11. Interjú....vagy mégsem?

Miután végeztünk a London Eye-nél sétáltunk még egy kicsit a városban. Egyfolytában beszéltünk. Néha meg kellett állni, mert letámadták Harryt a rajongót, de utána hamar végzett.
-Teljesen nem ilyennek képzeltelek régen.-állapítottam meg hirtelen, témát váltva.
-Hát milyennek képzeltél?-érdeklődött egy enyhe mosoly kíséretében.
-Másnak. Magabiztos, öntelt nőcsábásznak.-mondtam nevetve.-De örülök, hogy ilyen vagy.
-Én magabiztos vagyok.-húzta ki magát mellettem.
-Tényleg?-kezdtem csipkelődni.
-Igen.
-Bizonyítsd.-nevettem el magam.
-Mégis hogy?-kérdezte vigyorogva.
-Te tudod. Hiszen magabiztos vagy.
-Carly. Holnap lenne kedved randizni személy személyemmel?
-Természetesen.-mosolyodtam el.-De először azt mondd meg, hogy a nap hátralévő részében mit csinálunk.
-Nekem sajnos egy fél órán belül interjún kell lennem, szóval ha nem bánod haza viszlek.
-Jah...oké.-mondtam egy kicsit elszontyolodva.
Még egy picit beszélgettünk, majd haza vitt a ház előtt adtam neki egy puszit és bementem.
Azt hittem egész nap vele lehetek, de úgy látszik nem. Ugyanis nincs rám ideje. Jó, tudom, hogy neki is lehet dolga, de akkor is. Felmentem twitter-re és láttam, hogy Zayn fent van. Ráírtam.
~Szia. Ti nem interjún vagytok?!
~Nem. Mert?
~Csak mert Harry lekoptatott és azt mondta mentek interjúra.
~Hát mi biztos nem.
~Akkor csak lekoptatott. Nagyon jó.
~Nem lenne kedved átjönni hozzánk?
~De. Negyed óra és ott vagyok.
Kikapcsoltam a gépet felkaptam a cuccomat és elindultam gyalog.

                                                                               ***

Mikor megérkeztem, csöngettem és türelmetlenül álltam az ajtó előtt. Senki nem nyitott ajtót. Gondoltam, megnézem hátha nyitva van, és nyitva volt. Bementem, de az alsó szinten senkit sem találtam.
-Hahóóó! Van itt valaki?-kiabáltam, és egyszer csak az emeletről visítva rohant le Louis.
-Segítség!!! Ez nem ér. Élő pajzsom van.-ordította és a kezében egy óriási vízipisztollyal a hátam mögé bújt.
Ekkor a másik három fiú rohant le az emeletről a kezükben ugyan olyan vízipisztollyal, és engem kezdtek el lőni.
-Ááááá...neee...-visongtam és most én bújtam Louis háta mögé.
-Te vagy a pajzs, nem én.-mondta vinnyogva Louis.
Ekkor a fiúk abba hagyták a vizezést.
-Jah szia Carly.-vigyorgott Zayn.
-Te mit keresel itt?-kérdezte Niall.
-És hol van az én Harrym?-háborodott fel Louis.
-Szóval....nektek is hali, megint. Én jöttem hozzátok kedves Niall és Harry meg nem tudom hol van, mert nekem azt mondta interjútok lesz, és lekoptatott.-adtam magyarázatot.
-Jáááájjjj neeee.....-hisztizett Louis, mire megveregettem a vállát.
-Akkor most itt maradsz?-kérdezte Niall.
-Ha ennyire zavarok, akár már most is elmehetek.
-Hogy lehetsz ilyen bunkó Niall?! Persze, hogy marad.-mondta Zayn.-Gyere adok száraz ruhát.
Csak ekkor esett le, hogy csupa víz vagyok attól, hogy az előbb lelocsoltak. Kicsit zavartan követtem Zayn. Csak egy pólót kértem, mert a sortomnak semmi baja nem volt. Amíg átöltöztem, ő kiment a szobából, majd mikor végeztem csatlakoztam hozzájuk a nappaliba.
Mind a négyen a tévé előtt ültek és valami akciófilmet néztek. Leültem közéjük és én is a tévét kezdtem bámulni.
-Ti mindig csak filmeztek?
-Nem. Aludni is szoktunk.-nevetett Louis.
-Ha ne filmezzünk, akkor mit csináljunk?-nézett rám Zayn.
-Hááát.....nem tudom. Valami mást.
-Szoktunk még felelsz vagy merszezni.-vigyorgott Louis.
-Akkor játszunk azt, mert unatkozok.
-Jó. Én kezdek.-ordította Niall és elő kapott egy üres kólás flakont.
Pörgettet és rám mutatott.
-Felelek.-mondtam a választ a fel nem tett kérdésre.
-Nincs valami jó barátnőd aki szingli?-vigyorgott.
-Nem vagyok kerítő, de van.
-És hogy hívják?
-Samantha.
-És esetleg.....
-Igen, persze. De majd.-mondtam majd pörgettem. Az üveg Zayn-re mutatott.
-Felelsz vagy mersz?
-Felelek.
-Oké. Hogy állsz a csajokkal?-kérdeztem érdeklődve, mire kicsit elpirult és szerintem zavarba is jött.
-Hááát...öööö....tetszik valaki csak....
-És ő...?
-Nem tudom. Azt se tudja, hogy bejön nekem.
-Akkor mondd el neki.
-Haver, ezt miért nem mondtad?-kérdezte Liam.
-Nem kérdeztétek. De mindegy. Én pörgetek.-mondta és a következő Louis volt.
A végére már kicsit behülyültünk. Volt minden, körbe kellett futni az utcán azt ordibálva, hogy "hülye vagyok"; vegyes turmixot kellett inni; és még minden más módszerrel idiótát csinálni magunkból. Nagyon sokáig baromkodtunk így. Olyan fél kilenc körül beállított Harry is.
-Te meg mit keresel itt?-nézett rám nagy szemekkel.
-Te vagy ma a második aki ezt kérdezi, és neked is szia.-mondtam komoran.
-Jah...szia.
-Milyen volt az interjú?-kérdeztem és macska körmöket rajzoltam a levegőbe az ujjaimmal.
-Haver, ha hazudsz, legalább jól csináld.-mondta Louis.
-Dolgom volt, jó?-kezdte idegesen Harry.
-És azért kellett nekem hazudni?-kérdeztem vissza felháborodottan.
-Legyek őszinte?-kérdezte szinte már ordítva.
-Megköszönném.-mondtam nyugodt hangnemben, ami őt még jobban felhúzta.
-Egy lánnyal találkoztam. Tiffany-val.
-Jujjj...gratulálok, hogy találtál magadnak egy normális lányt. Sajnálom, hogy rád voltam akaszkodva "Mr. kell neked is egy autogram???".....
-Csak ismerkedtünk. Nem jöttem vele egyből össze.
-Jah tényleg? Akkor kössz, hogy megcsaltál.-mondtam már én is ordítva.-A többi fiú körülöttünk állt síri csendben, és figyeltek minket.
-Félre érted.
-Tényleg? Mert akkor hogy is volt?
-Csak elmentünk és....
-Tudod mit? Hagyjuk. Nem érdekel. És én még azt hittem, hogy más vagy. Hogy nem vagy nőcsábász. Nah jah.-nem akartam haza menni, inkább felrohantam az emeletre. Bevágódtam az első szobába, remélve, hogy az nem Harry-é.
Tiszta volt a szoba, csodálkoztam is rajta. Az ágy a fal mellett volt. Le ültem az ágyra, a falnak dőltem és a szemben lévő falra bámultam. A sírás fojtogatott, de nem teszek akkora szívességet neki, hogy sírok miatta. Még azt sem érdemli meg. Gyötrő gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor egy kopogtatás zavart meg, s valaki benyitott.
-Minden rendben?-kérdezte egy hang, mire odanéztem.
Zayn állt ott. Becsukta az ajtót, majd mellém ült.
-Ööö...bocsi, ez a te szobád? Ha zavarok akkor....
-Igen, és maradj nyugodtan.
-Kösz.
-Szóval minden rendben?-kérdezte ismét.
-Azt leszámítva, hogy megcsaltak, igen.-válaszoltam neki, majd ismét a falat kezdtem bámulni.
-Csak, hogy tudd. Ha bármi baj van, rám számíthatsz.-mondta és átkarolt.
-Nincs semmi....
-Akkor jó.-mondta, és kicsit közelebb húzott magához.
Olyan jól esett, hogy próbál megvigasztalni. Ebben a pillanatban csak ő rá számíthattam. Fejemet a vállára hajtottam és úgy szuszogtam nagyokat, majd megtörve a csendet megszólaltam.
-Mennem kell.-mondtam és kelletlenül felálltam mellőle.
-Haza viszlek szívesen.
-Jót tesz egy kis séta. Szia. Majd még beszélünk.-mondtam, és miután ő is elköszönt kimentem a szobából.
A nappaliban Liam, Louis és Niall volt. Gondolom Harry felment a szobájába.
-Sziasztok srácok.-mondtam, majd gyorsan elmentem.
Nem hiszem el. Miért velem kell történni-e. Mi lett volna ha...máshogy viselkedek, mi lett volna ha....meg sem ismerem....mi lett volna ha...
Az élet nem csak a mi lett volna ha...-gondolatokból áll. A jelenre kéne összpontosítanom, nem arra, hogy mit kellett volna tennem a múltban. Elmerülve a gondolataimban sétáltam az utcákon. Csak az előttem lévő aszfaltot bámultam, mintha valami gyönyörű festmény lenne. Pont az út túl oldalára mentem volna át, amikor egy autó dudált rám és hirtelen minden elsötétül........

10. Az az én rágóm

Két és fél óra múlva végeztem a rendrakással a szobámban. Anya elment, így már csak a konyha maradt. Basszus...utálok takarítani. Ez nem nekem való, bár ahogy anya szokta mondani, valakinek ezt is meg kell csinálnia. Neki láttam a konyha felmosásának, mivel mást nem nagyon kellett csinálni. Miközben felmostam, az iPodomat hallgattam, ennek az eredménye az lett, hogy a felmosóval táncoltam és énekeltem egy fél órán keresztül. Mikor kész lettem csináltam magamnak egy narancs levet, majd leültem a nappaliba a tévé elé. Már egy órája nézhettem a tévét, amikor megéheztem. Bementem a frissen felmosott konyhába és összedobtam egy kis ebédet. Ami egy gyümölcslevesből állt. Nem sok, de most ennyi kellett. Kis idő elteltével ránéztem az órára. Már három óra? Jól eltelt az idő. De még senki sem keresett. De kit érdekel? Bekaptam vagy 4 darab rágógumit és bevágódtam a tévé elé és csak bámultam ki a fejemből. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer csak a telefon csörgésre figyeltem fel. Mi a manó?! Meg sem néztem, hogy ki az, csak felvettem.
-Halló?
-Szia Carly. Két perc és ott vagyok érted. Készülj el, és gyere ki a ház elé. Szia.-hallottam Harry hangját, majd le is tette a telefont.-Jól van. kicseréltem a rágóm, mert ennek már nem volt íze, és csak a telefonomat vágtam zsebre, meg a lakáskulcsot.
Amint kiértem a  ház elé, már ott állt a kocsi mellett.
-Szia, mi ez a sietség?-kérdeztem mosolyogva.
-Mire elindultam, addigra leesett, hogy elfelejtettem szólni neked, hogy jövök.-vigyorgott rám, mire nevetni kezdtem.
-Jól van, szóval hova megyünk?
-A London Eye-hoz. Tudom, hogy elcsépelt, de imádok oda menni.
-Nekem tökéletes.
-Király.
Kinyitotta nekem a kocsi ajtót.-Tessék hölgyem....
-Óóóh köszönöm.-kuncogtam el magam, majd beszálltam.
Amint ő is beszállt elindultunk és rövid időn belül a London Eye-tól voltunk pár utcára. Onnan gyalog mentünk.
-Nem fognak így felismerni?-kérdeztem, és mire kinyögtem a kérdésem, néhány lány rohamozta meg.
-Tudtam, hogy elfelejtettem valamit.-nevetett, majd elkezdett autogramot osztani, meg fényképezkedni. Hamar végzett, így mentünk tovább. Mire a London Eye kapszuláihoz értünk, már nyugisabb volt a helyzet, és senki sem ismerte fel. Beszálltunbk a kapszulába, és megkezdődött az utunk. Rajtunk kívül senki nem volt a kaapszulában. És más kapszulákban sem voltak. Nyugis nap a mai. Leültünk középen és bámultunk ki az ablakon. Én a rágómból kezdtem lufit fújni, mire észre vettem, hogy figyel Harry, erre a rágó lufi kidurrant és az arcomra ragatt. Harry röhögni kezdett, el tudtam képzelni, hogy nézhet ki a fejem, és hát én is röhögni kezdtem. Közelebb csusszantam Harryhez.

-Nem vagy valami beszédes.
-Te sem.-válaszolta erre.
-Mert te nem vagy az.-nevettem.
-Szeretlek.-mondta, amire nem válaszoltam, csak megcsókoltam. Mikor vége lett a csók csatánknak, ránéztem mosolyogva.
-Vissza adod a rágóm?-nevettem.
-Mostmár az enyém.-mondta, és azt a rágót, amiből az elöbb még vígan fújtam a lufit, most ő rágta.
-De maz az enyém volt.-nevettem.
-Pontosan. Volt.-mondta vigyorogva.
Megcsókoltam, és közelebb húztam magamhoz. A csók végén felkiáltottam.
-Megint az enyém.-mondtam nevetve.
-Gonosz vagy.
-És az baj?-kérdeztem pislogva.
-Háááát....-erre magához húzott, és csikizni kezdett.
-Neee....ááááhhh...nagyon csikis vagyok. Segítséééég!!!-ordibáltam nevetve.
-Hát itt nem fognak sokan segíteni.-mondta vigyorogva.
-Ha nem hagyod abba Harry Styles, akkor nem kapsz több csókot.-mondtam a nevetés közepette. Erre abbahagyta. Nem bírod megállni.-vigyorgott rám édesen.
-Óóóhh...tényleg?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Fogadni mernék, hogy nem.-mondta erre.
-Akkor fogadjunk. Mi a tét?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Egy hétig a szolgám leszel, ha nem nyerek, akkor meg fordítva.-erre nevettem.
-Benne vagyok.-válaszoltam és egy puszit nyomtam az arcára.

9. Kompromisszum

Reggel mikor felkeltem, nem bírtam kinyitni a szemeimet. Kezemmel Harryt kezdtem el keresni magam mellett az ágyban, de nem találtam. Mi a....?! Kinyitottam a szemem és felültem. Körbenéztem a szobában, és ő a szekrénynél állt, már teljesen felöltözve és vigyorogva. Engem vigyelt, hogy milyen kétségbeesetten keresem magam mellett.
-Ne vigyorogj Harry Styles!-motyogtam, majd a fejemet egy párnába nyomtam.
-Láttad volna milyen aranyos voltál.-mondta, és odajött mellém és egy puszit nyomott a nyakamra hátulról.
Felültem és megcsókoltam.
-Nekem sürgősen szükségem van egy kávéra, szóval lemegyek csinálni. Te kérsz?-kérdeztem mosolyogva.
-Aha. Itt megvárlak. Addig felnézek twitterre.-mondta, és vissza dőlt az ágyra, ölében a laptoppal.
Elindultam a nappalin keresztül a konyhába, ám hallottam, hogy vannak bent, így próbáltam csendben közelebb menni. Nem akartam hallgatózni, de nem tudtam megállni.
-Láttad Harry?-kérdezte Zayn.-Tök furán viselkedik.
-Ja.-válaszolta azt hiszem Louis.-Tisztára behülyült. Tök félénk a mi csajozósunk. Carly miatt ilyen.
-Teljesen elbizonytalanodott, Vagy nem tudom.
-Behülyült a szerelemtől-vihogott Louis.
Ajj...nem akartam tovább hallgatózni, így kicsit visszább osontam, majd hangosan újra elindultam a konyhába.
-Jó reggelt.-mondtam egy mosoly kíséretében a fiúknak.
Láttam a meglepettséget az arcukon, de azért viszonozták a mosolyt.
-Neked is.-mondták.
-Ti nem kértek kávét? Csak mert ha már csinálok, akkor ha kell ti is kaptok.
-Kösz nem.-mondták.
-Oké. De azért megmondjátok hol találom.
-A felső polcon.-mondta Zayn.
-Oké. Kösz.-mondtam, majd elkezdtem megcsinálni a két csésze kávét.
Nem nagyon foglalkoztak velem a fiúk. Nem hiszem, hogy neheztelnének rám, csak gondolom félnek, hogy hallottam miről beszéltek. Fogtam a kávékat, és felmentem Harryhez.

-Meghoztam a kávékat.-mondtam mosolyogva.-Mi a helyzet a világhálón?
-Unalom. Hmmm...köszi.-mondta és elvette a kávéját.
Mikor megittam a kávém, akkor felöltöztem és rendbe is szedtem magamat.
Mikor kimentem, láttam ahogy végigmér a tekintetével Harry.
-Hmmm...csinos vagy.
-Köszi.-mondtam, és odamentem adni neki egy csókot.
-Haza mennék ha nem gond.-mondtam és leültem mellé az ágyra.
-Miért?-nézett rám nagy szemekkel.
-Mert csak. Majd délután azt csinálunk amit szeretnél.-mosolyodtam el.
-Benne vagyok. Akkor haza viszlek, és majd délután háromra érted megyek és elmegyünk valahova.-vigyorgott rám.
-Oké.-mondtam, és felálltam.
Lementünk a nappaliba, mindenkitől elköszöntem és haza indultunk.

                                                                                   ***

Mikor megérkeztünk még adtam neki egy csókot, majd bementem a házba. Mikor a nappalinkba értem anya szigorú arcával találkoztam.
-Ööö szia-mondtam egy angyali mosoly kíséretében.
-Mégis hol voltál?-kérdezte idegesen.
-Harryéknél.-motyogtam.
-Nem kellett volna közölnöd, hogy este nem jössz haza? Tudod hogy aggódtam?
-Bocs.-mondtam és még mindig nem néztem a szemébe.
-Ennyivel nem oldhatod meg. Egy hétig nem mehetsz sehova.
-Hogy mi van?-kérdeztem felháborodottan.-Mégis miért?
-Mert halálra ijesztettél.
-De csak Harrynél voltam. Sokáig filmeztünk és bealudtam. Nem tehetek róla.
-Akkor nem kellett volna filmeznetek.
-Ja persze. Semmit nem kellett volna.-mondtam flegmán.
-Hangsúlyra figyelj.
-Jól van na. Kompromisszumot akarok.-böktem ki.
-Mit?-nézett nagy szemekkel.
-Egyességet. Hogy kiválthassam valamivel a büntetésemet. Szóval?-néztem rá könyörgő szemekkel.
-Nem kapsz szobafogságot, de viszont nem mehetsz Harryvel se sehova.
-De hát ez ugyanaz.-mondtam felháborodottan.-Mást.
-Te főzöl és takarítasz egy hétig. Máris kezdheted.-vigyorgott, hogy így semmi dolga nem lesz.
-Rendben.-mondtam kelletlenül, és kezet ráztunk.

Nekem végem lesz. De legalább találkozhatok Harryvel. Felmentem a szobámba és ott kezdtem a rendrakást.

8. Horror

Reggel arra keltem, hogy megint elfelejtettem elhúzni a sötétítő függönyt, és igaz, hogy csukva a szemem, de mindjárt megvakulok. A fejemre húztam a takarót. Még fordultam párat az ágyban, majd levágtam a takarót a padlóra, és mint egy zombi, úgy mentem a fürdőbe. Szinte megijedtem magamtól, amint tükörbe néztem. Hogy kócolódott így össze a hajam?! Megpróbáltam kifésülni, de nem ment. Nah ez nem lehet igaz. Fújtam rá egy csomó sprét, hátha megy. 15 perc múlva nagy nehezen sikerült kifésülnöm. Megszenvedtem vele. Még gyorsan fogat mostam, és kisminkeltem magam. Megálltam a szekrény előtt. Nyugodtan ráérek, szerencse, hogy ma péntek van, és elmarad a suli. Azt nem tudom, hogy mi miatt, az nem érdekelt. Kihalásztam az ágy alól a telefonom. Dél van. Mit vártam?! Hogy majd hajnalban kelek?! Hahaha.... jó vicc. Most vettem csak észre, hogy van öt nem fogadott hívásom. Lássuk csak, ki keresett. Egyszer hívott anya, négyszer pedig Harry. A francba, kb egy órája hívott utoljára. Gyorsan kikerestem a számát és felhívtam. Már az ötödik kicsengés szólalt meg. Basszus...tuti nem veszi fel, gondoltam magamba, és készültem lerakni a telefont, amikor valaki gyorsan felvette, és beleszólt.
-Mi van már?-szólt bele Harry idegesen, mire kicsit megszeppentem.
-Ööö...szia, zavarok?!-szóltam bele még mindig megszeppent hangon.
-Jajjj bocs. Nem akartam. Azt hittem megint Louis szórakozik.-mondta mentegetőzve.
-Semmi.
-Kiengesztelhetlek, mondjuk egy találkozóval?-kérdezte, és hallottam a hangján a mosolyt.
-Hááát....nem is tudom....-incselkedtem vele egy kicsit.
-Naa?-türelmetlenkedett...
-Persze.-válaszoltam mosolyogva.
-Akkor egy óra múlva ott vagyok mérted. Szia.-mondta, majd rám csapta. Nah szép.

Visszaálltam a szekrény elé, ruhát keresni. Kikaptam a szekrényből egy fehér, pánt nélküli, virágmintás fölsőt, hozzá pedig egy farmer sortot, és kikotortam a cipős szekrényből egy barack színű converse cipőt.  Mit csinálok, amíg várom?! Lementem a nappaliba, és bekapcsoltam a tévét. Pont a kedvenc zeném ment, amit a tévével énekeltem, amikor csöngettek. Huhhh a franc, remélem ezt kint nem lehet hallani. Kilőttem  a tévét, és szaladtam az ajtóhoz. Lenyomtam a kilincset és kikukkantottam.
-Szia.-mosolyogtam Harryre, amint megláttam.
-Helló. Még egyszer nagyon sajnálom.
-Semmi gond.-vigyorogtam rá.-Szóóóval. Hova megyünk?-kérdeztem kíváncsian.
-Hozzám.
Akkor menjünk.-mondtam, majd elindultunk a kocsija felé. Beszálltunk, elindultunk, és pár perc alatt oda is értünk. Kiszálltunk, és csak visongást hallottam.
-Ez meg mi?-kérdeztem röhögve.
-Ne akard tudni.-válaszolta, majd bementünk a házba.

A látvány a következő volt. Louis és Zayn répával kardoztak, míg a másik kettő a díványról figyelte a műsort, és szurkolt. Rögtön röhögni kezdtem, ahogy Harry is. 

-Szóval a barátaid olyan komolyak, és unalmasak, hogy az nem igaz.-állapítottam meg ironikusan. 

Erre mind rám nézett vigyorogva. 

-Nah ki vele. Ki áll vezetésre?-kérdeztem, és leültem a díványra Liam és Niall közé röhögve.

A meccs végén Louis lett a győztes. Megünnepeltük. A jutalma egy répalé volt. (Pfffuj szerk. megj.) Hallgattam egy ideig a baromságaikat, majd feljött az ötlet, hogy nem nézünk-e filmet. 

-Attól függ, hogy milyen film.

-Ömmm...van horror, és horror.-vigyorgott Zayn.

-Semmi más?-néztem nagy szemekkel.

-Bizony.-helyeselt Louis.

-Nem csinálunk valami mást akkor?-kérdeztem egy angyali mosoly kíséretében.

-Mi van félsz?-bökdösött meg Zayn.

-Nem.-vágtam rá.-Csak nincs kedvem horrorhoz.

Nem akartam bevallani, hogy sosem néztem még horror filmet, és nem velük szándékozok megnézni egyet. Mi van ha félek. Tuti kiröhögnek. Vagy nem, de inkább nem kockáztatok.

-Filmet nézünk és kész.-szögezte le Niall.

-Így is az lesz amit ti akartok.-sóhajtottam.

-Majd vigyázok rád.-vigyorgott Harry.

-Mitől kéne tartanom?-kérdeztem, bár tudtam mire gondol.

Mindannyian leültünk a nappaliba. Természetesen nem fértünk el a nagy díványon, így a kisebbikre fészkelődtem be Harryvel, míg a többiek a nagyobbikra. Nem fáztam, de azért egy plédet magamra húztam, aminek a felét Harry lerángatta rólam, hogy magára rakhassa. Még alig kezdődött el a film, de már nem tetszett. Nem az én típusom. Nem szeretem a horrort, csak az akciófilmeket és a romantikusat (a nyálasakat nem). Nagyon ijesztő volt. Nekem legalábbis. Asszem a címe "Péntek 13" volt. Az ijesztőbb részeknél még jobban Harryhez bújtam, ha lehetett, és természetesen végig a kezét szorongattam. Az előbbieknél mindig kuncogás hallatszott. Kinyírom ezeket. A pasim elvileg Harry nem?! Akkor meg?! Nah jó, még csak elméletben járunk, még meg kell nyílnom neki. Még jobban. A filmen a többi fiú bealudt, csak én és Harry maradtunk fent.

-Nekem haza kéne menni.-suttogtam, nehogy felkeljenek a többiek.

-De nincs késő?

-Éppen azért.-mosolyogtam rá.

-Aludj itt. Ezek így is itt alszanak.

-Hááát...

-Bár az én szobámmal járnál a legjobban. Ha reggel bemennének, és bárki mást ott találnak az ágyban, nem tudom, hogy mi történne.-vihogott, mire én is elmosolyodtam.

-Na jó. Maradok.-mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam az arcára.

-Ezazz. Akkor gyere.-ugrott fel, és felrángatott a szobájába.

-Ömmmm nincs pizsamám.

-Adok egy pólót, ha neked úgy jó.-vigyorgott még mindig.

-Tökéletes.

Elkezdett keresgélni a szekrényében, majd a kezembe nyomott egy pólót. 

-Tessék.

-Köszi. Tíz perc és jövök.-mondtam, majd elmentem letusolni, meg rendbe szedni magam.

Pontosan tíz perccel később kijöttem.

-Wow. Gyors voltál.-mondta, majd vigyorogva végigmért.

-Tudom.-mosolyodtam el.

-Mindjárt jövök én is.-mondta, majd eltűnt a fürdőben.

Amíg bent volt, feltérképeztem a szobáját. Érdekes mód, nem volt kupi. Minden megnéztem, de nem kutakodtam a cuccai közt, félreértés ne essék. Mire visszajött és már betakarózva feküdtem az ágyban.

-Hmmm...-csak ennyit mondtam. Csak egy alsónadrág volt rajta, nem mintha bánnám. 

Reakciómra önelégülten vigyorgott. Odajött és megcsókolt. Olyan édes ajkai vannak. Megkerülte az ágyat és befeküdt mellém. Rámosolyogtam és odabújtam hozzá.

-Szeretlek.-suttogtam.-Csak néha nehezen mutatom ki. Kell egy kis idő, hogy megnyíljak.-motyogtam szinte magamnak.

-Ráérek.-mosolygott, majd ismét megcsókolt, amit hevesen viszonoztam.

-Különben is. A csókod elárul. Minden érzésedet elmondja. Más nem is kell.-vigyorgott pimaszan.

Erre is csak hümmögtem, majd lehunytam szemeimet. Lassabban kezdtem szuszogni, és egyenletesebben. Lassan elnyomott az álom Harry karjai közt.

7. Ne nevess xD

(Nagyon sajnálom, hogy csak ilyen későn hozok új részt, de elvoltam úszva a tanulással, meg az edzésekkel. Most már próbálok gyakrabban írni. Jó olvasást. Xoxo Angel)

Kiszálltunk a kocsiból, és elindultunk. Egy mese szép "ligetben" vagy parkban, vagy miben voltunk. Nem tudom pontosan megfogalmazni. Csendes, szép és lélegzet elállító. Ezekkel a jelzőkkel tudnám jellemezni. A nap csak néhány helyen tudott bevilágítani, mert az eget a fák lombkoronái takarták el. Nem voltak amúgy sűrűn a fák.  Egy füvesebb részre egy pokróc volt lerakva, mellette pedig egy kis kosárka volt. A felé tartottunk. Leültünk egymásmellé, majd a kosarat kezdte el kipakolni.
-Ez, hogy jutott az eszedbe?-kérdeztem még mindig gyönyörködve a helyben.
-Te jutottál eszembe erről a helyről. Amúgy imádok ide járni.-vigyorgott.
Elpirultam. Nem is kicsit. Az utóbbi napokban amikor vele vagyok ez egyre gyakoribb. Nem szoktam hozzá, hogy így bánnak velem.

Ő csak pakolt ki serényen a kosárkából, és meg kíváncsian figyeltem. Volt ott minden. Na jó, nem minden, de nagyon sok minden, főként nassi és gyümölcs.  Volt ott eper és egy csomó gyümölcs, sütemények és üdítők.
-Woww...nagyon jól néznek ki.-mosolyogtam.
Ő csak egy önelégült vigyort ejtett. Gondolom büszke volt magára, amiért a kedvemben jár.
-Miből kérsz?
-Talán a csoki tortaszeletből.-gondolkoztam el és nagyokat pislogtam.
Odanyújtatta, és ő is elvett egy ugyanolyat.
Majszolgattunk, és beszélgettünk. Te jó Isten, annyira élvezem a társaságát, hogy az nem igaz.
Hirtelen nevetni kezdtem.
-Mi az?-nézett értetlenül, mire én még jobban nevettem.
-Mi az?-kérdezte megint, és vette a lapot, hogy rajta nevetek.
-Az...az....az....-próbáltam elkezdeni a mondatot, de nem ment.
Ő csak vigyorogva nézett, és várta, hogy kinyögjem. Egy nagy levegőt vettem, és abba hagytam a nevetést. Komoly arccal néztem rá, majd megszólaltam.
-Csokitortás lett az orrod.-mondtam, majd megint röhögni kezdtem.
Erre bebandzsított, és próbálta megnézni.
-Hol?
Egyre jobban nevettem. Fogtam egy szalvétát, odahajoltam hozzá és letöröltem.
-Ott.-nevettem még mindig.
-De a tied is olyan.-vigyorodott el.
-Hol?-kaptam az arcomhoz.
-Hát ott.-mondta, majd összekente az arcomat.
-Hééé...ez nem ér.-nevettem.
-Miért nem?
-Mert csak.-mondtam a határozott választ.
-Akkor megcsikizlek, mert csak.-mondta kajánul.
-Azt ne merd.-válaszoltam erre-Irtó csikis vagyok.-vigyorogtam.
-Az a jó.-mondta, majd csikizni kezdett.
Teljesen olyanok voltunk, mint a kis gyerekek. Ott nevettünk egyfolytában.
Annyira csikizett, hogy a végén az ölében kötöttem ki.
-Kegyelem.-szuszogtam.
-Jó, jó abbahagytam.-vigyorgott.
Ekkor eszméltem rá, hogy az ölében ülök. Láttam rajta, hogy tetszik neki a helyzet.
Mit hezitálok még?
Megcsókoltam, amit ő hevesen viszonzott. Mikor csókol, olyan mintha az űrben lennék. Felfoghatatlan érzés, már az, hogy a közelében lehetek.
A csók végén karjaiba bújtam. Még alig ismerem, de már olyan mintha hónapok óta együtt lennénk.
-Lassan menni kéne.-suttogta.
-Ajjjj...-nyöszörögtem, majd lassan felkeltem, majd ő is.
                                                                         
                                                                                    ***

A házunk előtt álltunk. Nem akartam bemenni. Vele akartam maradni.
-Köszi ezt a napot. Nagyon élveztem.-mosolyogtam.
-Én köszönöm.-monda, majd kiszállt és kinyitotta nekem a kocsi ajtót.
-Akkor jó éjt.-motyogtam.
-Neked is.-mondta majd ismét megcsókolt, ám most már az ajtónál.
-Holnap találkozunk.-mondtam, mikor ajkaink elváltak egymástól.
-Majd hívlak. Szia.-vigyorgott rám, majd a kocsi felé indult és beszállt.
Bementem a házba. Egy cetli várt a nappaliban az asztalon.
"Szia Kicsim!
Ma ne várj este haza. Nem érek rá, túlórázok hajnalig.
Puszi: Anyu <3"
Szupi, tehát egy magányos este. Bár már lassan megszokom. Babráltam egy kicsit mindennel, majd elmentem aludni. Nagyon kifáradtam ma. Álmomban csak Harryvel voltam.

Új blog! :)

Rám jött az ihlet és úgy éreztem muszáj csinálnom egy másik blogot is. Ha ez tetszik nektek, remélem a másik is fog. Kérlek kommenteljetek, írjatok chaten, vagy hasonló, mert ez nagyon sokat jelentene nekem. Nah mindegy is. Ennyit a beszédről. Szóval nézettek be ide is ;)

   http://justawordandall.blogspot.com/

                                                                                                           Xoxox: Angel

6. Csak egy szó csupán...

Reggel nyúzottan ébredtem. Nem értem miért. Többet aludtam mint szoktam, és mégis rosszabb mint általában.  Kinyitottam a szekrényemet, és döbbenten vettem észre, hogy "nincs mit felvennem". Leültem törökülésben elé és bámultam magam elé. Mi a francot vegyek fel? Jó idő van, tehát valami lengébb kéne. Egy fekete, piros kockás ruhán akadt meg a szemem, ki is kaptam a szekrényből mielőtt meggondolom magam. Átkötöttem a derekánál egy szalaggal. Kerestem még egy fekete harisnyát, és kész voltam.

Berohantam a fürdőbe rendbe szedni magam, és gyorsan kisminkeltem magamat. Észre vettem, hogy késésben vagyok, így felkaptam a táskám és elrohantam suliba. Öt percet késtem az óráról, de szerencsém volt, mert a tanár negyedórát késett. A nap a suliban unalmasan és iszonyat lassan telt el. Azt hittem, hogy már sose lesz vége. Az utolsó kicsöngőnél, mintha fényt láttam volna az alagút végén, ami remélhetőleg nem a vonat. xD
Haza siettem. A változatosság kedvéért senki nem várt otthon. Nem tudom mit vártam. Öt perc múlva négy óra. Az időt azzal töltöttem, hogy zenét hallgattam az iPodomon, közben táncikáltam és mászkáltam a lakásban. Elég sokáig csinálhattam. Egyszer, amikor pont forogtam volna, valaki megfogta a derekamat, megfordított, maga felé húzott és megcsókolt. Egyből tudtam ki az. Úgy vártam már Harryt. Kikapcsoltam a zenét, a lejátszót pedig a szobában az ágyra dobtam.
-Valaki nagyon szexy.-vigyorgott rám.
-Tényleg? Ki?-néztem mosolyogva.
-Te. Hát ki más?-mosolygott, és ismét megcsókolt.
-Már fél öt van?
-Nincs, csak gondoltam, kicsit hamarabb jövök. Gond?
-Dehogy. Sőt.-megfogtam a kezét és leráncigáltam a nappaliba.-Szóval, mit is csinálunk ma?-kérdeztem élénken.
-Elviszlek valahova.-vigyorgott sokatmondóan.
-Hova?-azt tudni kell rólam, hogy nagyon kíváncsi és türelmetlen tudok lenni, tehát ha sokat kell várnom valamire, akkor megőrülök.
-Majd nem soká megtudod.-mondta és megcsókolt ismét, de most sokkal gyengédebben.
-Várj egy percet. Jó?-kérdeztem, majd választ nem várva felrohantam a szobámba a cuccomért. Felkaptam egy fekete kis táskát beledobáltam a telóm, meg néhány cuccot és rohantam is le ismét.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Persze.-mosolyogtam rá, majd megfogtam a kezét, és úgy sétáltunk ki a házból. Beültünk a kocsijába, majd felém hajolt egy kendővel.
-Most bekötöm a szemed, mert csak.-vigyorgott komiszan.
Én meg csak kiskutyaszemekkel néztem rá, hátha meggyőzöm szó nélkül arról, hogy ne. Úgy látszik, ez nem jött be. Odahajolt és egy fekete selyemkendővel kötötte be a szememet. Bekapcsolta a rádiót és énekelt. Én csak mosolyogtam rajta. Nagy volt a kísértés, hogy vele énekeljek, de nem mertem. Szerintem ugyanis irtó hamis a hangom.
-Nah énekelj te is.-mondta, és egyszer csak azt éreztem, hogy végig simít kezével a karomon.
-Nem is ismerem a számot.-mosolyogtam magamban. Természetesen nem volt igaz az állításom. Szinte az összes zenének tudom a szövegét,természetesen csak annak amelyiket szeretem is.
-Ne hazudj Carly.-mondta nevetve.
-Én sose hazudok, kivéve amikor igen.-nevettem fel hagosan.
-De most kivéve van. Látom rajtad.-mondta, és hallottam hangján, hogy mosolyog.
-De szörnyű hangom van.-sopánkodtam, ami nem szokásom.
-Biztosra veszem, hogy nem. Na kérlek. Neked is megy. Tudom. Énekeld velem.-ekkor elkezdte énekelni, és én nem bírtam megállni. Vele énekeltem. Mellette nem éreztem semmit sem kínosnak, vagy gáznak. Mellette azt csináltam amit akartam. Irtó jól éreztem magam. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy leállítja a motort.
-Itt vagyok.-mondta, majd lassan levette a kendőt rólam. Eltartott egy ideig, míg a szemem megint hozzászokott a fényhez.
-Harry. Ez most komoly?-vigyorodtam el a látványtól.-El sem hiszem.
Ő csak önelégülten vigyorgott, hogy sikerült engem boldoggá tennie, majd odahajol hozzám, és megcsókolt.
-Szeretlek Carly.-suttogta, és éreztem hangjában szinte minden érzelmét.
-Én is szeretlek.-mondtam mosolyogva, majd ismét megcsókoltam.