2. Csak egy séta...

Másnap mikor felkeltem körülbelül nyolc óra lehetett. Hétvége van és ilyenkor mindig délig, vagy még tovább alszok. De most olyan fittnek éreztem magam. Kiugrottam az ágyból, felkaptam egy lilás kékes mini ruhát és egy rózsaszín felsőt, mert azért még kicsit hűvös van tavasszal. A hajamba meg egy masnis hajpántot tettem.. Bementem a fürdőbe, kivasaltam a hajam, hogy nézzen ki valahogy és kisminkeltem magam. Elégedetten néztem a tükörbe. Bekapcsoltam a laptopom és felmentem twitter-re. Körbenéztem fent, de mivel a hangulat "haláli" volt, ezért le is léptem. Arra lettem figyelmes, hogy pittyeg a telefonom. Felkaptam. Jééé egy sms. Megnéztem és egy mosoly jelent meg az arcomon. Harry írt.
"Szia Carly! Lenne kedved ma találkozni? :)". Rögtön vissza írtam.
"Persze. Hol és mikor? :D" Nem kellett sokat várnom a válaszra.
"Mondjuk Oak Hill Park félóra múlva?".
"Benne vagyok. Akkor félóra múlva ott. Szia :)"
Nagy mosoly ült az arcomra. Nem tudom miért, de ha rágondolok akkor mindig elmosolyodok. Ezt váltja ki belőlem. Egy övtáskába bedobáltam a telefonomat meg még pár cuccot, majd a szobámból lementem a konyhába.
-Szia Anya!-ordítottam el magam vihogva, aminek az eredménye az lett, hogy a konyhapulton landolt a kávé amit inni készült.
-Huppsz....bocsi-mondtam angyali vigyorral, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Szia. Semmi gond. Majd feltörlöm.-mosolyodott el.
-Örülök, hogy jó a kedved.-mondta.-Ma mit csinálsz? Nem lenne kedven eljönni velem shoppingolni?-mondta és próbált elcsábítani magával.
-Saaaaajnos nem lehet- mondtam kicsit elhúzva a szavakat.
-Hogy hogy?-kérdezte nagy szemekkel, mert meglepődött, hogy nélküle csinálok programot.
-Találkozom egy barátommal.-vigyorogtam.
-Nem tán egy fiúval?!-csillant fel a szeme.
-De, de az mindegy. Ne gondolj semmi olyanra.De nekem sietnem kell, mert elkések. Szia.-nyomtam egy puszit az arcára és felkaptam egy almát a konyhapultról, majd az ajtóhoz mentem és felvettem egy  csinosabb cipőt.
-Szia-kiáltott utánam, ugyanis már kimentem a hátból.
Szép lassan sétáltam. Van még 20 percem és csak 15 perc az út. Lazán odaérek. Séta közben az almát rágcsáltam és bekapcsoltam egy zenét az iPodomon. Ezt a zenét választottam :) Mivel a zene ritmusára léptem elég hamar odaértem. A 15 perces utam most csak 10 percesre sikerült. Pedig lassan akartam menni. Mindegy addig veszek csokit, gondoltam magamban és elindultam egy kisbolt felé. Vettem egy tábla epres Milka csokit, mert az a kedvencem. Vissza mentem a parkba és megláttam Harryt.
-Szia-kiáltottam, és hadonásztam neki a csokival miközben felé haladtam. Ő vigyorogva fogadott.
-Helló. Az mi?-mutatott a kezemben lévő csokira.
-A kedvenc csokim. És ha szépen nézel rám, akkor kaphatsz.-nevetgéltem. Megremegtette a szempilláit és kiskutyaszemekkel rám nézett.
-Tessék. Kiérdemelted.-nevettem el magam, majd a csoki felét oda adtam neki.
-Köszi.-mondta és egy büszke vigyor kíséretében a csokiba harapott.
-Mit is csinálunk ma?-kérdeztem érdeklődve, miközben a csokit majszoltam.
-Mit szeretnél?-kérdezett vissza.
-Mindegy, csak ve....-ekkor jöttem rá, hogy mit akarok mondani, így inkább a csokiba haraptam.-Tehát mindegy.
-Mit szólsz egy sima sétához?-kérdezte.
-Oké-mosolyodtam el.
Elindultunk a parkba, majd egy nyugisabb helyen leültünk a fűre. Éreztem magamon a tekintetét, így ránézem és is mosolyogva.
-Olyan szép vagy.-mosolygott rám.
-Ööö...köszönöm.-mondtam elpirulva, majd a földet bámultam.
-Alig tudok rólad valamit. Mit érdemes rólad tudni?-kérdezte és az arcomat fürkészte.Én pedig rá néztem.
-Hááát....-kezdtem mondandóm-17 vagyok....ömmm...van egy kutyám, anyukámmal élek és apukámmal, de ő most üzleti úton van....hááát.....szeretek twitterezni, vásárolni, olvasni és a barátaimmal lógni.-mosolyodtam el.
-És rólad mit tudhatok, ami nincs fent az interneten?-vigyorogtam.
-Az jó kérdés. Ott már minden fent van. Az is ami nem igaz.-nevettem el magam.-Lássuk csak. Én is szeretek a barátaimmal lógni és..és...és minden más fent van a neten.-nevetett.
-És én akkor most keressem meg?-kérdeztem meglepettséget színlelve, majd kitört belőlem a nevetés. Amikor vele vagyok akkor folyton ez történik.
-Majd megismersz.-mosolygott rám.
-Benne vagyok.-mosolyogtam vissza, és megtámasztottam magamat a kezemmel a füvön. A kezem mellé rakta a kezét.
-Mit szólnál hozzá, ha bemutatnálak a haverjaimnak? Mármint a One Direction többi tagjának.-vigyorgott.
-Oké, csak a barátnőim ki ne nyírjanak amiért el mentem.-nevettem el magam.-Amúgy mikor is?
-Mondjuk holnap?
-Holnap csak három után érek rá, ha az úgy jó.-mosolyogtam.
-Akkor háromkor ha érted megyek az úgy jó?-mosolyodott el.-Már így is tudom hol laksz.
-Rendben. De ugye nem szedtek szét? Mert hallottam rólatok néhány dolgot.-nevettem fel.
-De hogy.-mondta kicsit elnyújtva a szavakat.-Mi vagyunk a legszolidabb emberek a világon.-erre elnevettem magam.
-Képzelem.
-Majd holnap megtapasztalod.-vigyorodott el.
-Kezdek félni.-nevettem fel.
-Nem kell, nem harapunk, csak néha.-nevetett velem.
-Ohhh rendben. Kis harapós.-mondtam nevetve.
-Én?-kérdezte felháborodva.
-Persze, hogy te.-nevettem tovább.
-Nah ezért kapsz.-mondta, és az oldalamat kezdte el csiklandozni.
-Jajjjj csak ezt ne!-kiáltottam fel, majd hátra estem és hangosan kezdtem nevetni. Harry is nevetett, csak ő azon, hogy én nevetek.
-Kegyelmet!!!-kiáltottam könyörgőn.
-Szenvedj!-mondta és tovább csikizett, de rám esett. Erre én még hangosabban kezdtem nevetni, immár rajta.
Mellettem feküdt a füvön, így most én kezdtem csikizni. Az ő, és az én nevetésemtől visszhangzott az egész park. Ilyen jól szinte még senkivel sem éreztem magam.
-Kegyelmet....-kiáltotta nevetve.
-Te sem adtál.-válaszoltam és folytattam.
-Kérlek.-mondta és lerántott magára.
Hirtelen meglepettségemtől levegőt is elfelejtettem venni, és csak néztem gyönyörű zöld szemeibe. Mi van velem?! Ez nem én vagyok. De nem baj. Elnevette magát, mire én is. Ajkai vészesen közel voltak az én ajkaimhoz.
-Kényelmes vagyok?-kérdezte, mire kapcsoltam, hogy még mindig rajta fekszek, mióta ráestem.
-Eszméletlenül.-nevettem fel, és még jobban elnyújtóztam rajta. Ő csak nevetett.
-Akkor csak nyugodtan feküdj rajtam.-válaszolta, és karjaival a fejét támasztotta, közben pedig mosolyogva figyelt engem.
-Bááár...egy kicsit kényelmetlen vagy.-nevettem és feltápászkodtam róla, hogy mellé ülhessek a füvön.
-Most megbántottál.-vágott szomorú arcot, és elvigyorodott.-Nemám!
Én csak nevettem tovább. Annyira élvezem a társaságát, hogy az eszméletlen. Ilyen helyes sráccal még nem találkoztam. Tegnap is, miután hazaértem csak rá gondoltam. És kezdek attól félni, hogy nem csak barátként tekintek rá. Vajon ő csak egy barátot lát bennem, vagy többet?!
-Nekem lassan mennem kell.-mondtam és felálltam.
-Nekem is sietnem kell.-mondta.-Elvihetlek kocsival ha szeretnéd.-ajánlotta fel.
-Szuper lenne.-vigyorogtam. Felállt, és felsegített. Elsétáltunk a kocsijához és beszálltunk. Csendben telt az út, nem mintha hosszú lett volna. Megállította a kocsit.
-Akkor holnap várlak.-mosolyodtam el.
-Oké szia.-vigyorgott rám.
-Szia.-mondtam egy mosoly kíséretében, majd kiszálltam a kocsiból, és a bejárati ajtóhoz létem. Mielőtt bementem volna, azelőtt még ránéztem, és integettem neki, majd bementem.
Már kész volt a vacsi. Anyunak vacsi közben mindent elmeséltem, ő meg csak sokat mondóan mosolygott. Tudom mire gondol. Hogy biztos együtt vagyunk. De ez nem így van. Amúgy meg nem is mondtam neki, hogy Harry énekes, de most nem akarom neki mondani. Vacsi után felmentem a szobámba, majd még egy kis rendezkedés után lefürödtem, felvettem egy alvós pólót és lefeküdtem. Aznap este tök jót álmodtam...