10. Az az én rágóm

Két és fél óra múlva végeztem a rendrakással a szobámban. Anya elment, így már csak a konyha maradt. Basszus...utálok takarítani. Ez nem nekem való, bár ahogy anya szokta mondani, valakinek ezt is meg kell csinálnia. Neki láttam a konyha felmosásának, mivel mást nem nagyon kellett csinálni. Miközben felmostam, az iPodomat hallgattam, ennek az eredménye az lett, hogy a felmosóval táncoltam és énekeltem egy fél órán keresztül. Mikor kész lettem csináltam magamnak egy narancs levet, majd leültem a nappaliba a tévé elé. Már egy órája nézhettem a tévét, amikor megéheztem. Bementem a frissen felmosott konyhába és összedobtam egy kis ebédet. Ami egy gyümölcslevesből állt. Nem sok, de most ennyi kellett. Kis idő elteltével ránéztem az órára. Már három óra? Jól eltelt az idő. De még senki sem keresett. De kit érdekel? Bekaptam vagy 4 darab rágógumit és bevágódtam a tévé elé és csak bámultam ki a fejemből. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer csak a telefon csörgésre figyeltem fel. Mi a manó?! Meg sem néztem, hogy ki az, csak felvettem.
-Halló?
-Szia Carly. Két perc és ott vagyok érted. Készülj el, és gyere ki a ház elé. Szia.-hallottam Harry hangját, majd le is tette a telefont.-Jól van. kicseréltem a rágóm, mert ennek már nem volt íze, és csak a telefonomat vágtam zsebre, meg a lakáskulcsot.
Amint kiértem a  ház elé, már ott állt a kocsi mellett.
-Szia, mi ez a sietség?-kérdeztem mosolyogva.
-Mire elindultam, addigra leesett, hogy elfelejtettem szólni neked, hogy jövök.-vigyorgott rám, mire nevetni kezdtem.
-Jól van, szóval hova megyünk?
-A London Eye-hoz. Tudom, hogy elcsépelt, de imádok oda menni.
-Nekem tökéletes.
-Király.
Kinyitotta nekem a kocsi ajtót.-Tessék hölgyem....
-Óóóh köszönöm.-kuncogtam el magam, majd beszálltam.
Amint ő is beszállt elindultunk és rövid időn belül a London Eye-tól voltunk pár utcára. Onnan gyalog mentünk.
-Nem fognak így felismerni?-kérdeztem, és mire kinyögtem a kérdésem, néhány lány rohamozta meg.
-Tudtam, hogy elfelejtettem valamit.-nevetett, majd elkezdett autogramot osztani, meg fényképezkedni. Hamar végzett, így mentünk tovább. Mire a London Eye kapszuláihoz értünk, már nyugisabb volt a helyzet, és senki sem ismerte fel. Beszálltunbk a kapszulába, és megkezdődött az utunk. Rajtunk kívül senki nem volt a kaapszulában. És más kapszulákban sem voltak. Nyugis nap a mai. Leültünk középen és bámultunk ki az ablakon. Én a rágómból kezdtem lufit fújni, mire észre vettem, hogy figyel Harry, erre a rágó lufi kidurrant és az arcomra ragatt. Harry röhögni kezdett, el tudtam képzelni, hogy nézhet ki a fejem, és hát én is röhögni kezdtem. Közelebb csusszantam Harryhez.

-Nem vagy valami beszédes.
-Te sem.-válaszolta erre.
-Mert te nem vagy az.-nevettem.
-Szeretlek.-mondta, amire nem válaszoltam, csak megcsókoltam. Mikor vége lett a csók csatánknak, ránéztem mosolyogva.
-Vissza adod a rágóm?-nevettem.
-Mostmár az enyém.-mondta, és azt a rágót, amiből az elöbb még vígan fújtam a lufit, most ő rágta.
-De maz az enyém volt.-nevettem.
-Pontosan. Volt.-mondta vigyorogva.
Megcsókoltam, és közelebb húztam magamhoz. A csók végén felkiáltottam.
-Megint az enyém.-mondtam nevetve.
-Gonosz vagy.
-És az baj?-kérdeztem pislogva.
-Háááát....-erre magához húzott, és csikizni kezdett.
-Neee....ááááhhh...nagyon csikis vagyok. Segítséééég!!!-ordibáltam nevetve.
-Hát itt nem fognak sokan segíteni.-mondta vigyorogva.
-Ha nem hagyod abba Harry Styles, akkor nem kapsz több csókot.-mondtam a nevetés közepette. Erre abbahagyta. Nem bírod megállni.-vigyorgott rám édesen.
-Óóóhh...tényleg?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Fogadni mernék, hogy nem.-mondta erre.
-Akkor fogadjunk. Mi a tét?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Egy hétig a szolgám leszel, ha nem nyerek, akkor meg fordítva.-erre nevettem.
-Benne vagyok.-válaszoltam és egy puszit nyomtam az arcára.