsz csipszet vagy valamit?
-Nem, köszi.
-Ooookééé. Addig mit csináljunk, amíg nem jönnek a többiek?-kérdeztem, és lehuppantam a díványra.
-Beszélgessünk.-mondta és mellém ült.
Én csak néztem. Nem tudtam levenni róla a szemem. Most már nem tagadhatom, teljesen belezúgtam. Nem tudom, hogy hogyan történt....
-Szóval...nagyon helyes lány vagy, meg minden,...-kezdte, és hirtelen a torkomban éreztem a szívemet.-és....azt szeretném mondani...-itt egy kicsit megállt.
-Hehhh...nem tudom mit makogok. Szóval. Teljesen beléd zúgtam és azt szeretném kérdezni, hogy járnál-e velem?!-mondta ki hirtelen.
Teljesen elpirultam. Köpni-Nyelni nem bírtam. Lesütöttem a szememet és szavakat kerestem tehetetlenül az agyamban.
-Megértem ha nem, nem vagyok egy főnyeremény, meg amúgy is......-kezdte a mentegetőzést.
Nem bírtam tovább hallgatni a kis esetlen makogását. Olyan aranyos volt. Hirtelen odahajoltam hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam. A csönd hirtelen állt be. Kint még a madarak is elhallgattak. Harry kezét a derekamon éreztem. ahogy egyre jobban húz magához, én viszont a karommal nyakát kezdtem átkarolni. Nagyon szenvedélyes és heves csók volt. Ajkaink csak falták egymást. Arra lettem figyelmes, hogy ajkai elválnak az enyéimtől és már nyakamat csókolják. Mikor abbahagyta, akkor csillogó szemekkel és mosolyogva nézett rám. Már magabiztos volt, nem olyan kis esetlen. Átkarolt és egy újabb, bár sokkal lágyabb csókot adott. Szinte elolvadtam a közelébe, de ugyanakkor nagyon megnyugtató és biztonság érzetet keltő érzés fogott el, amikor vele voltam.
-Ezt igennek veszem.-vigyorgott rám.
-Annak szántam.-mosolyodtam el, és vissza ültem mellé, hogy ne rajta legyek.
-Baj van?
-Ööö...nem, csak kicsit kényelmetlen vagy.
Tátva maradt a szája.
-Ezt még senki nem mondta nekem.-mondta ugyanolyan döbbenettel.
-Csak vicceltem.-nevettem el magam és megpusziltam.
-Elfelejtettem mondani, hogy nagyon csinos vagy.-mondta.
-Köszi.-pirultam el.
Csöngettek és erre felpattantam, hogy kinyissam.
-Tuti a fiúk azok.-szóltam hátra és már az ajtót nyitottam.
Nem állt ott senki csak egy ragadós cetli volt a földön egy felirattal. "Mindent láttunk, lebuktok!" ez állt rajta.
-Ööö Harry.-kezdtem röhögni-ezt nézd.
-A kezébe nyomtam a cetlit és az ajtóban elordítottam magamat.
-Ha nincs itt senki akkor megehetjük ketten is a sok csipszet. Ugye Harry?
-Hééééé neee...
-Itt vagyunk....
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááá
Rohantak nekem röhögve mind a négyen.
-Nektek is hali.-mondtam vihogva.-Amúgy mit is láttatok?-kérdeztem kicsit zavarodottan.
-Mindent.-mondta büszkén Louis.
-Pontosabban?-kérdezte Harry.
-Azt hogy smároltatok.-vigyorgott Zayn.
-Mi van?-kérdeztem vissza.-Az nem te voltál Zayn?-mondtam meglepetten, erre mindenki rám nézett.
Éreztem, hogy mindjárt kínos lesz a csend. Elkezdtem röhögni, erre ők is vették a lapot és velem röhögtek. Csak Harryn láttam azt, hogy komolyan vette egy picit. Mikor elmentem mellette észrevétlenül végigsimítottam a kezén, és mentem a konyhába. Kihoztam 3 tál csipszet és letettem az asztalra. Neki estek. Csak Harry meg én nem ettünk. Egymás mellett ültünk és néztük, ahogy a többiek zabálnak. Éreztem ahogy megfogja a kezem, én meg rá néztem mosolyogva. Ráhajtottam a fejem a vállára. Majdnem elaludtam. Csak azt hallottam, hogy vihognak. Felnéztek, és engem bámultak.
-Mi az?
-Semmi....csak annyira átlátszó vagy-röhögött Liam.
-Mi?
-Jajjj gyere édes...-mondta Louis és magához rántotta Zaynt, majd a vállára hajtotta a fejét és vihogott.
-Ha ha ha-mondtam, majd fejbe dobtam Louist egy párnával, amitől eldőlt.-Amúgy nem is igaz-mondtam és rá nyújtottam a nyelvem.
Csak röhögtek én meg egyre jobban elpirultam, de próbáltam terelni.
-Öööö nem nézünk egy filmet? Vagy csinálunk valamit? De ha gondoljátok megcsinálhatjátok nekem a házit is.-röhögtem.
-Felelsz vagy merszezzünk.-mondta Niall.
-Már megint? Ti mást nem tudtok csinálni?-kérdeztem vihogva.
-De itt vagy te. Kíváncsiak vagyunk.-vigyorogtak mindannyian.
-Mondhatok nemet?
-Nem!-vágták rá egyszerre.
-Akkor játszok.-mosolyodtam el.
Niall pörgetett. Zayn felé mutatott.
-Felelsz vagy mersz?
-Felelek.
-Mi van közted és a között a szöszi közt, akivel a múltkor összefutottál?-kérdezte egy sunyi vigyorral Niall.
-Megbasztam!-kezdett el röhögni.-Amúgy semmi. Ne is akarjátok tudni, hogy milyen volt.
-Milyen volt?-kérdezte egyből Louis.
-Folyton rólad kérdezgetett.-mondta röhögve Louisnak.
Erre mindenki vele együtt röhögött. Zayn pörgetett és Harry jött.
-Harry. Felelsz vagy mersz?
-Felelek.
-Jártok?-vágott közbe Louis, és ránk bökött.
Egyből elpirultam. Nagyon zavarban voltam. Nem tudtam, hogy elmondja-e Harry, hogy mi történt, mielött a többiek megérkeztek.
-Aha.-vigyorgott önelégülten.
Erre a reakció a következő volt. Mindegyikük nagy szemekkel nézett, vagy 2 percig, majd vigyorogni kezdtek és a szemöldöküket emelgették. Már én sem bírtam tovább, röhögni kezdtem rajtuk.
-Megcsaltál!!!-kiáltott fel Louis Harryre mutatva, és berohant a konyhába.
Most már tényleg mindenki röhögött.
-Fogadunk, hogy répába folytja a bánatát?-röhögött Liam.
-Alap.-röhögött Harry.
Harry pörgetett, míg Louist vártuk.
-Carly! Felelsz vagy mersz.?
-Merek. Ha már ilyen nyuszik vagytok.-röhögtem.
Louis vissza jött egy répát rágcsálva.
-Én mondok feladatot!-ordította.
-Azt hiszem kezdhetek félni.-motyogtam mosolyogva.