11. Interjú....vagy mégsem?

Miután végeztünk a London Eye-nél sétáltunk még egy kicsit a városban. Egyfolytában beszéltünk. Néha meg kellett állni, mert letámadták Harryt a rajongót, de utána hamar végzett.
-Teljesen nem ilyennek képzeltelek régen.-állapítottam meg hirtelen, témát váltva.
-Hát milyennek képzeltél?-érdeklődött egy enyhe mosoly kíséretében.
-Másnak. Magabiztos, öntelt nőcsábásznak.-mondtam nevetve.-De örülök, hogy ilyen vagy.
-Én magabiztos vagyok.-húzta ki magát mellettem.
-Tényleg?-kezdtem csipkelődni.
-Igen.
-Bizonyítsd.-nevettem el magam.
-Mégis hogy?-kérdezte vigyorogva.
-Te tudod. Hiszen magabiztos vagy.
-Carly. Holnap lenne kedved randizni személy személyemmel?
-Természetesen.-mosolyodtam el.-De először azt mondd meg, hogy a nap hátralévő részében mit csinálunk.
-Nekem sajnos egy fél órán belül interjún kell lennem, szóval ha nem bánod haza viszlek.
-Jah...oké.-mondtam egy kicsit elszontyolodva.
Még egy picit beszélgettünk, majd haza vitt a ház előtt adtam neki egy puszit és bementem.
Azt hittem egész nap vele lehetek, de úgy látszik nem. Ugyanis nincs rám ideje. Jó, tudom, hogy neki is lehet dolga, de akkor is. Felmentem twitter-re és láttam, hogy Zayn fent van. Ráírtam.
~Szia. Ti nem interjún vagytok?!
~Nem. Mert?
~Csak mert Harry lekoptatott és azt mondta mentek interjúra.
~Hát mi biztos nem.
~Akkor csak lekoptatott. Nagyon jó.
~Nem lenne kedved átjönni hozzánk?
~De. Negyed óra és ott vagyok.
Kikapcsoltam a gépet felkaptam a cuccomat és elindultam gyalog.

                                                                               ***

Mikor megérkeztem, csöngettem és türelmetlenül álltam az ajtó előtt. Senki nem nyitott ajtót. Gondoltam, megnézem hátha nyitva van, és nyitva volt. Bementem, de az alsó szinten senkit sem találtam.
-Hahóóó! Van itt valaki?-kiabáltam, és egyszer csak az emeletről visítva rohant le Louis.
-Segítség!!! Ez nem ér. Élő pajzsom van.-ordította és a kezében egy óriási vízipisztollyal a hátam mögé bújt.
Ekkor a másik három fiú rohant le az emeletről a kezükben ugyan olyan vízipisztollyal, és engem kezdtek el lőni.
-Ááááá...neee...-visongtam és most én bújtam Louis háta mögé.
-Te vagy a pajzs, nem én.-mondta vinnyogva Louis.
Ekkor a fiúk abba hagyták a vizezést.
-Jah szia Carly.-vigyorgott Zayn.
-Te mit keresel itt?-kérdezte Niall.
-És hol van az én Harrym?-háborodott fel Louis.
-Szóval....nektek is hali, megint. Én jöttem hozzátok kedves Niall és Harry meg nem tudom hol van, mert nekem azt mondta interjútok lesz, és lekoptatott.-adtam magyarázatot.
-Jáááájjjj neeee.....-hisztizett Louis, mire megveregettem a vállát.
-Akkor most itt maradsz?-kérdezte Niall.
-Ha ennyire zavarok, akár már most is elmehetek.
-Hogy lehetsz ilyen bunkó Niall?! Persze, hogy marad.-mondta Zayn.-Gyere adok száraz ruhát.
Csak ekkor esett le, hogy csupa víz vagyok attól, hogy az előbb lelocsoltak. Kicsit zavartan követtem Zayn. Csak egy pólót kértem, mert a sortomnak semmi baja nem volt. Amíg átöltöztem, ő kiment a szobából, majd mikor végeztem csatlakoztam hozzájuk a nappaliba.
Mind a négyen a tévé előtt ültek és valami akciófilmet néztek. Leültem közéjük és én is a tévét kezdtem bámulni.
-Ti mindig csak filmeztek?
-Nem. Aludni is szoktunk.-nevetett Louis.
-Ha ne filmezzünk, akkor mit csináljunk?-nézett rám Zayn.
-Hááát.....nem tudom. Valami mást.
-Szoktunk még felelsz vagy merszezni.-vigyorgott Louis.
-Akkor játszunk azt, mert unatkozok.
-Jó. Én kezdek.-ordította Niall és elő kapott egy üres kólás flakont.
Pörgettet és rám mutatott.
-Felelek.-mondtam a választ a fel nem tett kérdésre.
-Nincs valami jó barátnőd aki szingli?-vigyorgott.
-Nem vagyok kerítő, de van.
-És hogy hívják?
-Samantha.
-És esetleg.....
-Igen, persze. De majd.-mondtam majd pörgettem. Az üveg Zayn-re mutatott.
-Felelsz vagy mersz?
-Felelek.
-Oké. Hogy állsz a csajokkal?-kérdeztem érdeklődve, mire kicsit elpirult és szerintem zavarba is jött.
-Hááát...öööö....tetszik valaki csak....
-És ő...?
-Nem tudom. Azt se tudja, hogy bejön nekem.
-Akkor mondd el neki.
-Haver, ezt miért nem mondtad?-kérdezte Liam.
-Nem kérdeztétek. De mindegy. Én pörgetek.-mondta és a következő Louis volt.
A végére már kicsit behülyültünk. Volt minden, körbe kellett futni az utcán azt ordibálva, hogy "hülye vagyok"; vegyes turmixot kellett inni; és még minden más módszerrel idiótát csinálni magunkból. Nagyon sokáig baromkodtunk így. Olyan fél kilenc körül beállított Harry is.
-Te meg mit keresel itt?-nézett rám nagy szemekkel.
-Te vagy ma a második aki ezt kérdezi, és neked is szia.-mondtam komoran.
-Jah...szia.
-Milyen volt az interjú?-kérdeztem és macska körmöket rajzoltam a levegőbe az ujjaimmal.
-Haver, ha hazudsz, legalább jól csináld.-mondta Louis.
-Dolgom volt, jó?-kezdte idegesen Harry.
-És azért kellett nekem hazudni?-kérdeztem vissza felháborodottan.
-Legyek őszinte?-kérdezte szinte már ordítva.
-Megköszönném.-mondtam nyugodt hangnemben, ami őt még jobban felhúzta.
-Egy lánnyal találkoztam. Tiffany-val.
-Jujjj...gratulálok, hogy találtál magadnak egy normális lányt. Sajnálom, hogy rád voltam akaszkodva "Mr. kell neked is egy autogram???".....
-Csak ismerkedtünk. Nem jöttem vele egyből össze.
-Jah tényleg? Akkor kössz, hogy megcsaltál.-mondtam már én is ordítva.-A többi fiú körülöttünk állt síri csendben, és figyeltek minket.
-Félre érted.
-Tényleg? Mert akkor hogy is volt?
-Csak elmentünk és....
-Tudod mit? Hagyjuk. Nem érdekel. És én még azt hittem, hogy más vagy. Hogy nem vagy nőcsábász. Nah jah.-nem akartam haza menni, inkább felrohantam az emeletre. Bevágódtam az első szobába, remélve, hogy az nem Harry-é.
Tiszta volt a szoba, csodálkoztam is rajta. Az ágy a fal mellett volt. Le ültem az ágyra, a falnak dőltem és a szemben lévő falra bámultam. A sírás fojtogatott, de nem teszek akkora szívességet neki, hogy sírok miatta. Még azt sem érdemli meg. Gyötrő gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor egy kopogtatás zavart meg, s valaki benyitott.
-Minden rendben?-kérdezte egy hang, mire odanéztem.
Zayn állt ott. Becsukta az ajtót, majd mellém ült.
-Ööö...bocsi, ez a te szobád? Ha zavarok akkor....
-Igen, és maradj nyugodtan.
-Kösz.
-Szóval minden rendben?-kérdezte ismét.
-Azt leszámítva, hogy megcsaltak, igen.-válaszoltam neki, majd ismét a falat kezdtem bámulni.
-Csak, hogy tudd. Ha bármi baj van, rám számíthatsz.-mondta és átkarolt.
-Nincs semmi....
-Akkor jó.-mondta, és kicsit közelebb húzott magához.
Olyan jól esett, hogy próbál megvigasztalni. Ebben a pillanatban csak ő rá számíthattam. Fejemet a vállára hajtottam és úgy szuszogtam nagyokat, majd megtörve a csendet megszólaltam.
-Mennem kell.-mondtam és kelletlenül felálltam mellőle.
-Haza viszlek szívesen.
-Jót tesz egy kis séta. Szia. Majd még beszélünk.-mondtam, és miután ő is elköszönt kimentem a szobából.
A nappaliban Liam, Louis és Niall volt. Gondolom Harry felment a szobájába.
-Sziasztok srácok.-mondtam, majd gyorsan elmentem.
Nem hiszem el. Miért velem kell történni-e. Mi lett volna ha...máshogy viselkedek, mi lett volna ha....meg sem ismerem....mi lett volna ha...
Az élet nem csak a mi lett volna ha...-gondolatokból áll. A jelenre kéne összpontosítanom, nem arra, hogy mit kellett volna tennem a múltban. Elmerülve a gondolataimban sétáltam az utcákon. Csak az előttem lévő aszfaltot bámultam, mintha valami gyönyörű festmény lenne. Pont az út túl oldalára mentem volna át, amikor egy autó dudált rám és hirtelen minden elsötétül........