9. Kompromisszum

Reggel mikor felkeltem, nem bírtam kinyitni a szemeimet. Kezemmel Harryt kezdtem el keresni magam mellett az ágyban, de nem találtam. Mi a....?! Kinyitottam a szemem és felültem. Körbenéztem a szobában, és ő a szekrénynél állt, már teljesen felöltözve és vigyorogva. Engem vigyelt, hogy milyen kétségbeesetten keresem magam mellett.
-Ne vigyorogj Harry Styles!-motyogtam, majd a fejemet egy párnába nyomtam.
-Láttad volna milyen aranyos voltál.-mondta, és odajött mellém és egy puszit nyomott a nyakamra hátulról.
Felültem és megcsókoltam.
-Nekem sürgősen szükségem van egy kávéra, szóval lemegyek csinálni. Te kérsz?-kérdeztem mosolyogva.
-Aha. Itt megvárlak. Addig felnézek twitterre.-mondta, és vissza dőlt az ágyra, ölében a laptoppal.
Elindultam a nappalin keresztül a konyhába, ám hallottam, hogy vannak bent, így próbáltam csendben közelebb menni. Nem akartam hallgatózni, de nem tudtam megállni.
-Láttad Harry?-kérdezte Zayn.-Tök furán viselkedik.
-Ja.-válaszolta azt hiszem Louis.-Tisztára behülyült. Tök félénk a mi csajozósunk. Carly miatt ilyen.
-Teljesen elbizonytalanodott, Vagy nem tudom.
-Behülyült a szerelemtől-vihogott Louis.
Ajj...nem akartam tovább hallgatózni, így kicsit visszább osontam, majd hangosan újra elindultam a konyhába.
-Jó reggelt.-mondtam egy mosoly kíséretében a fiúknak.
Láttam a meglepettséget az arcukon, de azért viszonozták a mosolyt.
-Neked is.-mondták.
-Ti nem kértek kávét? Csak mert ha már csinálok, akkor ha kell ti is kaptok.
-Kösz nem.-mondták.
-Oké. De azért megmondjátok hol találom.
-A felső polcon.-mondta Zayn.
-Oké. Kösz.-mondtam, majd elkezdtem megcsinálni a két csésze kávét.
Nem nagyon foglalkoztak velem a fiúk. Nem hiszem, hogy neheztelnének rám, csak gondolom félnek, hogy hallottam miről beszéltek. Fogtam a kávékat, és felmentem Harryhez.

-Meghoztam a kávékat.-mondtam mosolyogva.-Mi a helyzet a világhálón?
-Unalom. Hmmm...köszi.-mondta és elvette a kávéját.
Mikor megittam a kávém, akkor felöltöztem és rendbe is szedtem magamat.
Mikor kimentem, láttam ahogy végigmér a tekintetével Harry.
-Hmmm...csinos vagy.
-Köszi.-mondtam, és odamentem adni neki egy csókot.
-Haza mennék ha nem gond.-mondtam és leültem mellé az ágyra.
-Miért?-nézett rám nagy szemekkel.
-Mert csak. Majd délután azt csinálunk amit szeretnél.-mosolyodtam el.
-Benne vagyok. Akkor haza viszlek, és majd délután háromra érted megyek és elmegyünk valahova.-vigyorgott rám.
-Oké.-mondtam, és felálltam.
Lementünk a nappaliba, mindenkitől elköszöntem és haza indultunk.

                                                                                   ***

Mikor megérkeztünk még adtam neki egy csókot, majd bementem a házba. Mikor a nappalinkba értem anya szigorú arcával találkoztam.
-Ööö szia-mondtam egy angyali mosoly kíséretében.
-Mégis hol voltál?-kérdezte idegesen.
-Harryéknél.-motyogtam.
-Nem kellett volna közölnöd, hogy este nem jössz haza? Tudod hogy aggódtam?
-Bocs.-mondtam és még mindig nem néztem a szemébe.
-Ennyivel nem oldhatod meg. Egy hétig nem mehetsz sehova.
-Hogy mi van?-kérdeztem felháborodottan.-Mégis miért?
-Mert halálra ijesztettél.
-De csak Harrynél voltam. Sokáig filmeztünk és bealudtam. Nem tehetek róla.
-Akkor nem kellett volna filmeznetek.
-Ja persze. Semmit nem kellett volna.-mondtam flegmán.
-Hangsúlyra figyelj.
-Jól van na. Kompromisszumot akarok.-böktem ki.
-Mit?-nézett nagy szemekkel.
-Egyességet. Hogy kiválthassam valamivel a büntetésemet. Szóval?-néztem rá könyörgő szemekkel.
-Nem kapsz szobafogságot, de viszont nem mehetsz Harryvel se sehova.
-De hát ez ugyanaz.-mondtam felháborodottan.-Mást.
-Te főzöl és takarítasz egy hétig. Máris kezdheted.-vigyorgott, hogy így semmi dolga nem lesz.
-Rendben.-mondtam kelletlenül, és kezet ráztunk.

Nekem végem lesz. De legalább találkozhatok Harryvel. Felmentem a szobámba és ott kezdtem a rendrakást.