21. A buli

Arra keltem ahogy a napsugarak cirógatják az arcomat. Nyújtóztam egy nagyot, és Harryt kerestem magam mellett, de valami nem stimmelt. Nem volt mellettem. Felültem gyorsan és körbenéztem a szobában. Sehol senki. Nagy nehezen kimásztam a takaró alól. A földszintről neszezést hallottam, így arra indultam meg. Óvatosan bekukucskáltam a konyhába. Háttal volt nekem. Zayn állt ott és éppen főzőcskézett. Megfordultam gyorsan, azzal a szándékkal, hogy visszamenjek Harry szobájába, mert kezdtem magam kellemetlenül érezni, de ahogy megindultam volna, egy reszelős hang szólalt meg.

-Carly, te vagy az?-hangján érezni lehetett a meglepettséget, egy mosolyt erőltettem magamra, és megfordultam.
-Szia Zayn.
-Te, hogyhogy itt?-jött közelebb és egyik szemöldökét megemelte.
-Itt aludtam az éjszaka.-motyogtam el.
-Itt a házban? De hol? És mikor jöttél?-értetlenkedett és éreztem, hogy ezt már nem úszom meg.
-Pontosan. Tegnap este jöttem Harryvel. És vele aludtam. Igazából őt keresem, azért jöttem le, szóval ha nem bánod, én.....-próbáltam volna menekülni, de közbevágott.
-És ti...?
-Nem feküdtünk le.-vágtam rá óriásira nyílt szemekkel, és alig hittem a fülemnek, hogy azt hitte rólam, első éjszaka megadom magam bárkinek.
-Bocsi.-sütötte le szemeit.-Jó téged újra látni.-mosolygott, de még mindig a földet fixírozta.
-Téged is.-szorosan megöleltem, majd felrohantam az emeletre, a további kínos beszélgetések elkerülése miatt.
Berontottam a szobába, és Harry már ott várt engem. Derekára volt tekerve egy törülköző és a nedves haja az arcába tapadt.
-Pont téged kerestelek.-mosolyodtam el, és egy puszit nyomtam az arcára, mire a válasza az volt, hogy a nedves haját a nyakamhoz nyomta.
Felkuncogtam, majd az ágyra ültem.
-Mit csinálunk ma?
-Elmegyünk egy buliba.-mosolygott sokatmondóan.
                                                                      ***Este***
*Louis*
A pultnál ültünk a srácokkal. Ez volt már a harmadik italom. Harry eltűnt, Liam is Danielle-el Niall, meg elment meglátogatni az anyukáját szóval ő sem mulattatott minket és unatkoztunk.
-Zayn, tényleg nálunk aludt Carly?-méregettem, mert nem nagyon hittem el.
Már nagyon régen nem láttam, elméletileg a többiek igen, de valami miatt én mindig mindenről lemaradok.
-Esküszöm. Reggel ott volt mögöttem a konyhába egy szál pólóban.-vigyorgott.
-Már kanos vagy? Hányadikat is iszod?-méregettem és idiótán röhögtem.
-Ez még csak a....csak...asszem a kilencedik.-idegesen tűrt a hajába.
-Látni akarom. Nem hiszek neked.
A vihogó hülye gyerek nagy nehezen felállt a székéről, és engem karon ragadott  majd maga után rángatva elkezdett húzni a tömegben. Azt hittem már nem találjuk meg, de amint észrevettem egy vörös hajú kis csajt vonaglani a tömeg közepén, már tudtam, hogy ő az. Harry nyilván lelépett egy pár percre, de ő tovább táncolt. Csukott szemmel élvezte a zene dübögését. Meglöktem felé röhögve Zaynt én meg visszaindultam a bárpult irányába.

*Carly*
Elment Harry a mosdóba, szóval magamra maradtam. Az est eddigi részén nagyon jól éreztem magam. Jó volt újra Harryvel.
A zene ütemére ráztam a csípőm. Óriási volt a tömeg. Körülöttem mindenhol emberek és iszonyatos hőség volt idebent. Egyszer csak egy test simult hozzám hátulról. A csípőmre tette kezeit és velem együtt kezdett el mozogni. Tovább táncoltam, gondoltam végre, hogy visszajött Harry. Viszont mikor a nyakamnál megéreztem ajkait, majd a haját, nem az ismerős fürtök tapadtak bőrömhöz. Hirtelen fordultam meg és mikor Zaynnel találtam magam szembe,rögtön fölpofoztam. Még a hangzavar ellenére is hallottam, ahogy felszisszen egy kicsit, de a mosoly nem tűnt el az arcáról.
-Tudod, hogy szeretem, ha harcias vagy.-vigyorgott idiótán, és megéreztem a belőle áradó alkohol szagot.
-Te részeg vagy Zayn.-hátrébb léptem és tekintetemmel Harryt kezdtem keresni a tömegben, de Zayn ismét közelebb jött és nyakamhoz hajolt.
Próbáltam ismét hátrálni, de lefogott és fogát végighúzta nyakamon, majd kicsit beleharapott. Harapása durvább lett, és egy óvatlan pillanatába hátrébb löktem, majd a tömegben elkezdtem futni.

KÖZLEMÉNY!!!

Sziasztok! 
A blogban már régen nem volt frissítés, ez annak is köszönhető, hogy nem volt laptop-om és csak egy blogot tudtam így egyszerre írni. És a választás egy másikra esett. 
Bár ezt azért is hanyagoltam el annyira, mert nem voltatok túl lelkesek és úgy éreztem senkit nem érdekel, ha meg magamnak írom, akkor nem teszem közzé. 
Szóval HA mégis lenne olyan akit érdekel ez a blog az kommenteljen ehhez a bejegyzéshez. 
Ha meglesz MINIMUM 16 KOMMENT (mert elméletileg ennyi rendszeres olvasóm volt/van/lesz) akkor újraindul a blog, vagyis folytatódik. 
MAX 3 HETET KAPTOK. Nem többet. 
Ha nem lesz meg, a blog hivatalosan is BEZÁR!
                                                                                                    xx Medy

20. Azt hiszem

És itt a huszadik fejezet. Bocsi, hogy ennyire későn hoztam, de nem volt időm megírni a részt. Nah szóval, remélem tetszeni fog, és jó olvasást. A kövi fejezet 3 komi után jön :) xxx 

Niall szavai élesen csengtek a fülemben. Nem dönthetek. Ezt nem tudom megcsinálni. Nagyokat pislogtam és pont megakartam volna szólalni, hogy ezt nem tudom, amikor valaki megfogta a vállam. Megfordultam. Harry állt ott. Nem bírtam tovább. Hirtelen felálltam és megcsókoltam. Kicsit meglepődött, de viszonozta a csókot. Kezeit csípőmön pihentette, míg én a nyakát karoltam át. Niall elkezdte köszörülni a torkát, annak jeléül, hogy álljunk le. Harry-vel elváltunk egymástól és én elmosolyodtam.
-Nagyon hiányoztál.-mondtam, és közben arcát fürkésztem.
-Te is nekem. El sem tudod képzelni, hogy mennyire.-mondta és megpuszilta a homlokom.
-Nos, ha máskor valami szerelmi bánata van, csak jöjjön Mr. Niall Horan szerelmi tanácsadóhoz.-mondtam komoly fejjel büszkén Niall.
Elkezdtem röhögni, és óvatosan vállba vágtam.
-Édes, mit szólnál hozzá, ha elmennénk. Olyan régóta szeretnék már beszélgetni veled. -nézett rám Harry, mire bólintottam.
Intettem Amina-nak és Niall-nek, majd elmentünk.
Beszálltunk Harry kocsijába és elindultunk.
-Hova megyünk?
-Hozzánk.-vigyorgott rám.
Amint megállt a ház előtt, kipattant a kocsiból. Én is kiszálltam és mire odaértem az ajtóhoz, azt már ki is nyitotta.
-Csak ön után hölgyem.-vigyorodott el pimaszul.
-Köszönöm uram.-mondtam komoly arckifejezéssel, de nem bírtam ki, így a végére elröhögtem magam.
Becsuktam a bejárati ajtót, és mire visszafordultam Harry-hez, máris letámadta ajkaimat. Nekinyomott engem az ajtóhoz, és vadul faltuk egymás ajkait. Megnyalta alsó ajkamat, bejutásért könyörögve, de én nem adtam meg neki. Nem akartam sietni. Még jobban az ajtóhoz nyomott, már ha ez lehetséges, és ajkaimat kezdte harapdálni, és szívogatni. Ajkaim elnyíltak és nyelveink vad csatát vívtak egymással. Régóta kívántam már őt. Vágytam a csókjaira. Hogy ismét megízlelhessem őt. Csókunk közben egyik kezemmel a nyakát karoltam át, míg másikkal a hajába túrtam. Ő addig combomat simogatta. Elhúzódtam egy kicsit tőle.
-Kis mohó. Erről szerettél volna beszélgetni?-mosolyogtam rá.
-Dehogy...-mondta, de mosolya elárulta, és ajkai újra rátaláltak enyémekre.
-Annyira hiányoztál bébi.-motyogta fülembe, majd nyakamat kezdte csókolgatni, mire én felsóhajtottam.
Ismét elhúzódtam egy kicsit tőle, és komolyan, és mélyen a szemébe néztem.
-Olyan bunkó voltam. Nem kellett volna Zayn-nel.....tudod...-motyogtam és lesütöttem a szememet-és annyira bunkó voltam.....
-Kicsim, el van felejtve. Nagyon fájt, de megérdemeltem azok után, ahogy viselkedtem veled, vagyis ahogy nem....
Szorosan átöleltem őt, és a nyakához odanyomtam az arcom, majd egy csókot leheltem rá.
-Szeretlek.-suttogtam a fülébe.
-Én is téged. És ezen senki és semmi nem tud változtatni. Értve?-nézett a szemembe mosolyogva.
Bólintottam egyet és megpusziltam.
-Megyek iszom egy pohár vizet. Te is kérsz?-kérdeztem, már mikor elindultam a konyha felé.
-Nem köszi. Majd a szobámba gyere fel.
Megittam a vizet és mielőtt felmentem volna Harry-hez ránéztem gyorsan az órára. Gyorsan elszaladt az idő. Fél tíz volt. Nem foglalkoztam vele nagyon, hogy hol lehetnek a többiek vagy valami, csak felmentem Harry-hez. most ő volt az egyetlen aki érdekelt. Mire felértem, ő ott feküdt az ágyon kifeküdve. Odabújtam mellé, ő átkarolt engem.
-Soha többé nem engedlek el.-suttogta a fülembe, és ezután csak az egyenletes szuszogását hallottam, ami lassan engem is elrepített az álmok birodalmába.

19. Pláza?

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon régen hoztam részt de most itt van. A következő csak 2 KOMMENT után jön. Addig is jó olvasást. Xxx

Mikor ezt kimondtam, a fiúk csak engem néztek.
-Basszus...hogy lehetek ilyen idióta?!-ráztam meg a fejem, majd megfordultam és elrohantam, remélve, hogy a lányok majd követnek. Hallottam ahogy a fiúk követnek, de amikor hátranéztem, láttam, hogy hála a "csajtömegnek" nem tudtak követni. Berohantam az emeleten egy ruha üzletbe, és egy öltözőfülkében rejtőztem el. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Azt hittem, hogy a lányok azok, de rejtett számról hívtak. Felvettem, mert mostanában anya telefonja szarakszik, így mindig rejtett számot jelöl ki nála, és hátha ő keres most is.
-Igen?-szóltam bele a telefonba félhangosan.
-Hol vagy?-hallottam meg az ismerős hangot.
-Amina?-kérdeztem meglepetten, és ki is sétáltam az öltözőfülkéből, mert alig volt térerő.
-Talált.-visította a telefonba.
-Hát te? Hogy-hogy felhívtál?-kérdeztem kicsit zavarodottan.
-Hát nem is örülsz nekem? Ezt megjegyeztem Ray.
-Tudod, hogy nem szeretem ha így hívsz.
-Persze, azért mondtam.-röhögött a telefonba.
-Szóval?-kérdeztem.
-Szóval, csak azért kereslek, mert most perpillanat itt vagyok Londonban, egy meghallgatáson, és gondoltam összefuthatnánk, ha ráérsz egy baráti csevejre.-hadarta el gyorsan.
-Jah persze. Mikor érsz rá?-kérdeztem rögvest.
-Most hol vagy?
-A plázában egy boltban bujkálok.
-Bujkálsz? Mi a fenéért? Nah mindegy ott vagyok 10 perc múlva, gyere le az előtérbe.-mondta, majd kinyomta a telefont.
Nem akartam kimenni a boltból  le az előtérbe, ahol nagy valószínűséggel még mindig ott voltak a fiúk, de jön Amina, szóval muszáj lesz. Megindultam lefelé, és éreztem ahogy rezeg a telefon a zsebembe. Küldtek a lányok egy sms-t, hogy hazamentek. Nah szép, ennyit a shoppingról. Mire leértem az előtérbe, láttam, hogy a tömeg még mindig nem oszlott. Körbenéztem és ebben a pillanatban meg is láttam Amina-t.
-Gyere gyorsan.-ragadtam meg a karját és próbáltam magam után húzni, de ebben megakadályozott valaki.
Egy mellkasba ütköztem. Pontosan. Egy mellkasba. Felnéztem, hogy ki az, és Niall állt előttem.
-Carly. Kérlek hallgass meg. Fogalmad sincs arról, hogy mi van nálunk otthon. A fiúk megint jóban vannak, de romokban hevernek. Tenned kell valamit. Tudom, hogy nem mondhatom meg mit csinálj, de ha nem választasz kettőjük közül, akkor összetörnek. Engem nem tudsz átverni. Mind a ketten tudjuk, hogy valamelyiket jobban szereted. De melyikőjüket?-nézett rám nagy kék szemeivel, aminek hatására lesütöttem a tekintetemet.
Igaza volt. Én is tudtam, hogy valamelyikőjüket jobban szeretem, de vajon melyikőjüket?
-Nah?-nézett rám a szőkeség.
-Ez nem olyan egyszerű...-mondtam elcsukló hangon.
-Beszéljük meg. Segíteni akarok neked. Meghívlak téged és a barátnődet egy kávéra.-mondta, mire bólintottam egyet.
Beültünk az egyik kávézó eldugott sarkába, és komoly tekintettel nézett rám. Hát igen, ez nem megszokott.
-Döntened kell....

18. Én....

*Harry*

Mikor Carly elment csak ültem az ágyamon. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Valahol igaza lehet, hisz látjuk mi lett az egészből. Egszer csak Zayn jött be a szobába, kopogás nélkül. Pont őt nem kívántam most látni, de nem verem ki a balhét.
-Elment.-csak ennyit mondott, majd leült mellém.
-Azt akarta, hogy mondjam el, hogy mindkettőnket szeret, ezért nem akarja elrontani a barátságunkat. -motyogta még mellettem.
Nem nagyon érdekelt. Jelen pillanatban csakis magamat okoltam. Lassan kiment Zayn a szobából, és én mozdulatlanul ugyanott ültem órákig.

*Carly*

Szörnyű érzés mikor tudod, hogy miattad szenved valaki. A tudat, hogy fájdalmat okozol olyanoknak akikhez szeretsz, az szörnyű érzés. Nem értem, hogy tehettem ezt velük, a legegyszerűbb az, ha eltűnök az életükből.


                                                                   *2 hónappal később*


Már két hónapja kizártam a fiúkat az életemből, de egy óriási lyuk tátong a mellkasomba. Mintha kitépték volna a szívem. De a két hónap alatt végig rájuk gondoltam. Minden lépésüket figyelemmel követtem twitteren, a tévében és az újságokban.

*Zayn*

Már kerek két hónapja nem hallottunk "Róla". Látom Harry-n, hogy még mindig gyötri magát,de a barátságunk már a régi. Én is sokat gondolok Carly-ra, de most hogy ennyi sajtótájékoztatóra, fotózásra és fellépésre járunk, egyre kevesebb időm van a múlttal törődni. Két hónappal ezelőtt mikor Lou-éknak elmeséltük a Carly-s sztorit, láttam, hogy őket is bántja, de nem szóltak semmit. Mindig mikor az utcán sétálunk azt lesem, hogy mikor látom meg, mert beszélnem kell vele. Máshogy nem tudok. Nem veszi fel a telefont, mikor meg elmentem hozzájuk ahelyett, hogy kinyitotta volna az ajtót, bezárta azt. Azt meg nem tudom, hogy melyik iskolába jár, szóval ennyi a történet.

*Carly*

Épp a barátnőimmel Lottie-val és Susan-nal sétáltunk a bevásárló központba, mert mondták, hogy a hétvégén lesz egy eszméletlen jó parti és be KELL pasiznom. Nem nagyon akartam, de annyira boldogok voltak, hogy nem akartam velük is veszekedni. Egész úton a lányok vidám csevegését hallgattam, és néha én is velük nevettem, de inkább csak hallgattam őket. Az utóbbi időben csendesebb lettem. Sokkal csendesebb. A pláza földszintjén óriási nagy volt a tömeg.
-Te jó ég! Sose jutunk el a mozgólépcsőig.-sopánkodott Lottie.
Épp ennyit hallottam, de a lányokat már sehol nem láttam.
-Carly! Carly! Hol a francban vagy?!- hallottam a lányok röhögését a közelből.
-Itt vagyok ti hülyék.-röhögtem kiabálva, de még mindig nem láttam őket.
-Carly?-kérdezte egy ismerős hang és valaki megérintette a vállamat.
Csak most jöttem rá. Hogy lehettem ilyen hülye. A One Direction miatt vannak ennyien. Zayn volt mögöttem.  Belenéztem szemeibe és lefagytam. Egy szót sem bírtam kinyögni, és megmozdulni sem.
-Haver gyere már vissza.-jött oda Harry Zayn mellé, de amint meglátott ő sem tudott megszólalni.
Tekintetem a két fiú között cikázott. Egyszerre minden fájdalom élesebb lett a mellkasomban. Annyira hiányoztak. Itt állnak előttem, de mégsem csókolhattam meg egyiket sem.
-Én...én...annyira, de annyira sajnálom.-motyogtam a földet bámulva, és egy könny csepp folyt végig az arcomon.
Oda jöttek hozzám és megöleltek.
-Nyugi semmi baj.-suttogta a fülembe Zayn.
-Annyira hiányoztál.-suttogta a másik fülembe Harry, és erre még jobban elkapott a sírhatnék.
-Carly! Gyere m....-jöttek a lányok, de amint meglátták, hogy sírva ölelgetem a két fiút, elhallgattak.
-Én vissza akarlak titeket kapni.-motyogtam a fiúknak és hirtelen az az érzés kerített hatalmába, amit úgy hívunk irigység.

17. Sajnálom

Nem sokkal később Zayn haza indult, hogy Harry-t távol tartsa az internettől és a tv-től, nem mintha könnyű lenne. Szinte halálra untam magam. Semmi dolgom, és már-már elaludtam, amikor kaptam egy sms-t.
"Ugorj át. Megőrjít Harry!!! HELP!"
Akármilyen meglepő, Zayn volt. Összekaptam a cuccomat és indultam. Út közben a telefonomat nyomogattam és amint megérkeztem, gyorsan a zsebembe csúsztattam. Nem kopogtam. Nem bunkóságból, csak így is tudják, hogy jövök.
-De én látni akarom! Megőrülök nélküle! Megint kell nekem....-nyűglődött valaki hangosan a nappaliban.
-Esküszöm beragasztom a szádat, hátrakötözöm a kezeidet és kidoblak a napra.-morgolódott Zayn, ahogy hallottam.
Beljebb lépkedtem a nappali felé és kopogtam az ajtófélfán, majd megköszörültem kicsit a torkomat.
-Hali.-motyogtam. Amint ezt a rövid szót kimondtam Harry rögtön rám kapta a tekintetét.
-Annyira, de annyira...-kezdte megint és odajött hozzám, de a szájára tettem a kezem.
-Csitt. Most ezt ne erőltesd, jó?! -kérdeztem egy kisebb grimasz kíséretében, mire a földet kezdte bámulni.
-Bocs.-motyogta még el, majd le ült a díványra.
Leültem annak a másik felére, és amint leültem ő ott termett mellettem és megint kezdte.
-Tényleg sajnálom. Hidd el.-motyogta a vállamba.
Nem figyeltem oda rá. Az asztalról felkaptam egy laptopot és elkezdtem böngészni a neten, kicsit sem törődve azzal, hogy engem figyel Harry.
Twittereztem éppen amikor egy csomó linket vettem észre amihez az 1D kapcsolódik. Mi a fene? Rákattintottam az egyikre és ledöbbentem. Az a kép volt ott. Rögtön ki is léptem, de úgy látszik későn. Nagy szemekkel nézett engem Harry. Még a száját is eltátotta.
-Ez, ez....
-Ez semmi.-mondtam és lecsaptam a laptopot, vissza tettem a kis asztalra és álltam is volna fel, ha nem ránt vissza a csuklómnál fogva.
-Ez meg mi?-nézett rám komoly tekintettel.
-Semmi.-motyogtam és menekültem volna, de nem engedte el a csuklóm.
-Ne hazudj Carly. Láttam,  nem vagyok hülye.
-Nem tök mindegy? Magánügy.-válaszoltam flegmán és rángattam a kezem, hogy engedjen el.
-Mi van közted és Zayn között?
-Mondtam, hogy magánügy.
-De tudni akarom.-dacolt tovább.

Közben visszatért a szobába Zayn is. Amúgy észre sem vettem, hogy kiment.
-Hagyj már békén Harry.-kiabáltam rá, de még mindig nem engedte el a csuklóm.
-Itt meg mi van?-nézett ránk Zayn, de láttam rajta, hogy sejti.
-Nem enged el.-néztem rá segélykérőn.
-Láttam. Hogy voltál képes lesmárolni a barátnőmet?-nézett Zayn-re sértetten Harry.
-NEM vagyok a barátnőd. Csak VOLTAM.-hangsúlyoztam ki sértetten a szavakat.
-De nem csaltalak meg.-vágott vissza Harry.
-Mással randiztál. Mi az, hogy nem csaltál meg?!
-De csak smároltam a csajjal. Semmi több.
-Smároltál?! Ezt nem is mondtad.-nézett döbbenten Zayn.-És még van képed beleszólni Carly dolgába?!
-Igen van.
-Engedj már el a francba is...-ordítottam el magam, mert még mindig nem engedte el a kezem.
Rám nézett és elengedte azt.
-Én húztam.-motyogtam és indultam volna el.
-Ne menj.-szólt utánam Zayn.-Ezt meg kell beszélnünk.
Egy nagy sóhajtás kíséretében vissza ültem, majd mellém ült Zayn is.
-Szóval mióta is smárolgattok így együtt?-kérdezte egy grimasz kíséretében Harry.
-Viselkedj már.-szóltam rá.
-Jól van na.
-Amikor össze szedtelek a kocsmából, és itt aludtam, nem tudtam aludni és kimentem az udvarra és....
-Szóval nem is vagy alvajáró?-nézett nagy szemekkel.
-Persze, hogy nem. Azt hittem nem fogod be venni ezt a hülyeséget.-forgattam meg a szemem.-Amúgy nem akartam, hogy meg tudd ezt az egészet, mert, hogy előtte veled jártam és...
-Hogy tehetted ezt?-kérdezte szipogva.
-Ez a magán élete. Te is ezt tetted vele.-utalt a lényegre Zayn.
-Azt csináltok amit akartok.-motyogta és felvonult a szobájába.
-Nem akarom, hogy miattam veszekedjetek.-motyogtam és hozzábújtam Zayn-hez.
-Ne törődj vele.-mondta és egy puszit nyomott a fejemre.
-Beszélnem kell vele.-mondtam és felrohantam az emeletre.
Megálltam Harry szobája előtt és mély levegőt vettem, majd kopogtam.
-Bármelyikőtök az, hagyjon a francba.-ordította ki.
Nem érdekelt. Benyitottam a szobájába és rögtön megpillantottam. Az ágyon volt, hason fekve. Oda mentem mellé, leültem az ágy szélére és megsimogattam a hátát. Nem reagált.
-Harry....-kezdtem, de itt elakadt a hangom, és kicsit hozzábújtam és átkaroltam a hátát, majd megint felültem.-Én annyira, de annyira sajnálom. De mi nem is illünk össze, és ez nem is ment volna.-mondtam kicsit halkabban, mint normálisan szoktam.
-Ez nem igaz.-motyogta a párnájába.
-Te lesmároltál egy csajt én meg a legjobb haverodat. Már hogy ne lenne igaz?-kérdeztem, mire ő rám nézett.
-Nem tudom mi ütött belém. Nem akartalak megcsalni. Én szeretlek.-nézett rám és láttam hogy sír. Azt hittem megszakad a szívem.
-De akkor is megtörtént.-mondtam és odanyújtottam neki egy zsebkendőt, mire kifújta az orrát és a pólójába törölte könnyes szemeit.
Megöleltem.
-Nem akarok nélküled élni.-motyogta a nyakamba.
-Harry...ne kezd. Kérlek.-mondtam és elhúzódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek.
Szomorú volt. És én még azt hittem, hogy ha feljövök hozzá, akkor dühöngeni fog.
-Szerintem most haza megyek.-mondtam és felálltam, majd az ajtó felé indultam.
-Carly....-szólt utánam.
-Igen?-néztem vissza rá.
-Egy búcsú csókot még kaphatok? Egy utolsó csókot?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-N...na jó.-mondtam és visszaültem mellé az ágyra.
Amint leültem, odahajolt hozzám, és gyengéden megcsókolt, majd egyre szenvedélyesebb lett. Nem bírtam. Nálam is eltörött a mécses, és csak azt vettem észre, hogy miközben őt csókolom elerednek a könnyeim. Harry közelebb vont magához és a derekamnál átölelt. Én a nyakánál átkulcsoltam a kezemet, hogy még közelebb lehessek hozzá.
Percekig csókolhattuk egymást, majd lassan elváltak ajkaink és teljesen könnyes arcomat letörölte a kezével.
-Kérlek.-suttogta a fülembe, majd megpuszilta a nyakamat.
-Nem lehet.-mondtam, majd felálltam és lementem a nappaliba, hogy magamhoz vegyem a telefonom amit ott hagytam.
Mikor leértem Zayn még mindig ott ült a kanapén, de amikor észrevette kisírt szemeimet, oda sietett hozzám.
-Bántott?-nézett aggódva és megölelt.
-Nem.-motyogtam a nyakába, és szorosan magamhoz öleltem.
-Akkor?-elhúzódott picit, és engem figyelt.
-Figyelj. Döntöttem. Nem találkozhatunk többé. Egyszerűen nem tehetem azt, hogy elrontom a barátságotokat. Legjobb barátok vagytok és egy ilyen csaj, mint én, ezt nem ronthatja el. Sajnálom, hogy ez megtörtént. Ez az egész.-mondtam el-el csukló hangon.
-Ne mondj ilyet. Ez hülyeség.-mondta és az arcomat simogatta.
-Sajnálom.-mondtam és odahajoltam hozzá.
-Egy búcsúcsókot azért még adhatok?-nézett rám mire elmosolyodtam és újabb könnyek törtek elő a szemeimből.
-Persze.-mondtam és odahajoltam hozzá, hogy megcsókoljam.
Nem lehet össze hasonlítani a két csókot. Egyszerűen annyira különböző volt. Ez a csók is percekig tarthatott, míg el nem húzódtam.
-Mennem kell.-mondtam gyorsan.
-Ne menj. Meg tudunk mindent oldani.
Én csak a fejemet ráztam.
-Szeretem mind kettőtöket. Nem szakíthatlak szét titeket. Kérlek ezt Neki is mondd meg.-mosolyodtam el, majd elmentem.

 Rögtön haza futottam és amint megérkeztem, berontottam a házba, bevágtam magam mögött az ajtót, és a szobámba futottam. Leültem az ágyra, felhúztam a lábaimat és csak sírtam és sírtam.

16. Kéne nassi :$

Amint ajkaink elváltak egymástól rám mosolygott.
-Szóval ki az a Daniel?
-Ajjj....csak egy srác, aki hazakísért miután elcsapott a kocsi.
-Még valami?-nézett rám fürkésző tekintettel.
-Hogy érted? Nyugi nem smároltam le...
-Nem épp erre gondoltam, de ez is megteszi.-mosolyodott el, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Tudod.....-kezdtem a mondanivalóm kicsit bénán....
-Igen?-mosolygott rám.
-Ezt nem szabadna megtudni Harry-nek.-néztem rá.
-Hát nem éppen. De most ne ezzel foglalkozzunk.-vigyorodott el.
-Akkor mivel?-mosolyodtam el.
-Ezzel....-mondta és ismét megcsókolt.
Olyan mámorítóak és édesek voltak a csókjai, hogy azoknak nem lehet ellenállni. Szinte elolvadtam.
Vadan csókolóztunk, amikor megcsörrent a telefonom. Kelletlenül elváltak ajkaim Zayn-től és felvettem a telefonom.
-Halló?
-Szia Kicsim! Csak azt akartam kérdezni, hogy minden rendben van?-hallottam meg anya hangját a vonal túlsó végén.
-Igen. Persze....mert?-kérdeztem kicsit zavartan.
-Csak kérdeztem. Már nem is hívhatom fel a kedvenc lányomat?-hallottam egy halk nevetést.
-Dehogy nem.-mosolyogtam.
-De már mennem is kell....szeretlek kicsim. Pá.
-Szia.-mondtam, majd kinyomtam.
-Baj van?-nézett rám mosolyogva Zayn.
-Nincs. Lenne kedved eljönni velem vásárolni? Kéne itthonra egy kis nassi.-mosolyodtam el, mire ő bólintott egyet.
Gyorsan,felvettem egy kardigánt, mert kint nagyon fújt a szél, kaptam magamhoz egy kis pénzt, a telefonomat zsebre vágtam, bezártam a bejárati ajtót és már indultunk is.
Zayn feltette a fejére a napszemüveget, meg a kapucnit (tudom, hogy egy kicsit elnyúzott már ez a napszemcsis-kapucnis téma, de azért kell xD) és mentünk bevásárolni.
Csendben sétáltam mellette, kezemet a kardigánom zsebébe rejtve.
-Úgy sétálsz mellettem mint egy idegen.-motyogta mellettem Zayn és engem nézett.
Én csak nagyokat pislogtam rá.
-Mert?
-Egy méterrel mellettem sétálsz, és a kezed a zsebedben van. Nem mellékesen pedig rám sem nézel.
-Mert most tapadjak rád?-kérdeztem kicsit flegmán. /Gyors a hangulat változásom/
-Nem azt mondtam. Csak az előbb még tök jól elvoltál velem, most meg, hogy kijöttünk emberek közé, nem is tudom milyen vagy...
Közelebb mentem hozzá.
-Így jobb?-mosolyodtam el egy picit.

Kihúzta a kezemet a zsebemből és megfogta azt.
-Így a jobb.-mosolyodott el.
Így sétáltunk el a kisboltba és amikor megérkeztünk óriási mosollyal az arcomon rángattam magam után az édességekhez.
-Mi lenne ha chipset ennénk?-mosolyodtam el.
-Nekem bármi jó.
Felkaptam egy zacskó chipset és egy zacskó gumimacit is és mentem a pénztárhoz. Közben pedig a másik kezemmel egy pillanatra sem engedtem el Zayn kezét.
Fizettem, majd távoztunk. Út közben a chipset majszoltuk és beszélgettünk. Egyszer csak elmosolyodott és rám nézett.
-A múltkor eszméletlen szenvedélyesen csókoltál meg.-vigyorodott el.
-Hmmm...nem tudom miről beszélsz.-mosolyogtam sunyin.
-Valami hasonló volt.-motyogta, majd odahajolt hozzám, és valami eszméletlen szenvedélyesen lesmárolt az utca közepén.
Alig bírtam magam tartani a lábaimmal. Elejtettem a chipset és megkapaszkodtam a nyakába, miközben ő a csípőmnél pihentette kezeit. Épp vadan smároltunk, amikor hirtelen vakuvillanásokra lettünk figyelmesek. Zayn hirtelen ijedten elhúzódott tőlem.
-Basszus!-kiáltott fel Zayn-Futás!
-Mi?-néztem értetlen fejjel majd futni kezdtünk.
Visszanéztem és egy paparazzo épp azt fotózta, hogyan távozunk.
Amint visszaértünk hozzánk rögtön berohantunk a hátba és bezártuk az ajtót.
-A francba.-mérgelődött Zayn.
-Ha ez az újságba kerül, és meglátja Harry, akkor nekünk végünk. Az is elég ha a internetre felkerül.