15. Rámérsz?!

Egy ideig így közösen bámultuk a tévét, majd hirtelen felugrott a helyéről Niall.
-Tudjátok, nekem találkozóm van. Szóval mennem kell.
-Kivel találkozol?-visított fel Lou.
-Ööö...egy lánnyal. Múlt héten már mondtam.
-Nekem nem.-kezdett el duzzogni Lou.
-De, de mindegy. Akkor is megyek, szóval sziasztok.
Néhányan biccentettünk, vagy elmotyogtunk egy sziát és bámultuk tovább a tévét.
-Nekem meg Liam-nek meg találkozónk van a lányokkal. Tudjátok....
-Miért nem mutattátok be nekünk még mindig?-kérdezte Zayn és Harry kórusban.
-Mert még minden csak kialakulóban van.-válaszolta Liam.
-És ti elijesztenétek.-vihogta Louis.
-Pont mi. Mondja ezt a tréfa répa.-vigyorodtam el.
-Ne kötözködj kis csaj.-vigyorgott gonoszan Lou.
-Befogtam.
Szóval elmentek Louis-ék is. A telefonomat kezdtem babrálni. Egyedül maradtam. Harry-vel és Zayn-el. A legrosszabb.
-Én is megyek ha már mindenki elment. -motyogtam letettem a telefonomat az asztalra és felálltam, hogy elinduljak az emeletre a cuccaimért.
-Miért nem maradsz?-nézett rám nagy szemekkel Harry.
-Ömmm...mert már mennem kéne.
Felmentem felkapni a kis táskám, ami tegnap nálam volt, majd vissza mentem a nappaliba a fiúkhoz. Mikor beléptem a nappaliba, akkor mind a kettő fiú a telefonomat bámulta és motyogott. Oda mentem hát hozzájuk.
-Mit csináltok a telefonommal?-vontam őket kérdőre.
-Ez mi?-kérdezték egyszerre és a képembe nyomták a telefont. Kivettem a kezükből és megnéztem. Körülbelül fél perce kaptam egy SMS-t. Daniel írt: "Szia Carly! Remélem jól vagy. Voltál orvosnál? Majd hívj..." Milyen szép összefüggő szöveg....csak ez járt a fejemben, majd leesett nekem valami.
-Mi van vele?-kérdeztem a fiúktól.
-Ki az a Daniel?-néztek rám nagy szemekkel.
-Nem tök mindegy?
-Nem.
-Magánügy....-adtam meg a rövid választ, de nem hagyták ennyiben.
-Mondd el.-mondták egyszerre.
-Nem kell nektek elmondanom. Nem vagytok a pasijaim. Szóval ha megengeditek, most haza mennék. Sziasztok!-válaszoltam és idegesen elhagytam a házat.
Amint hazafelé sétáltam felhívtam Daniel-t.
Kicsengett.....huhhhh ez már haladás. Majd megszólalt az ismerős hang.
-Igen?
-Szia....Carly vagyok.
-Jah. Helló. Hogy vagy?
-Jól kösz.
-Voltál dokinál?
-Nem, de nem is megyek.
-Pedig kellene.
-Kérlek....csak te ne kezd.
-Mit?
-Hagyjuk.
-Oké. De lenne kedved eljönni velem kávézni?
-Bocsi, de most nem érek rá.
-Kár. Akkor majd még kereslek. Csá.
-Helló.-elköszöntem, majd letettem a telefont.

Észre sem vettem, hogy már a házunk előtt vagyunk. Felszaladtam az emeletre a szobámba, elvetődtem az ágyon, majd ismét a telefonomat kezdtem bűvölni. Gyorsan felhívtam Zayn-t.
-Szia!-hallottam a vidám hangot a vonal túlsó felén.
-Lenne kedved átjönni. Mondjuk most?
-Persze.-hallottam a lelkes választ.
-De ne mondd senkinek, hogy hozzám jössz.
-Rendben. Tíz perc és vagyok. Szia.-mondta, majd letette. Wow. Gyors volt.
Gondoltam, addig átöltözök. Felkaptam egy farmer sortot és egy fekete csipkézett fölsőt.
Amint végeztem az öltözködéssel (megjegyezném, hogy nem öltöztem sokáig) meg is jött Zayn. Lementem a bejárati ajtóhoz és kinyitottam azt. Csak ő állt ott. Magamhoz rántottam és szenvedélyesen megcsókoltam, majd becsaptam a bejárati ajtót.

14. Just stars

Hajnal ötkor felriadtam. Rémálmom volt. Pedig többnyire nem álmodok. Megpróbálom inkább ezt az álmot kiverni a fejemből. Leszedtem magamról Harry kezét (mert még mindig engem ölelgetett) és óvatosan kiosontam a szobából. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, majd az emeletről lementem a konyhába. Kivettem a hűtőből egy dobozos kólát. Kimentem a hátsóajtón át az udvarra és leültem törökülésben a fűre. Kinyitottam a kólámat és iszogattam, miközben a csillagos eget bámultam. Néha szeretem a csillagokat bámulni és csak gondolkozni. Halk lépteket hallottam a hátam mögül, de nem mozdultam. Gondoltam, talán nem vesz észre az a valaki. Egyre közelebb jött az a valaki, és végül közvetlen mögém ült. Nem fordultam meg. Majd csak megszólal nem?! Éreztem ahogy közelebb hajol a nyakamhoz. Már a szuszogását éreztem a bőrömön, és egy csókot nyomott a nyakamra. Most már nem bírtam. Megfordultam és rá néztem. Zayn ült mögöttem.
-Te mit csinálsz kint ilyen későn?-mosolygott rám.
-Ez mi volt?-néztem rá nagy szemekkel.
-Micsoda?-mosolygott tovább.
-Amit az előbb csináltál.
-Semmi.
-Zayn. Figyelj. Te vagy a legjobb barátom és ezt a barátságot nem ronthatja el valami múló szeszély.
-Milyen szeszély. Miről beszélsz Carly?
-Ezekre a kirohanásaidra.
-Ezek nem kirohanások. Hanem az érzéseim.
-Akkor tartsd kordában az érzéseidet kérlek, mert nekem fontos vagy.
-Akkor mutasd ki.-vágta rá, és megcsókolt.
Így még senki nem csókolt meg. Eszméletlen jól csókolt. Vadan és szenvedélyesen, de ugyanakkor lágyan is. Akaratlanul is viszonoztam a csókot. Mikor elváltak ajkaink csillogó szemekkel nézett rám.
-Te is élvezted. Ne tagadd.
Először csak nagyokat pislogtam rá, majd megpofoztam, felálltam és visszarohantam a házba. Megcsaltam Harry-t. Igaz, hogy ő is ezt tette velem, de nem kellett volna a szintjére süllyednem. A nappaliba leültem a díványra, felhúztam a lábam és azt átkulcsoltam a karommal. Csak bámultam a falat, mintha valami érdekes szöveg lenne rajta. Pár perc elteltével Zayn is besétált az udvarról és leült hozzám.
-Figyelj. Én....
-Kuss már!-mondtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Tán még az előző csóknál is vadabb volt.
-Ki vagy és mit tettél a félénk kis Carly-val?-vigyorgott rám a csókunk végén.
-Túl unalmas volt, szóval leváltottam.-vigyorodtam el.
-Hmmm....még nem is mondtam, hogy milyen szexy vagy pólóban és fehérneműben.-mondta és egy féloldalas mosollyal ajándékozott meg.
-Kösz. Asszem.-nyögtem ki.
-De nem fázol? Itt kicsit hűvös van.
-Nem fázok annyira.-motyogtam.
-Gyere fel a szobámba. Ott jobb az idő.-mondta egy kaján vigyor kíséretében.
-Te kis te.-nevettem fel halkan.
Halkan felosontunk a szobájába. Leültünk az ágyára.
-Itt is hideg van.-mosolyodtam el.
-Gyere ide.-vigyorodott el, magához rántott és megölelt.
-Most mit kezdjek Harry-vel?-motyogtam.
-Nem tudom. De ezt nem kéne neki elmondani.
-Szerintem sem. De most akkor olyan vagyok mint ő. Én is megcsaltam. Hogy lehetek ilyen szemét?!
-Ne hülyéskedj. Nem vagy az.-mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.
Nagyot sóhajtottam, majd még jobban hozzá bújtam. Nagyon szar érzés megcsalni valakit.
-És ha megtudja, hogy mi történt? Láttad, hogy amikor semmi nem történt, akkor is hogy kiakadt.
-Majd kitalálunk valamit. Nyugi. De most aludjunk. Jó?
-Ahham.
Mindketten bemásztunk az ágyába és elaludtunk.
Reggel arra keltünk, hogy Louis és Harry ront be a szobába. A nagy robajra riadtan néztünk fel mindketten a fiúkra.
-Mi a franc?-nézett rájuk kérdőn Zayn.
-Látod Harry. Mondtam, hogy megtaláljuk Carly-t. Nyugi van.-motyogta Louis.
-Mit keresel ennek a szobájában?-nézett rám nagy szemekkel Harry.
-Ennek neve is van. Méghozzá Zayn és nem tudtom mit keresek itt....öööö...lehet megint alva jártam. Szoktam.-hadartam a hülyeségeimet. Próbáltam valami okot találni rá, ami nem az, hogy egész hajnalban smároltunk, aztán együtt aludtunk el, mert fáztam.
-Alvajárás...mi?-nézett rám Harry olyan "te engem ne nézz hülyének" tekintettel.
-Aha.-motyogtam.
-Bizonyítsd be.
-Mégis hogy? Mellesleg nem kell neked megfelelnem. Amúgy is. Inkább menj el tusolni megint, mert innen érzem, hogy még mindig pia szagod van.
Átmásztam Zayn-en és kimentem a szobából. Lementem a szobából a konyhába ahol Niall volt, és ettem vele egy tál müzlit.
-Mi a balhé csajszi?-nézett rám.
-Mindegy. Csak Harry. Nem ér annyit, hogy idegesítsem magam rajta.
-Értem.-jó hogy nem feszegette a témát.
 Később már mind a hatan a nappaliban ültünk és csendben bámultuk a tévét. Én Harry és Zayn között  ültem. Kicsit kellemetlen volt.

13. Nem olyan egyszerű

Amint azt kérte, hogy bocsássak meg neki, csak bámultam gyönyörű szemeibe. Mégis hogyan tehetném?
-Ez nem olyan egyszerű.
-Mit tegyek, hogy megbocsáss?-nézett rám szomorúan.
-Semmit nem tudsz tenni.
-Valamit csak tudok.
-Harry! Hazudtál nekem, mással találkoztál és lazán leváltottál volna engem. Szerinted ezt egy perc alatt elfelejtem?
-Reméltem.
-Akkor nagyon elbíztad magad.
-Ne tedd ezt velem Carly. Meg kell bocsájtanod.
-És mégis kim vagy te nekem, hogy megmondd mit tegyek és mit ne?
-A pasid.
-Az csak voltál édes.-mondtam, majd megfordultam és Zayn-t kikerülve kimentem az ajtón, amit aztán stílusosan becsaptam magam  mögött.
Arrébb sétáltam egy utcával és lefeküdtem a fűbe napozni (mert csodák-csodájára jó idő volt).
Körülbelül öt percig napozhattam, amikor valaki mellém feküdt. Megnéztem ki az és....
-Mi az Zayn?
-Beszélj vele. Kérlek.
-Nem fogok.
-Ne csináld már ezt Carly.
-De engem már nem érdekel Harry. Értsd meg kérlek.-mondtam és visszafeküdtem a fűbe.
-Akkor ki érdekel?-hajolt közelebb.
Én csak a szemeit néztem. Hirtelen nem tudtam megszólalni. Mire ő csak elmosolyodott.
-Ezt ne csináld.-suttogtam miközben még mindig elbűvölő szemeibe bámultam egy bárgyú mosoly kíséretében.
-Mit?-vigyorodott el, de nem mozdult.
-Ezt.-motyogtam.
Arcunkat csak pár centi választotta el.
-Zayn.....
-Hmmm?
-Ezt ne.-suttogtam neki, de nem bírtam elhúzódni.
Szinte már összeértek ajkaink, de nem hagytam. Megöleltem szorosan. Ő a legjobb barátom. Nem csókolhatom meg. Akkor minden más lenne. Ő a lelki támaszom. Éreztem rajta, hogy kissé csalódott, de vissza ölelt.
-Menjünk.-motyogtam a nyakába, és felálltam.
Követett és átkarolt a vállam felett. Visszamentünk a többiekhez és a nappaliban Hazza feküdt a földön. Amint hallotta, hogy jövünk, felugrott és odarohant hozzám. Szorosan megölelt.
-Annyira sajnálom. Akkora seggfej voltam. Nem gondoltam az érzéseidre. Az egész az én hibám. Bocsáss meg. Annyira szeretlek és nem kellett volna ezt tennem..-ezeket motyogta miközben majd' megfojtott úgy szorongatott. Óvatosan visszaöleltem, majd elhúzódtam.
-Zayn haza viszel?-néztem kérdőn.
-Persze.-válaszolta és kimentünk a kocsihoz.
Hamar haza értünk. Nem volt hosszú az út. Pont búcsúztam volna el Zayn-től amint megcsörrent a telefonja.
-Igen? Mi van? Máris!-mondta a telefonba, majd letette.
-Harry eltűnt.
Ijedten néztem vissza rá.
-Mire vársz még? Menjünk vissza....
Amint visszaértünk a házhoz futva jött felénk Louis a telefonjával. Mi kiszálltunk a kocsiból és a képünkbe nyomta a telefont.
-Ez mi? Ezt látta. Ezért ment el. Ez a ti hibátok.
-Haver nyugodj már le. És mi ez?-kérdezte felháborodottan Zayn.
Gyorsan kikaptam Louis kezéből a telefont és döbbenten bámultam. Két kép volt egymás mellett. Az amikor majdnem megcsókoltuk egymást Zayn-el és amikor megöleltem. A cikkből csak pár sort olvastam el. "A banda tagjai egymás ellen fordulnak?! Úgy látszik Harry barátnőjét lenyúlta Zayn. Vajon mi lesz ebből?" Ennyi elég is volt. Vissza nyomtam Louis kezébe a telefont és elfutottam. Csak futottam. Nem érdekelt, hogy a fiúk ordibálnak utánam. Futás közben Harry-t hívtam. Már vagy ötödjére hívtam amikor felvette.
-Igen?-szólt bele.
-Omg....Harry. Hol vagy?-kérdeztem és megálltam az utca közepén.
-Én az Orange's Pub-ban. Meeert?
-Maradj ott.
Csak két sarokra volt tőlem az a pub így hamar oda értem. Mielőtt bemehettem volna kaptam egy SMS-t anyától "Szia Kicsim. Két napos megbeszélésen leszek Párizsban. Vigyázz magadra." Jelen pillanatban nem érdekelt az üzenet. Zsebre vágtam  a telefonom és besiettem a pub-ba. Bent őrült hangos volt a zene és a hely tele volt emberekkel. Így hogy a francba találjam meg Harryt? Nagy nehezen eljutottam a pulthoz, ahol ott ült egy széken holt részegen.
-Harry!
-Carly! Bocsáss meg nekem.
-Gyere. Haza megyünk.
-De én nem akarok. Még egy Whiskey-t kérek.
-Nem kér többet. Inkább fizetnék. Mennyi lesz?-kérdeztem a pultostól.
-150 font.
-Basszus mennyit ivott..-fizettem, majd felsegítettem Harryt és megindultam vele a kijárat felé.
-Nem akarok haza menni.
-Pedig muszáj.
-Veled sem akarok lenni.-motyogta.
-Miért?-néztem rá döbbenten.
-Mert megcsaltál Zaynnel. Láttam.
-Nem láttál semmit. Csak megöleltem, mert szomorú voltam. Ő olyan nekem mint a testvérem. Te vagy az aki megcsalt. Nem fordítva.
Itt újra elszomorodott.
-Bocsáss meg. Annyira sajnálom. Én...én....
-Hagyd Harry. Ezzel nem oldod meg. Menjünk inkább haza.
Átölelt.
-Én szeretlek.-suttogta fülembe.
Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom. Annyira igazságtalannak éreztem magam, amiért nem bocsátok meg neki. Nyomtam egy puszit a homlokára.
-Inkább menjünk.
Szép lassan haladtunk a házukig. Amikor megérkeztünk felvittem a szobájába. És mondtam neki, hogy öltözzön át és zuhanyozzon meg amíg én felhívom a többieket.
Mindegyik fiút felhívtam, hogy minden rendben és itthon van. Mikor felmentem Harry szobájában már az ágyában feküdt. Engem nézett szomorú szemeivel.
-Kérlek bocsáss meg.
-Nem ilyen egyszerű.
-Legalább adj még egy lehetőséget.
-Jó, még meggondolom.
-Itt alszol?-kérdezte reménykedve.
-Egy részeg Harry Styles nevezetű gyerekkel?-kérdeztem, mire bólintott.-Rendben.
Elmentem letusolni, majd elvettem az egyik pólóját és mentem volna ki a szobából, hogy az egyik vendégszobában aludjak.
-Maradj itt kérlek.-olyan kérlelőn nézett rám, hogy nem tudtam neki nemet mondani.
-Jól van.-mondtam egy nagy sóhaj kíséretében, majd lefeküdtem mellé az ágy másik felére, hogy véletlenül se érjek hozzá. Közelebb jött és átkarolt.
-Harry ne....-kezdtem volna, de meghallottam mély szuszogását. Már elaludt.Lehunytam hát a szemem és lassan én is már az álmok világát jártam.

12. Daniel

Pár percig lehettem eszméletlen. Amikor kinyitottam a szemem az úttest szélén feküdtem, és a kocsi már sehol nem volt. Viszont egy fiú ott ült mellettem, és aggódva figyelt.
-Jól vagy?-nézett rám gyönyörű szemeivel.
A fejemre tapintottam és sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy eléggé véres.
-Fel jelenthetném cserbenhagyásos gázolásért.-motyogtam idegesen.
Erre rám mosolygott.
-Amúgy jól vagyok.-mondtam egy gyenge mosoly kíséretében.-Amúgy elmondanád mi is történt?-pislogtam rá nagyokat.
-Hát...pont erre sétáltam amikor láttam, hogy kisétáltál az útra és elütött egy kocsi. Az elhajtott én meg jöttem megnézni, hogy jól vagy-e. Szívesen haza kísérlek ha gondolod.
-Azt megköszönném.-mondtam és próbáltam felállni, de vissza estem.
-Majd én segítek.-mondta és lehajolt hozzám, hogy felsegítsen.
-Köszi.-motyogtam és lassan megindultam.
-Amúgy Daniel a nevem. Neked?
-Carly.-mosolyodtam el.
Az volt a szerencsém, hogy már nem voltam messze a házunktól. Amilyen lassan tudtam haladni, húsz perc elteltével meg is érkeztünk. Nem sokat beszéltünk út közben.
-Köszi, hogy haza kísértél.-mosolyogtam rá.
-Semmiség. Meg adom a számom, ha megint lenne valami bajod.-mosolygott rám.
-Én is meg adom.-mondtam. Lediktálta a számát és megcsörgettem. Elmentettük a telefonszámokat, majd elbúcsúztunk egymástól, és még egyszer megköszöntem, hogy segített.
Beléptem a lakásba és anya aggódó tekintetével találtam magam szembe.
-Úr Isten kicsim. Jól vagy? Minden rendben?-kérdezte és oda szaladt hozzám.-Úgy aggódtam érted. Mi történt?
-Elütött egy kocsi, de nem vészesen. Aztán egy kedves fiú haza kísért.-motyogtam.
-Neked vérzik a könyököd és a homlokod. Beviszlek a kórházba.-mondta kapkodva.
-Ne anya. Csak hagyj lefeküdni. Kutya bajom.
-Legalább hagy fertőtlenítsem le.-kérlelt.
-Rendben.-mondtam és leültem a nappaliban.
Lefertőtlenítette a sebeimet és leragasztotta sebtapasszal. Megköszöntem és felmentem lefeküdni.
Sokáig nem tudtam el aludni, de végül sikerült.

                                                                              ***

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Kábultam vettem fel.
-Igen?
-Szia Carly. Én annyira sajnálom. Akkora egy barom voltam és most.....-hallottam Harry hangját.
-Menj a picsába.-mondtam fáradtan és kinyomtam a telefont.
Ismét csörgött a telefonom.
-Mi van?-szóltam bele ingerülten.
-Öööö...szia Carly. Daniel vagyok.-hallottam egy zavart hangot.
-Jajj bocs. Csak az előbb hívtak és felhúztak. Tényleg bocs.
-Csak meg akartam kérdezni, hogy jól vagy-e.
-Igen. Köszi.-mondtam válaszul.
-Akkor jó. Hagylak is pihenni. Szia.
-Szia.-válaszoltam és kinyomtam a telefonom.
Bármily meglepő a telefonom megint csörgött.
-Igen? Mondd....-kezdtem bele.
-Szia. Zayn vagyok. Beszélned kéne Harry-vel. Totál kiborult.
-Engem aztán nem érdekel.
-Kérlek Carly.
-Jól van. Tíz perc múlva gyere értem. Én aztán ki nem megyek megint gyalog az utcára.
-Ott leszek.-mondta és kinyomta a telefont.
Gyorsan felöltöztem, fogat és arcot mostam, majd megfésülködtem. Csak egy rövidnadrágot és egy barackszínű mintás pólót vettem fel, hozzá a kedven converse cipőmmel. Pontosan tíz perc elteltével csöngettek. Felkaptam a telefonom és lerohantam. Becsaptam magam mögött az ajtót és az elöttem álló Zayn nyakába ugrottam és csak szorítottam.
-Nyugi kislány. Mi a problem?
-Semmi.-motyogtam a nyakába bújva.
Kicsit eltolt magától és rám nézett. Meglepettséget fedeztem fel az arcán.
-Mi történt az arcoddal?
-Tegnap elütött egy kocsi amikor jöttem haza, de minden rendben mert segített nekem Daniel.-hadartam el röviden és tömören.
Csak nagy szemekkel nézett rám.
-Jól vagy?
-Aha.
-Miért nem hívtál?
-Mert fölösleges lett volna.
-És ki az a Daniel?
-Az a srác aki segített amikor elütöttek.-mosolyogtam.
-Biztos jól vagy?
-Zayn! Már mondtam. Igen.-mosolyogtam rá.- De azért kösz, hogy aggódsz.
-Jól van na. De olyan kis törékeny vagy.-mondta és megrázta a karom.
-Nagyon vicces vagy.-válaszoltam és gyorsan még bezártam az ajtót.-Nah indulhatunk?
-Csak ön után hölgyem.-vigyorgott és meghajolt.
Elvonultam a kocsihoz és beültem a jobb egybe. Csendben telt az út, amíg meg nem érkeztünk.
-Nem akarok vele beszélni.-kezdtem hisztizni.
-Ments meg minket.-könyörgött-Megőrülünk tőle. Sajnáltatja magát, iszik és szerintem ha így halad akkor kinyírja magát.
Kiszálltunk a kocsiból és amikor a bejárati ajtót kinyitottam, megláttam a nyúzott Harryt. Még a haja sem olyan volt mint szokott. Olyan volt mintha a haja is szomorú lenne. Hirtelen sajnálatot éreztem. De miért is? Hiszen ő volt az aki megbántott. Rám nézett reményvesztett szemeivel, és csak pár szót mondott.
-Bocsáss meg kérlek!