8. Horror

Reggel arra keltem, hogy megint elfelejtettem elhúzni a sötétítő függönyt, és igaz, hogy csukva a szemem, de mindjárt megvakulok. A fejemre húztam a takarót. Még fordultam párat az ágyban, majd levágtam a takarót a padlóra, és mint egy zombi, úgy mentem a fürdőbe. Szinte megijedtem magamtól, amint tükörbe néztem. Hogy kócolódott így össze a hajam?! Megpróbáltam kifésülni, de nem ment. Nah ez nem lehet igaz. Fújtam rá egy csomó sprét, hátha megy. 15 perc múlva nagy nehezen sikerült kifésülnöm. Megszenvedtem vele. Még gyorsan fogat mostam, és kisminkeltem magam. Megálltam a szekrény előtt. Nyugodtan ráérek, szerencse, hogy ma péntek van, és elmarad a suli. Azt nem tudom, hogy mi miatt, az nem érdekelt. Kihalásztam az ágy alól a telefonom. Dél van. Mit vártam?! Hogy majd hajnalban kelek?! Hahaha.... jó vicc. Most vettem csak észre, hogy van öt nem fogadott hívásom. Lássuk csak, ki keresett. Egyszer hívott anya, négyszer pedig Harry. A francba, kb egy órája hívott utoljára. Gyorsan kikerestem a számát és felhívtam. Már az ötödik kicsengés szólalt meg. Basszus...tuti nem veszi fel, gondoltam magamba, és készültem lerakni a telefont, amikor valaki gyorsan felvette, és beleszólt.
-Mi van már?-szólt bele Harry idegesen, mire kicsit megszeppentem.
-Ööö...szia, zavarok?!-szóltam bele még mindig megszeppent hangon.
-Jajjj bocs. Nem akartam. Azt hittem megint Louis szórakozik.-mondta mentegetőzve.
-Semmi.
-Kiengesztelhetlek, mondjuk egy találkozóval?-kérdezte, és hallottam a hangján a mosolyt.
-Hááát....nem is tudom....-incselkedtem vele egy kicsit.
-Naa?-türelmetlenkedett...
-Persze.-válaszoltam mosolyogva.
-Akkor egy óra múlva ott vagyok mérted. Szia.-mondta, majd rám csapta. Nah szép.

Visszaálltam a szekrény elé, ruhát keresni. Kikaptam a szekrényből egy fehér, pánt nélküli, virágmintás fölsőt, hozzá pedig egy farmer sortot, és kikotortam a cipős szekrényből egy barack színű converse cipőt.  Mit csinálok, amíg várom?! Lementem a nappaliba, és bekapcsoltam a tévét. Pont a kedvenc zeném ment, amit a tévével énekeltem, amikor csöngettek. Huhhh a franc, remélem ezt kint nem lehet hallani. Kilőttem  a tévét, és szaladtam az ajtóhoz. Lenyomtam a kilincset és kikukkantottam.
-Szia.-mosolyogtam Harryre, amint megláttam.
-Helló. Még egyszer nagyon sajnálom.
-Semmi gond.-vigyorogtam rá.-Szóóóval. Hova megyünk?-kérdeztem kíváncsian.
-Hozzám.
Akkor menjünk.-mondtam, majd elindultunk a kocsija felé. Beszálltunk, elindultunk, és pár perc alatt oda is értünk. Kiszálltunk, és csak visongást hallottam.
-Ez meg mi?-kérdeztem röhögve.
-Ne akard tudni.-válaszolta, majd bementünk a házba.

A látvány a következő volt. Louis és Zayn répával kardoztak, míg a másik kettő a díványról figyelte a műsort, és szurkolt. Rögtön röhögni kezdtem, ahogy Harry is. 

-Szóval a barátaid olyan komolyak, és unalmasak, hogy az nem igaz.-állapítottam meg ironikusan. 

Erre mind rám nézett vigyorogva. 

-Nah ki vele. Ki áll vezetésre?-kérdeztem, és leültem a díványra Liam és Niall közé röhögve.

A meccs végén Louis lett a győztes. Megünnepeltük. A jutalma egy répalé volt. (Pfffuj szerk. megj.) Hallgattam egy ideig a baromságaikat, majd feljött az ötlet, hogy nem nézünk-e filmet. 

-Attól függ, hogy milyen film.

-Ömmm...van horror, és horror.-vigyorgott Zayn.

-Semmi más?-néztem nagy szemekkel.

-Bizony.-helyeselt Louis.

-Nem csinálunk valami mást akkor?-kérdeztem egy angyali mosoly kíséretében.

-Mi van félsz?-bökdösött meg Zayn.

-Nem.-vágtam rá.-Csak nincs kedvem horrorhoz.

Nem akartam bevallani, hogy sosem néztem még horror filmet, és nem velük szándékozok megnézni egyet. Mi van ha félek. Tuti kiröhögnek. Vagy nem, de inkább nem kockáztatok.

-Filmet nézünk és kész.-szögezte le Niall.

-Így is az lesz amit ti akartok.-sóhajtottam.

-Majd vigyázok rád.-vigyorgott Harry.

-Mitől kéne tartanom?-kérdeztem, bár tudtam mire gondol.

Mindannyian leültünk a nappaliba. Természetesen nem fértünk el a nagy díványon, így a kisebbikre fészkelődtem be Harryvel, míg a többiek a nagyobbikra. Nem fáztam, de azért egy plédet magamra húztam, aminek a felét Harry lerángatta rólam, hogy magára rakhassa. Még alig kezdődött el a film, de már nem tetszett. Nem az én típusom. Nem szeretem a horrort, csak az akciófilmeket és a romantikusat (a nyálasakat nem). Nagyon ijesztő volt. Nekem legalábbis. Asszem a címe "Péntek 13" volt. Az ijesztőbb részeknél még jobban Harryhez bújtam, ha lehetett, és természetesen végig a kezét szorongattam. Az előbbieknél mindig kuncogás hallatszott. Kinyírom ezeket. A pasim elvileg Harry nem?! Akkor meg?! Nah jó, még csak elméletben járunk, még meg kell nyílnom neki. Még jobban. A filmen a többi fiú bealudt, csak én és Harry maradtunk fent.

-Nekem haza kéne menni.-suttogtam, nehogy felkeljenek a többiek.

-De nincs késő?

-Éppen azért.-mosolyogtam rá.

-Aludj itt. Ezek így is itt alszanak.

-Hááát...

-Bár az én szobámmal járnál a legjobban. Ha reggel bemennének, és bárki mást ott találnak az ágyban, nem tudom, hogy mi történne.-vihogott, mire én is elmosolyodtam.

-Na jó. Maradok.-mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam az arcára.

-Ezazz. Akkor gyere.-ugrott fel, és felrángatott a szobájába.

-Ömmmm nincs pizsamám.

-Adok egy pólót, ha neked úgy jó.-vigyorgott még mindig.

-Tökéletes.

Elkezdett keresgélni a szekrényében, majd a kezembe nyomott egy pólót. 

-Tessék.

-Köszi. Tíz perc és jövök.-mondtam, majd elmentem letusolni, meg rendbe szedni magam.

Pontosan tíz perccel később kijöttem.

-Wow. Gyors voltál.-mondta, majd vigyorogva végigmért.

-Tudom.-mosolyodtam el.

-Mindjárt jövök én is.-mondta, majd eltűnt a fürdőben.

Amíg bent volt, feltérképeztem a szobáját. Érdekes mód, nem volt kupi. Minden megnéztem, de nem kutakodtam a cuccai közt, félreértés ne essék. Mire visszajött és már betakarózva feküdtem az ágyban.

-Hmmm...-csak ennyit mondtam. Csak egy alsónadrág volt rajta, nem mintha bánnám. 

Reakciómra önelégülten vigyorgott. Odajött és megcsókolt. Olyan édes ajkai vannak. Megkerülte az ágyat és befeküdt mellém. Rámosolyogtam és odabújtam hozzá.

-Szeretlek.-suttogtam.-Csak néha nehezen mutatom ki. Kell egy kis idő, hogy megnyíljak.-motyogtam szinte magamnak.

-Ráérek.-mosolygott, majd ismét megcsókolt, amit hevesen viszonoztam.

-Különben is. A csókod elárul. Minden érzésedet elmondja. Más nem is kell.-vigyorgott pimaszan.

Erre is csak hümmögtem, majd lehunytam szemeimet. Lassabban kezdtem szuszogni, és egyenletesebben. Lassan elnyomott az álom Harry karjai közt.