13. Nem olyan egyszerű

Amint azt kérte, hogy bocsássak meg neki, csak bámultam gyönyörű szemeibe. Mégis hogyan tehetném?
-Ez nem olyan egyszerű.
-Mit tegyek, hogy megbocsáss?-nézett rám szomorúan.
-Semmit nem tudsz tenni.
-Valamit csak tudok.
-Harry! Hazudtál nekem, mással találkoztál és lazán leváltottál volna engem. Szerinted ezt egy perc alatt elfelejtem?
-Reméltem.
-Akkor nagyon elbíztad magad.
-Ne tedd ezt velem Carly. Meg kell bocsájtanod.
-És mégis kim vagy te nekem, hogy megmondd mit tegyek és mit ne?
-A pasid.
-Az csak voltál édes.-mondtam, majd megfordultam és Zayn-t kikerülve kimentem az ajtón, amit aztán stílusosan becsaptam magam  mögött.
Arrébb sétáltam egy utcával és lefeküdtem a fűbe napozni (mert csodák-csodájára jó idő volt).
Körülbelül öt percig napozhattam, amikor valaki mellém feküdt. Megnéztem ki az és....
-Mi az Zayn?
-Beszélj vele. Kérlek.
-Nem fogok.
-Ne csináld már ezt Carly.
-De engem már nem érdekel Harry. Értsd meg kérlek.-mondtam és visszafeküdtem a fűbe.
-Akkor ki érdekel?-hajolt közelebb.
Én csak a szemeit néztem. Hirtelen nem tudtam megszólalni. Mire ő csak elmosolyodott.
-Ezt ne csináld.-suttogtam miközben még mindig elbűvölő szemeibe bámultam egy bárgyú mosoly kíséretében.
-Mit?-vigyorodott el, de nem mozdult.
-Ezt.-motyogtam.
Arcunkat csak pár centi választotta el.
-Zayn.....
-Hmmm?
-Ezt ne.-suttogtam neki, de nem bírtam elhúzódni.
Szinte már összeértek ajkaink, de nem hagytam. Megöleltem szorosan. Ő a legjobb barátom. Nem csókolhatom meg. Akkor minden más lenne. Ő a lelki támaszom. Éreztem rajta, hogy kissé csalódott, de vissza ölelt.
-Menjünk.-motyogtam a nyakába, és felálltam.
Követett és átkarolt a vállam felett. Visszamentünk a többiekhez és a nappaliban Hazza feküdt a földön. Amint hallotta, hogy jövünk, felugrott és odarohant hozzám. Szorosan megölelt.
-Annyira sajnálom. Akkora seggfej voltam. Nem gondoltam az érzéseidre. Az egész az én hibám. Bocsáss meg. Annyira szeretlek és nem kellett volna ezt tennem..-ezeket motyogta miközben majd' megfojtott úgy szorongatott. Óvatosan visszaöleltem, majd elhúzódtam.
-Zayn haza viszel?-néztem kérdőn.
-Persze.-válaszolta és kimentünk a kocsihoz.
Hamar haza értünk. Nem volt hosszú az út. Pont búcsúztam volna el Zayn-től amint megcsörrent a telefonja.
-Igen? Mi van? Máris!-mondta a telefonba, majd letette.
-Harry eltűnt.
Ijedten néztem vissza rá.
-Mire vársz még? Menjünk vissza....
Amint visszaértünk a házhoz futva jött felénk Louis a telefonjával. Mi kiszálltunk a kocsiból és a képünkbe nyomta a telefont.
-Ez mi? Ezt látta. Ezért ment el. Ez a ti hibátok.
-Haver nyugodj már le. És mi ez?-kérdezte felháborodottan Zayn.
Gyorsan kikaptam Louis kezéből a telefont és döbbenten bámultam. Két kép volt egymás mellett. Az amikor majdnem megcsókoltuk egymást Zayn-el és amikor megöleltem. A cikkből csak pár sort olvastam el. "A banda tagjai egymás ellen fordulnak?! Úgy látszik Harry barátnőjét lenyúlta Zayn. Vajon mi lesz ebből?" Ennyi elég is volt. Vissza nyomtam Louis kezébe a telefont és elfutottam. Csak futottam. Nem érdekelt, hogy a fiúk ordibálnak utánam. Futás közben Harry-t hívtam. Már vagy ötödjére hívtam amikor felvette.
-Igen?-szólt bele.
-Omg....Harry. Hol vagy?-kérdeztem és megálltam az utca közepén.
-Én az Orange's Pub-ban. Meeert?
-Maradj ott.
Csak két sarokra volt tőlem az a pub így hamar oda értem. Mielőtt bemehettem volna kaptam egy SMS-t anyától "Szia Kicsim. Két napos megbeszélésen leszek Párizsban. Vigyázz magadra." Jelen pillanatban nem érdekelt az üzenet. Zsebre vágtam  a telefonom és besiettem a pub-ba. Bent őrült hangos volt a zene és a hely tele volt emberekkel. Így hogy a francba találjam meg Harryt? Nagy nehezen eljutottam a pulthoz, ahol ott ült egy széken holt részegen.
-Harry!
-Carly! Bocsáss meg nekem.
-Gyere. Haza megyünk.
-De én nem akarok. Még egy Whiskey-t kérek.
-Nem kér többet. Inkább fizetnék. Mennyi lesz?-kérdeztem a pultostól.
-150 font.
-Basszus mennyit ivott..-fizettem, majd felsegítettem Harryt és megindultam vele a kijárat felé.
-Nem akarok haza menni.
-Pedig muszáj.
-Veled sem akarok lenni.-motyogta.
-Miért?-néztem rá döbbenten.
-Mert megcsaltál Zaynnel. Láttam.
-Nem láttál semmit. Csak megöleltem, mert szomorú voltam. Ő olyan nekem mint a testvérem. Te vagy az aki megcsalt. Nem fordítva.
Itt újra elszomorodott.
-Bocsáss meg. Annyira sajnálom. Én...én....
-Hagyd Harry. Ezzel nem oldod meg. Menjünk inkább haza.
Átölelt.
-Én szeretlek.-suttogta fülembe.
Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom. Annyira igazságtalannak éreztem magam, amiért nem bocsátok meg neki. Nyomtam egy puszit a homlokára.
-Inkább menjünk.
Szép lassan haladtunk a házukig. Amikor megérkeztünk felvittem a szobájába. És mondtam neki, hogy öltözzön át és zuhanyozzon meg amíg én felhívom a többieket.
Mindegyik fiút felhívtam, hogy minden rendben és itthon van. Mikor felmentem Harry szobájában már az ágyában feküdt. Engem nézett szomorú szemeivel.
-Kérlek bocsáss meg.
-Nem ilyen egyszerű.
-Legalább adj még egy lehetőséget.
-Jó, még meggondolom.
-Itt alszol?-kérdezte reménykedve.
-Egy részeg Harry Styles nevezetű gyerekkel?-kérdeztem, mire bólintott.-Rendben.
Elmentem letusolni, majd elvettem az egyik pólóját és mentem volna ki a szobából, hogy az egyik vendégszobában aludjak.
-Maradj itt kérlek.-olyan kérlelőn nézett rám, hogy nem tudtam neki nemet mondani.
-Jól van.-mondtam egy nagy sóhaj kíséretében, majd lefeküdtem mellé az ágy másik felére, hogy véletlenül se érjek hozzá. Közelebb jött és átkarolt.
-Harry ne....-kezdtem volna, de meghallottam mély szuszogását. Már elaludt.Lehunytam hát a szemem és lassan én is már az álmok világát jártam.